Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kovács Tibor: A dél-dunántúli bronzkor kutatásának újabb eredményei és feladatai

A DÉL-DUNÂNT0L1 BRONZKOR KUTATÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI A több itnint egy évszázados múltra visszatekintő magyarországi őskorkutatás ólaikul ásót az addigi eredményeket rögzítő, Mi a továbblépés útját megjelölő kongresszusok, szakkonferenciák nem egyszer jelentős mértékben befolyásolták. Ezek egyik változatát képviselik az olyan szakmai összejövetelek, amelyek célja valamely tájegység régészeti (kutatásának sokoldalú vizsgálata. De bármely tájkan ferenda csak akkor lehet igazán hasznos, ha 'lokális kérdések taglalásán túl, szerves részévé válik a magyarországi régészet egészéneik. Ezt a szempontot is figyelembe véve méri fel a kutatás pillanatnyi helyzetét, jelöli meg az aktuális feladatokat, s ad tóm pontot a jövő tennivalóinak átgondolt meghatározásához. Ahhoz, hogy alább részleteikbe bocsátkozhassunk, néhány szóval utalnunk kell a hazai bronzkorkutatás egészének múltjára és je len tevéken y ség ü nk re.

1 Bronzkori népeink emlékeinek feltárásában és értékelésében — ha szabad így fogalmaznunk — 1945 előtt két „felfutási Időszak" volt. Az egyiket az 1870-es évektől a századfordulóig tartó évtizedekben jelölhetjük meg, amikor az 1876-os budapesti Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszus kapcsán végzett ásatások, majd Hampe'l József

2 és a Dél-Dunántúl területével is intenzíven foglalkozó W о s i n s z к y Mór

3 munkái révén a 'magyarországi ibronzkorkutatás megközelítette, bizonyos vonatkozásiban el is érte az akkori 1. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy előadásunkban, sem az eddigi régészeti kutatás eredményeinek tényszerű felsorolásánál, sem pedig a jövőben végzendő tudományos munka taglalásánál, nem törekedtünk teljességre. Célunk csupán a vázlatosan felvetett kérdések vitára késztető exponálása volt, és ezt szolgálja az előadás jegyzetekkel bővített változata is. 2. HAMPEL J., A bronzkor emlékei Magyarhonban l-lll. Budapest, 1886-1896. 3. WOSINSZKY M., Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Budapest 1904. 4. CHILDE V. G., The Danube in Prehistory. Oxford 1929. 5. TOMPA F., BRGK 24-25 (1934-35) 27-127 - UA., A Dunántúl őstörténete. Pannónia Könyvtár 8. Budapest 1935. 6. PATAY P., DissPann Ser II. 13 (1938) 7. A magyarországi bronzkorkutatás részletesebb kritikai áttekintését I.: BANNER J., PPS 21 (1955) 123 - PARDUCZ M., AAH 26 (1974) 214-220 - BÓNA I., Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstliche Beziehungen. Budapest 1975. 8. Tószeg-Laposhalom: CSALOG J., AAH 2 (1952) 19-33; MOZSOLICS A., AAH 2 (1952) 35-69 - Dunaújváros Koszider: MOZSOLICS A., AAH 2 (1952) 63-64 - BÓnemzetközi színvonalat. A másik kutatási időszakot elsősorban V. G . С h i I d e ,

4 Tompa Ferenc,

5 Pa ta y Pál

6 monográfiái fémjelzik. Első (kettőt történeti szemlélete — vonatkozik ez különösen V. G . Chi Ide munkájára -, Pata y Pál könyvét pedig térképeikkel illusztrált topográfiai eredményei miatt emelhetjük ki.

7 Az utóbbi harminc év 'kutatásának első másfél évtizede több nagyobb, ill. jelentősebb ásatás (pl. Tószeg-Laposhalom, Dunaújváros-Koszider, Békés—Várdomb) és néhány fontosabb publikáció mellett,

8 bizonyos értelemben a stagnálás időszaka volt, míg az ötvenes évek végétől a mába nyúló 15 év lényeges változásokat hozott a hazai ibronzkorkutatásban, mégpedig: - örvendetesen növekedett a tervszerű ásatások száma.

9 — Munkaközösségek alakultak több évre tervezett tematikus feltáró program (megvalósítására: így pl. a középső bronzkori vatyai kultúra magaslati, ill erődített telepeinek kutatására,

10 ill. az aliföldi te И-telepek feltárására.

11 - A II. világháborút megelőző évtizedekhez viszonyítva emelkedett a bronzkori témával foglalkozó kisebb cikkek, ill. jelentősebb tanulmányok száma.

12 — Megjelent több, egyes korszako'k, Ml. valamely tájegység bronzkorát feldolgozó nagyobb lélegzetű люNA I., AÉ 86 (1959) 53, 56 - MAKKAY J., AAH 23 (1971) 19-28 - KOVÁCS T., FA 23 (1972) 16-17; - Békés-Várdomb - BANNER J.-BÓNA I., Mitteíbronzezeitliche Te II Sied lung bei Békés. Fontes AH Budapest 1974. 9. Közülük itt csupán néhány nagyobb feltárására utalunk. - Nagyárpád: BANDI G., RF 11 (1968) 12; Lovasberénv-Mihályvár: BANDI G.-PETRES É., AÉ 96 (1969) 170-177; Budapest-Békásmegyer: NAGY L, RF 14 (1960) 1-2; SCHREIBER R„ RF 26 (1973) 5-6; Jászdózsa-Kápolnahalom: STANCZIK l., AÉ 101 (1974) 308; Tiszafüred-Majoros-haiom: KOVÁCS T., AÉ 100 (1973) 260; Tápé: TROGMAYER O., Das bronzezeitliche Gräberfeld bei Táoé. FAH Budapest 1975. 10. F. PETRES É.-BÁNDI G., AÉ 96 (1969) 170-172; KOVÁCS T., FA 25 (1974) 33-35. 11. A közelmúltban végzett teli-ásatásokra vonatkozóan vö.: BÓNA I., AÉ 94 (1967) 218; STANCZIK I., AÉ 101 (1974) 308. - Jászdózsa-Kápolnahalom; TROGMAYER O., AÉ 97 (1970) 306. - Klárafalva-Hajdova; MÁTHÉ M., RF 25 (1972) 9; UA,. RF 26 (1973) 9-10. Gáborján-Csapszékpart; HEGEDŰS K., AÉ 101 (1974) 310311. — Vésztő—Mágori halom. 12. Vö.: PÁRDUCZ M., AAH 26 (1974) 51-91. jegyzet.