Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Bárdos Edith: Középrkori templom és temető Kaposvár határában (Előzetes jelentés a leletmentő ásatásról)

KÖZÉPKORI TEMPLOM ÉS TEMETŐ KAPOSVÁR HATÁRÁBAN 189 3. sz. kép. A sírgödör ásásakor megsértett csontváz összekupacolt csontjai (647. sz. sír). — Bild 3. Die angehäuften Knochen des bei der Ausgrabung des Grabes verletzten Skeletts. sóbb rétegekben viszont, valamint a Ny-i részen jól kivehetők voltak a sírgödör formái. A 403., 404., 595., 610. sz. sírok esetében érdekes sírfolt volt megfigyelhető. A sárga agyagban jól kirajzolódott a szokatlan formájú sírfolt: egy „múmia"-szerű beásás nyoma (4. sz. kép). A sírgödör alig 2-3 cmrel szélesebb a csontváznál. Követi a fej formáját, nyaknál összeszűkül, majd vállnál ismét kiszélesedik. A láb felé fokozatosan elkeskenyedő, legömbölyített formában végződik. A sírgödör szélességét tekintve 23 cm-rel szélesebb, mint a benne levő csontváz. A karok könyökben enyhén behajlítva, kezek a medencében (5. sz. rajz). Ezekből a sírokból a XI-XII. századi S-végű hajkarikák kerültek elő mellékletként. A későbbi időben (XIII—XIV. század) gyakoribbá, majd a XVXVII. században általánossá vált a koporsó használata. A koporsók általában deszkalapokból összeszegelt ládák. Koporsópánt mindössze egyetlen sírból, a 38. számúból került elő (6. sz. rajz). A korai, koporsó nélküli temetkezés másik, s általános formája a temető egyrétegű részén figyelhető meg (5. sz. kép). Itt a sírgödrök legömbölyített sarkú téglalapalakúak. A halottat általában a test mellett szorosan nyújtott karokkal temették el. Koporsó nyoma egy esetben sem figyelhető meg. Az 1. sz. templom helyébe betemetett csontvázak esetében viszont mindegyiknél jól látható a koporsó nyoma. Ezek kései, a XIV. század végétől a XVI. század elejéig történt temetkezések (6. sz. kép). A VIII. sz. szelvény 101. sz. sírja, melynek halottja arccal D-re néz, egy fatömbből faragott koporsót tartalmazott. Előkerültek téglasíros temetkezések nyomai is. Egyetlen sír volt, melyet egyértelműen annak nevezhetünk, a 264. sz. sír. A fiatal leányka csontvázát oldalára állított téglák keretezték (7. sz. kép). Több esetben találtunk fejnél vagy lábnál 1-2 téglát, valamint a csontváz egyik oldalán oldalára állított téglasort (326. sz. sír). Hasonló esetek előfordulnak késő Árpád- és középkori temetőinkben.

3 A temető nyugati részén, az egyrétegű temetkezések között fiatal csikó É-D irányú sértett csontvázmaradványa található. (A gépek sértették meg.) (276. sz. sír, 8. sz. kép.) A csontvázak helyzetét illetően megállapítható, hogy az alsó rétegek korai sírjaiban, valamint az egyrétegű temetőrészen - tehát a XI—XII. századi temetkezéseknél - a halottat általában a test mellett nyújtott karokkal helyezték a sírba. A későbbi temetkezéseknél döntővé válik a kezeknek a mellkason való keresztbehelyezése vagy egymásra helyezése, a kezek összekulcsolása. Előfordulnak olyan esetek is, mikor a halott csaknem a hasán fekszik, s enyhén zsugorított, behajlított lábakkal (284. sz. sír). A babona szerint a hasrafektetést kolera ellen alkalmazták.

4 A XII. és a XIV. sz. szelvényben a 245., 255., 534., 550. sz. sírokban kettős temetkezést figyelhetünk meg (anya gyermekével). A beásás foltjában ugyancsak vannak sírok, melyek 2 halottat tartalmaznak. Két esetben fiatal, pár hónapos magzat csontjaival találkoztunk a sírban (43. sz. sír). A VII. sz. szelvény ÉNy-i sarkában jól kivehető koporsónyom volt megfigyelhető. A sírban egy fiatal nő csontváza feküdt, könyökben behajlított karokkal, alkarcsontok a testre helyezve vízszintesen. Szülés közben halt meg, a jól fejlett magzat csontjai a medencében. A csontváz jobb lábfeje alatt vas sarló, bal lábához állítva kis füles agyagkorsó volt (9. sz. kép). Koponyájánál bronz hajtű került elő. Mindkét melléklet - a sarló és az edény sírbahelyezése - a pogány temetkezési szokásokhoz köthető. A sarló sírbatéíele már az avar és IX. századi, majd későbbi magyar temetőkben is előforduld Jelen esetben sem praktikus célok (puffadás ellen), sem munkaeszköz mivolta nem magyarázza a sírbatétel okát,

6 mindenkép3. TOPÁL J.: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhaímon. Studia Comitatensia 1. 70. old. 4. SZTANCSEK J.: Privigye vidékén gyűjtött babonák. Ethnographia XX. 296. old. ERDÉLYI I.: Avarkori sarlók a Kárpát-medencében. Ethnographic LXXXVI. (1975), 153-163. old. KRALOVÁNSZKY A.: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Duna-medencéből. Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962. 119. old.