Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Recenzió - Andrássy Antal: 1848 – Arcok, eszmék, tettek, 1974

RECENZIÓ 289 lett volna szabad a dologról beszélni", de mindenki a láthatatlan 'kormányról és a felkelésről beszélt. 1851 őszén Bárdoló altábornagy, Erdély helyettes katonai kormányzójának asztalán már ott tailáibható'k az első értesülések a földalatti szervezkedésről. A híreket egy beavatott, „teljesen megbízható ember" szolgáltatta. A beavatott Bíró Mihály kisgörgényi földbirtokos jelentős vezető volt 1851 őszéig néhány híranyagot szállított báró Heydte császári körzetpairancsnoknak, mikoir az illegalitás szabályait megsértő Török János, az erdélyi mozgalom feje, szőlőjébe Balavásárra több alvezérét meghívta. Bíró itt ismerkedett meg a konspiráció vezérkarával, amelynek névsorát sürgősen továbbadta a megszerzett iratokkal együtt. A császári ak ezután a megszerzett nyomon eStindultak, s újabb árulókat (Bereczki), ügynököket felhasználva, 1852 januárjában megkezdték a letartóztatásokat. A letartóztatásokról, a kihallgatások kegyetlen légköréről, a vizsgálati fogságról és a Gyulafehérváron kihirdetett súlyos ítéletről, majd a későbbi josefstadti fogolyéletről számolt be l—

XIV. fejezetben Deák Farkas. Deák érdeme a közvetlen szemtanúság mellett, őszinte tárgyilagossága. Színes leíró stílusa és következetes, lényeglátó készsége mellett Deákban a kibontakozó kiváló történészt figyelhetjük meg. Visszaemlékezésében néhány minket érdeklő, korábbi vagy későbbi somogyi (kapcsolatot is találunk. A XII. fejezetben Egy-két к à valóbb egyén -ről emlékezik meg, köztük a Noszlopy Gáspárral kapcsolatban álló Mikolaii Ferenc mérnökről és Fornszek Sándor huszárezredesről. Deák szerint „mindamellett, hogy 20 évre volt ítélve, örökké jókedvű volt, s egy pianinót is tartott és 'igen ügyes kvartetteket rendezett." Mikolait tizenhét társával Bécsben 1853. július 29-én 20 évi várfogságra ítélték. Személyi adatai az eredeti német nyelvű ítélet szerint a per második számú vádlottjaként a következők: „2. Mlkolai Ferenc a Békés megyei Orosházáról, magyarországi honos, 30 éves, evangélikus, nőtlen, mérnök a (magyar forradalom alatt a magyar kormány szolgálatában." A másik kiváló fogolytárs Fomszek Sándor buszárezredes volt, aki rabtartóinak mindig szemébe mondta véleményét, s ezért sdkat üldözték. Deák, Fomszek hűséges mátkájáról i»s meleg sorokban számolt be. Fornszek Sándort 15 évre ítélték, de 9 évi várbörtön után kiszabadult és továbbra is rebellis maradt, birtokain gazdálkodott. 1875-ben a szigetvári választókerület függetlenségi képviselője lett, a 18 csatában küzdött ihuszá-rezredes. Nyolcvan éves korában Kaposváron, 1898. május 17-én ragadta el a halál, és a boldogasszonyra! családi [kriptában helyezték örök nyűg atomra. (Somogy, 1898. május 22. - Fornszek Sándor.) Deák Farkas kötetét, illetve az ott közölt adatokat egészíti ki a székelyföldi Makk—Gál-féle mozgalmat bemutató Székely vértanúk 1854. című válogatás. Mindkét kötetet bevezető teszi kihasználhatóvá, különösen ezen utóbbi, Károlyi Dénes bevezető tanulmánya és jegyzetei érdemelnek szakmaii körökben figyelmet. Károlyi több mint két íves tanulmánya olyan vázlatos elemzést és korképet ad az önkényuralmi első évek Erdélyéről, amelyet eddig nélkülöztünk. Az események és szereplők gondos elemzése mellett Károlyi szigorú kritikus is, aki komoly hibának véli a széles társadalmi talaj nélküli mozgalmat. Károlyi jól látja az emigrációból irányított mozgalom minden hibáját és eredményét. Sajnos, ebben igazat kell adnunk véleményének, hogy sokszor keveredett az irrealitás a romantikával és a kalandorsággal is. Mivel mozgalmuk a kispolgári liberális köznemesi forradalmárokra támaszkodott, elhanyagolhatónak vélték a parasztság és munkásság érdekeit. Egyedül a nemzetiségiekkel történt közeledés, így Erdélyben a román forradalmárokkal keresték a kapcsolatot. Károlyi bevezető tanulmányában többször felhívja a figyelmet a mozgalom árulóira, a pénzéhes besúgókra. Bíró Mihály földbirtokos az erdélyi árulók sorában valóban jelentős figura volt, de mellette ott találjuk 1853 végén az egyszerűbb néposztály soraiból kikerült árulókat is. Széles és sokszínű Erdélyt látunk magunk előtt; hazafiakat, árulókat, forradalmárokat és ellenforradalmárokat is. Miközben az idő az ellenség sorainak kedvezett, a forradalom lángját élesztő bátrak kis csapata a görög hősök tragikus utódaivá váltak. Marosvásárhelyen, 1854. március 10-én a Postaréten Török Károly, Gá

Iffy Mihály és Horváth Károly, április 29-én Sepsiszentgyörgyön pedig Várady József és Bartalis Ferenc életét oltotta ki a császári hóhér. Ezután már csak az aradiak következtek, akiket 1854 nyarán fogtak el és egy év múlva ítéltek el. Erdélyre ezután rátelepedett az ellenforradalmi csend, s mint az egész országban a kétség és a kilátástalanság ülte meg a szíveket. Károlyi a kötetben közölt 25 dokumentum között négyet elsőként itt jelentetett meg. A többi korábban már nyomdafestéket kapott, de ebhez hasonló gyűjtemény az elmúlt évtizedekben nem jelent meg. A kötet, ma már nehezen hozzáférhető múltszázadi [napilapokban és folyóiratokban megjelent visszaemlékezéseket és dokumentumokat tett közzé, amely feltétlen nyeresége történetírásunknak. A történeti forrásanyag használhatóságát a kötet végén mintegy fél ívnyi jegyzetapparátus teszi könnyebbé. A jegyzetek között a 232. oldalon Andrásffy Károly és Jubál Károly haditörvényszéki ítéleténél előfordult pontatlanságot azzal a megjegyzéssel javítjuk, hogy mindkettőt Bécsben, február 15-én ítélték halálra, amit február 26-án jóváhagytak és március 1-én, a Pestre szállított vádlottak előtt kihirdettek. Időközben Kempen katonai kormányzó Andrásffy ítéletét golyó általi halálra változtatta. Az ítéletet 1853. március 3-án hajtották végre Pesten. (A kötetben szereplő adatok félreértéséből, a kivégzés dátuma április 3-a, pedig elírásból következhetett.) Velük együtt Pesten végezték ki Noszlopy Gáspárt és Sárközi Somát is. (Az iratok között szerepel Kossuth 1851. július 14-én kelt levele Makk Józsefhez, amelyben Noszlopyt ajánlotta mozgalma számára.) A mozgalom mártírjai tudták és isimerték történelmi iküldetésüket. Ezt vetette papírra Török János kivégzése előtt: „ügyünk nem egy ember s nem is egy nemzet ügye, hanem egész korunknak, sőt több: a raibiga alatt görbedő népeknek és nemzeteknek szent ügye ..." A két megjelent kötet méltó tiszteletadás a magyar és a világszabadság hőseinek, mártírjainak emléke előtt. Andrássy Antal 1848 - Arcok, eszmék, tettek. Krlterian, 1974. 288. old. A fenti címimel a romániai magyar könyvkiadás értékes tanulmánykötete látott napvilágot. A tizenhat tanulmányt magába foglaló kötetet magyar, román és szász történészek írták. A különböző témájú és értékű tanulmányokot egy közös alaphang vezérelte, az Erdély földjén élő népek egymásra találása. A testvériség nemes gondolatát 1848—49ben nemcsak a magyar nép legjobbjai, hanem az ott élő román és szász forrad a lm árok előrelátó képviselői is vallották. Ezekre forrásokat, példáikat és utalásokat bőven találunk. Erdély sokszínű nyelvi megosztottságát a bécsi császári reakció 1848 nyarától kihasználta és ha teljesen nem is tudta, de céljaira felhasználta az ellentéteket. így lett a többségében két azonos érdekű nép egymás ellenfele, ugyanakkor amikor a baráti jobb megragadásával saját érdekeiket képviselhették volna. így csak a legjobb nemzetiségi forradalmárok harcoltak a magyar szabadságharc oldalán, amikor saját nemzetiségük érdekeit is védték. Ezen tanulmányok köréből említjük Balogh Edgár Balcescuval, Cari G ö I I n e r Anton Kurczal, Kova eh Géza Avraim láncúval foglalkozó tanulmányait. Hasonlóan figyelmet érdemel Benkő Samu kitűnő politikai-történeti írása és Victor Cherestesiu vázlata az erdélyi népek összefogásáról. A gazdasági-társadalmi témákat - Egyed Ákos írása a jobbágyfelszabadítás a kolozsvári országgyűlésen, Glück Jenőnek az arad megyei parasztmozgalmakról és I m re h Istvánnak a népi mozgalmak Háromszéken című tanulmánya — képviseli. Csetri Elek átdolgozott tanulmánya magyar nyelven itt jelent meg a Nagybánya vidéki munkásság forradalom alatti tevékenységéről. Érdekes elemző műhelytanulmány Gelu