Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Bárdos Edith: Középrkori templom és temető Kaposvár határában (Előzetes jelentés a leletmentő ásatásról)

KÖZÉPKORI TEMPLOM ÉS TEMETŐ KAPOSVÁR HATÁRÁBAN 203 valamint a sírban levő edény, s a temetkezés jellege szerint a XV-XVI. századra keltezhető. 20. sz. kép. A 149. sz. sír sarlója. - Bild 20. Der Sichel des Grabes №. 149. 37. MÉRI I.: Az árkok szerepe Árpád-kori falvainkban. AÉ, 89. (1962), 211-219. 38. GYÖRFFY GY.: Kaposvár az Árpád-korban. Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. 1975. 66. oldal, valamint a 69. oldalon közölt térkép. V. A TELEPÜLÉS KÉRDÉSE A temető Ny-i részén sűrűsödnek a kései beásások, szemétgcdrök. Anyaguk XI-X1V. századi kerámiatöredékeket, állatcsontokat, használati eszközöket (orsógomb, csonttű) tartalmazott. A legszélső sírsornál a XIX. sz. szelvényben egy ÉK-DNy irányú, egyenes árok húzódik a sírok között. Alja ívesen kiképzett, Ny felé fokozatosan (21. sz. kép)

37 mélyül. Az árok feltehetően már a településhez tartozik. Ugyancsak ezen a részen került elő 2 kemence maradványa, melyek feltárását Aíbeker Mária végezte (22. sz. kép). A részlegesen feltárt 1-2. sz. kemence az előkerült leletanyag alapján a XÎ1-XIV. századra dataláható. A végzett metallurgiai vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a kemence tüzelőterét 1080 С fok felé is hevíthették, ami ipari jellegű használatra utal. Eddig a kemence rendeltetését egyértelműen eldöntő leletanyag nem került elő. A kemence köze'éből nagyon szép Árpád-kori kerámiaanyag került elő. A kemencék már a településhez tartoznak. A terepviszonyokból és a kerámiaanyag előkerüléséből megállapítható, hogy a település a temetőlől DNy-i irányban terült el. Feltételezésünk szerint ennek nagy részét az útépítéssel elpusztították. A munkások elmondása szerint ugyanis az út nyomvonalában gépmunkálatok során a kemencéhez hasonló jelenségeket figyeltek meg. A feltárás eddigi eredményei szerint megállapítottuk, hogy a település, melynek népessége ebbe a temetőbe temetkezett, több évszázadon át létezett. A XI. században már nagy közösség élt benne, templomot épített, s keresztény módra temetkezett. Állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak. A hasonló temetőkhöz képest nagyszámú éremanyag bizonyítja, hogy kereskedelemtől nem elzárt terület volt. A kemencék, valamint az ásatási területről előkerült fémleletek tanúsága szerint bizonyos mesterségeket is műveltek. Földrajzi elhelyezkedését tekintve nyilvánvaló, hogy a település a közeli kaposszentjakabi apátság hatáskörébe tartozott. Feltételezhető, hogy a tatárjárás pusztítása után a megmaradt népesség az apátság közelsége miatt nem épített új templomot. A 2. sz. templom pusztulása és a temető XVII. századig való használata arra utal, hogy egy, a XVII. században elpusztult falu helyét találtuk meg. Györffy György a Keszi nevű falu helyét a közeli Toponár környékére teszi.

38 Feltételezésünk, hogy a jelzett lelőhely ezzel a törzsi helynevű községgel azonos.

39 Bárdos Edith 39. Az 1061-es zselicszentjakabi alapítólevélben szerepel a Keszi nevű falu is. — Az alapítólevelet kiadta Kumorovitz L. B. (Tanulmányok Budapest múltjából. 1964.)