Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Szemle - Jerem Erzsébet: A vaskori kutatások a Dél-Dunántúlon
270 JEREM ERZSÉBET zőtlenebb a helyzet. A korábbi 28 lelőhely helyett ma összesen 46-ot ismerünk, de a 18 új lelőhely közül egyen sem folyt tervszerű kutatás. 9 Valószínűleg temető lehetett Kővágószöllősön, 10 Gerényesen, Peflérden. A siklós nagyfa lui 11 terepbejárás során begyűjtött fegyverek is férfi sírokból származhatnak, ugyanez vonatkozik a birdi kardokra, lándzsára, késre is, melyeket К о v á t s Valéria a későnépvándorlás kori temető ásatásakor mentett meg. 12 Hét helyen 'következtethetünk telepre, elsősorban felszíni leleteikből, csak Pa p p László tárt fel néhány verembázat és gödröt a bolyi avar temető ásatásakor. 13 A telepek anyaga csaknem kivétel nélkül késő La Tene korú, jellegük megegyezik a többi dél-dunántúli, elsősorban Tolna megyei település anyagával. Valamelyest szépíti csak a képet, hogy Baranya 'megye területén került feltárásra egész Dunántúl mlndezideig legnagyobb sírszámú késővaskori, de nem kelta etnikumú temetője, a szentlőrinci. 14 Itt szeretném megjegyezni, ihogy áttekitntésünkben azért nem szerepelnek külön a későhalstatti és korai La Tene korú nem kelta lelőhelyek, mert összességüket tekintve -is sajnálatosan kevés a számuk egész Dél-Dunántúlon, és egykét új szórvány leletet leszámítva mind feldolgozásra kerülték éppen a szentlőrinci temető, majd a beremendi leletek publikálásakor. 15 Végül nézzük Tolna megyét, ahol H u n y a d y térképe alapján, közismerten legnagyobb a kelta lelőhelyek sűrűsége. A 65 régi lelőhely mintegy 1/5-énél biztosan temetővel i'11. sírokkai van dolgunk, a nagyobbrészt annakidején is szórvány darabok képviselték. Az azóta előkerült 17 új lelőhely 10 közül 6 le9. Köszönöm F. Petres Évának, hogy saját, régebbben felvett adataim kiegészítésében és egyeztetésében segítségemre volt. így módomban állt az ő, Kelta Corpushoz, ill. Baranya megye történetének vaskori fejezetéhez készült frissebb anyaggyűjtését is figyelembe venni, mind a térkép elkészítésénél, mind a lelőhelyekre vonatkozó számadatok összeállításánál. 10. Kővágószöllős—Vízesés lelőhelyről ajándékként jutottak sírra utaló leletek a pécsi 'múzeumiba. KavágószöilősDelta út lelőhelyen két alkalommal folyt leletmentés. 1961-ben Kováts V. 1. csontvázas és 1 hamvasztásos-, 19634>a>n Jerem E. 1 hamvasztásos sírt talált - RF 17 (1964) 11. Siklósnagyfalu—Újhegyről Kiss A. terepbejárásakor gyűjtött be kelta harcos sírjából származó leleteket. 12. KOVÁTS V., AÉ 95 (1968) 133 - RF 20 (1968) 9. 13. PAPP L, RF 16 (1963) 6. 14. JEREM E„ AAH 20 (1968) 159-208. Pl. XXVII-XLVNI. 15. JEREM E., JPMÉ 16 (1971) 69-90. és AAH 25 (1973) 65-86. T. XV-XX. 16. Tolna megyében a tizenhetes szaporulat nem tükrözi reálisan a háború előtti adatokból következtethető lelőhelysűrűséget. Torma I. Kapós—Koppány-völgyi terepbejárásai során (Szakdolgozat, 1964.), mintegy 50 új, településre utaló nyomot talált, közülük 9 esetben a keltával együtt római kori cserepek is előfordultak a felszíni leletek között. Külön is köszönettel tartozom Torma Istvánnak, hogy számos felvilágosítással és még meg nem jelent kéziratainak rendelkezésemre bocsátásával segítette munkámat. 17. Mészáros Gy. 4 sírt leletmentett, RF 14 (1961) 6-7., míg B. Vágó E. 24 sírt tárt fel. AÉ 89 (1962) 258.1 RF 15 (1962) 5-6. hetett temető, többségükre egy-egy síregyüttes utal. Résziben feltárt temetőnek tekinthetjük húszon felüli sírszámával B. Vágó Eszter Kölesd—Lencsepusztai ásatását. 1 ' Valamivel kedvezőbb a helyzet a telepek kutatása terén, mert a leletmentéseken kívül 18 Torma István a Regöly-fűzfási mészbetétes telep ásatásakor 5 kelta házat, 10 gödröt és egy kemencét is feltárt, 19 ez pedig a Dunántúlról eddig közlésre került egy-egy objektum 20 fényében nem is kis szám. A másik ásatás az előzetesen felmért regölyi erődített telepen volt, 21 ennek publikálására való elkészítése — bár a kutatást nem tekinthetjük véglegesen lezártnak - folyamatban van. Anélkül, hogy elébevágnánk az ásatási eredmények értékelésének, szeretnénk ráirányítani a figyelmet néhány olyan problémára, mely az itteni tapasztalatok alapján, az egész kelta településtörténet kutatása szempontjából általános érvényű. Regölyön, mint az összes többi erődített kelta telepen, igen későre keltezhető, többnyire az iu. I. századba is átnyúló La Téne leletanyaggal találkozunk. Veiemtől kiindulva Sopron-Burgstail, Esztergom, Gellérthegy-Tabán, Százhalombatta, Tihany-Óvár, Szálacska, Pécs-Jakabhegy és Regöly esetében is azt látjuk, hogy majdnem mindig korábbi, már sánccal erődített földvárakba költözik be a későkelta lakosság. Hogy melyek azok az erődítések, ili. védelmi rendszerek, amiket bizonyosan a kelták építettek, ennek eldöntése a részben beindult, 22 részben a tervezendő új ásatások egyik fő feladata. Az eddig megtörtént néhány sáncátvágás 23 tanúsága szerint ugyan18. Kajdacs-Siófiíd, MÉSZÁROS GY., RF 15 (1962) 4-5., Sióagárd, Rosner Gy. szíves szóbeli közlése. Több gödörből gazdag, késő LT festett és besimított díszítésű kerámia került elő. 19. TORMA I., AÉ 94 (1967) 220. - RF. 20 (1967) 22., AÉ 95 (1968) 128. - RF 21 (1968) 14. - MAI 1 (1970) H27-129. T. 19. 20. B. BONIS É. Gellérthegy-tabáni összefoglaló publikációján - AHung 47 (1969) - kívül, PATAY P., FA 11 (1959) 39-45. - NOVÁKI GY., SSz 15 (1961) 247-251. - PUSZTAI R., AGy 9 (1967) 5-11. 21. JEREM E., AÉ 98 (1971) 267. - RF 24 (1971) 13-14. AÉ 99 (1972) 254. - RF 25 (1972) 18—19. A rétegvonalas felmérést Farkas Pál végezte. 22. É. B. BÓNIS., AAH 23 (1971) 33. Bandi G. velemi, Patek E. Sopron—burgstalli és Jerem E. regölyi ásatásai. 23. Mivel az erődítmény-rendszerek korának pontos meghatározására eddig igen kevés kísérlet történt, feltételezésemet csak a soproni és regölyi sáncátvágások tapasztalataira alapozhatom. Patek Erzsébet Sopronban arra a következtetésre jutott, hogy a fő védelmi vonal a Hallstatt-korban épült. A hivatkozás engedélyezéséért és tanácsaiért e helyen is szeretnék köszönetet mondani. Patek E. Sopron-burgstalli ásatásokra vonatkozó kézirata sajtó alatt, MAI 6 (1975). Regölyben három, egymástól távol eső helyen vágtuk át a sáncot. Az eredmény minden esetben azonos volt. Sem a sánc faszerkezete közti betöltésben, sem a sánc felhordási rétegeiben nem találtunk kelta anyagot. Stratigráfiai megfigyeléseink az erődítés építésének korát a koravaskorra valószínűsítik.
