Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Müller Róbert: Későnépvándorláskori vasezköz lelet Fonyód-Ilonaberekből

KÉSŐNÉPVÁNDORLÁS KORI VASESZKÖZ LELET FONYÓD-ILONABEREKBÖL 9 3. kép. 1—2. = Fonyód—llonaberek; 3 = Ada Ciganlija. metrikus. A bal kapuszárny rövidebb kissé. H: 3,2 cm; a jobb szárny H: 3,7 cm. A köpű jobb fele magasabb, erősebben kopott. A penge rövid, csapott válla leke­rekített, és erősen hegyesedve végződik. Aszimmetria csak a keresztmetszetében figyelhető meg, a bal fele erősebb. Teljes H: 16,9 cm; váll Sz: 8,4 cm, a kifelé szélesedő köpű Sz: 6,1—6,9 cm. A jobb kapu­szárny erős kopása arra utal, hogy a vasat úgy sze­relték fel az ekére, hogy jobbra dőlve ágyekeszerűen dolgozzon. Ha szimmetrikus lapát alakú ekevassal ba­rázdaszántást igyekeznek végezni, akkor a penge bal fele, amelyik a barázda falával érintkezik, jobban ki van téve a kopásnak. 32 Ezzel magyarázható, hogy a penge bal felét jobban megerősítették. A lapát alakú ekevasakat általában nagyon nehéz keltezni. Ugyan­azt a formát kisebb változtatásokkal csaknem két év­32. ŜACH, F.: Rádió a pluh na územi Ceskoslovenska. Vé­decké Práce Zemë-Jëlského Muzea, 1961. 145. Ugyanott azt is írja, hogy megdöntött állapotban az az él kopik jobban, amelyik oldalra az ekét döntik. Feltételezését igazolja, hogy ekevasunk jobb éle a kiegészített, nyil­ván ez kopott meg erősebben. 33. MÜLLER, R. i. m. 86. és 11. kép. 34. Pl. Reziből (BALASSA I.: Az eke és a szántás története Magyarországon. Bp. 1973. 106. és 36/a kép.) H: 24,3 cm; Keszthely—Fenékpusztáról (BALASSA I.: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből. VMMK 11 <1972> 365. és 19. kép; MÜLLER R.: A rákos­csabai és a balatonalmádi vaseszköz lelet új keltezése. Arch. Ért. 103 <1976> 5. kép. Mindkét esetben Bada­csonytomaj-Ábrahámhegy lelőhellyel közölve. KUZSIN­SZKY B. i. m. alapján sikerült azonosítani, a 84. kép Bild 3.1—2= Fonyód—llonaberek (Hain); 3 = Ada Ciganlija ezreden át használták. 33 A fonyódi ekevas esetében azonban úgy véljük, hogy lehetséges a keltezés. A fel­tűnően rövid kapuszárnyakat már említettük. Olyan ekevasakat, amelyeknél együtt találjuk a rövid köpűt és a hegyesedő pengét, a római korból is ismerünk, de ezek kivétel nélkül lényegesen nagyobbak. 34 Esz­közünk korának meghatározásánál fontos szempont a forma mellett a méret is. Az általunk felvett 61 pannó­niai lapát alakú ekevas közül mindössze 12 példány hossza nem érte el a 20 cm-t. Ezek viszont egészen más formát mutatnak. 35 Ezért valószínűsíthetjük, hogy a fonyód—ilonaberki ekevasat nem a római korban ké­szítették. Sokkal több sikerrel kecsegtet, ha a későnép­vándoriás kori anyagot tekintjük át. Enne'k a kornak az anyagában is találunk 20 cm-nél hosszabb ekevasa­kat, amelyeket korábban a római- vagy a későközép­jobb oldalán kisméretű fényképe látható.) H: 24,9 cm; Svájc területéről (Naturhistorisches Museum, Wien Itsz. : 14168.) H: 29,1 cm. 35. Ezek egy része bizonytalan lelőhelyű. Pl. BALASSA I. i. m. 1972. 364. és 374. feltételezve, hogy keszthely—fenék­pusztaiak. Mások csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Pl. Szalacskáról BALASSA I. i. m. 1972. 366. és 23. kép római koriként; U. ő. i. m. 1973. 85. és 24/b kép keltakoriként; Fonyódról (MNM Történeti Múzeum Itsz.: 21/1897.9.). Vagy a köpű majdnem fele a teljes hosszúságnak. Pl. Nemesvámos—Balácapusztáról BALAS­SA i. m. 1972. 363. és 12. kép (a hosszúság tévesen megadva: nem 24,6 cm, hanem 19,7 cm); Mencshelyről BALASSA I. i. m. 1972. 363. és 14. kép; Fehérvárcsurgó­ról BALASSA I. i. m. 1973. 106. és 36/b kép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom