Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Régészet - Dr. Magyar Kálmán: A Babócsai nemzetségi központ régészet kutatása I. (Beszámoló az 1978-ban folytatott ásatásokról)
138 MAGYAR KÁLMÁN IV. tábla. 1-2. Az 1. sz. kutatóárokban előkerült XVI-XVIl. századi kerámia (Fotó: Gyertyás László). — Die im Forschunggraben №. 1. vorgefundene Keramie aus dem XVIXVII-ten Jahrhundert (Photo: László Gyertyás). szefüggő 1-1,5 m hosszú téglafalmaradvány is előkerült. S ennek a rétegnek a Ny-i szélén tártuk fel - a bolygatatlannak látszó -, melléklet nélküli, É-D-i tájolású 8. sz. csontvázat. A XIV-XV. századi kerámiával lezárt bontási réteg alatt (az 1. sz. fix ponttól K-re 2,2 m-es mélységben) Ggy összefüggő, ledőlt téglaépítményre utaló téglafalmaradvány figyelhető meg (5. rajz). 18 A kutatóárok nyugati szélénél (az 1. sz. fix pont és a 8. sír között) 3,1 m mélységben elértük a teljesen bolygatatlan, sárga homokszintet. Itt figyelhettük meg a legfontosabbakat: a sárga, bolygatatlan homokréteg felett előkerült az összedőlt épület 6—7 cm vastag belső szintje; 19 felette 22—41 cm vastag égési (korom, pernye) réteg húzódott. Vagyis mindenképpen tűz, leégés következtében pusztult el ez az épület. Falai teljesen összedőltek, s később a törmelékes réteget elplanírozták, illetőleg kialakították a XIV—XV. századi járószintet (5. rajz). Végül is a Templomdombon nyitott 1. sz. kutatóárokkal egy Árpád-kori fontos pusztulási réteget találtunk. S legalul feltártuk az épület alapozását és belső szintjét is. A szint felett egy nagyobb pusztulásra, leégésre utaló korom- és pernyeréteg került elő. Az égés következtében elpusztult épületrész (?) téglamaradványai felett kezdődött a széles téglatörmelékes réteg. Tulajdonképpen ezt zárta le a XIV—XV. századi anyaggal rendelkező szemétgödör, illetőleg a dombnak megfelelő, ferdén futó feltöltés. A XIII. vagy a XIV. században (?) planírozhatták el az épületet a ferdén lefelé ereszkedő újabb, XIV—XV. századi szint számára. S ebbe a téglatörmelékes rétegbe ásták bele a csontvázakat. Éppen ezért a melléklet nélküli, többnyire bolygatott temető feltehetően XIV-XV. századi, illetőleg annál későbbi, esetleg XV-XVI. századi lehet. A domb közepe, magasabb pontja felé eltűnik ez a legfelső, illetőleg a XIV-XV. századi réteg. Ebből kb. másfél méteres erózióra, illetőleg az újabb kori szintsüllyesztésre (dózerolásra) következtethetünk. A szintsüllyesztésre valóban 1972-74 között a községi terület parkosításakor — az ottani faültetést megelőző -, tereprendezéskor kerülhetett sor. 20 Egyelőre - a további kutatások előtt - sikerült a Templombdombon egy nagyobb méretű, Árpád-kori (?) épület leégett, elpusztult maradványát megtalálnunk. A leégett épület, illetőleg a későbbi temető kiterjedésének meghatározására került sor az r'k. templom ÉK-i végétől 6,7 m-re nyitott, ún. 2. sz. (Ny-K-i irányú) kutatóárokkal (4. rajz és 8. kép 1-4.). Ebben, közel 30/0 cm-es mélységben (a szürkés-homokos rétegben) újabb csontvázmaradványok kerültek elő. 21 Az ekkor 18. Az előkerült téglák méretei átlagban H: 26-28 cm; Sz: 12-13 cm és V: 5,6-7 cm. A téglák általában „tűzvörösek" oldalukon kék-zöld máz figyeïheto meg. Több kutyalábnyomos is előkerüli. 19. Ez lehetett az épület legalsó, belső járószintje. 20. A domb gerincén már az Árpád-kori rétegeket pusztították el. 21. A terület bolygatotíságára, feltöltésére utal, hogy a kutatóárok Ny-i végénél -80 cm-en egy XIII-XIV. századi halványpiros kerámia oldaltöredéke került elő.
