Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Bakay Kornél: A X-XI. századi magyar köznép temetkezési rendjének egyik változata

A X-XI. SZÁZADI MAGYAR KÖZNÉP TEMETKEZÉSI RENDJÉNEK EGYIK VÁLTOZATA Mindazokat az isimereteket, amelyeket a régészettudomány honfoglaló őseinkről eddig összegyűjtött, csaknem kizárólagosan a temetőifeltárások révén nyertük. Nyilvánvaló, hogy ez már eleve bizonyos egyoldalúságot jelent, hiszen a temetkezés, a tteimetésl szertartás az egykori élet teljességét semmiképpen sem tükrözheti. Kétségtelen azonban, hogy korszakalkotó felismerés volt a temetőelemzések modern módszerének kidolgozása, amely a magyar régészetben László Gyula nevéhez fűződik.

1 A sokrétű temetőelemzések az eltelt Ihároim évtized alatt általánosan elterjedték, s több pontom jelentősen bővítették isimereteinket. A kis sírszámú, többnyire gazdag mejlékietű magyar temetők vagy temetőrészek szerkezete eléggé világos, s minden bizonnyá! időt álló történeti eredmény marad az apajogú nagycsalád temetkezési rendjének felismerése.

2 A magyar köznép régészeti hagyatékának meghatározása

3 azonban nem hozta magává'! a soksíros nagy 'kiterjedésű temetők szerkezetének tisztázását. A teljesen feltárt temetők feldolgozásaiból azt olvashatjuk ki, hogy a kutatás még nem tudott ímegbirkózni e -nehéz feladattal.

4 Az írott források adatai állapján valószínűnek látszik, hogy a magyar köznép már a X. század végén sem élt vérségi közösségben, a „sírok több helyütt apróbb csoportokra oszlanak, a sorok meg-megszakadnak, kis egységek, családok különülnek el, hiányos sorok iktatódnak be, és a szerény emlékanyag ellenére is határozott vagyoni és társadalmi különbségek észlelhetők" .

5 D i e n e s I s t v á n összegezése bizonyosan helyes a végeredményt illetően, kérdés azonban, hogy milyen módszerrel juthatunk ilyen következtetésekre. A kutatási módszer megválasztása természetesen a feldolgozandó anyagban rejlő nehézségektől kell, hogy függjék. Melyek ezek о nehézségek? A X—XII. századi magyar köznépi temetők legszembetűnőbb sajátossága az, hogy kivétel! nélkül mindegyiket több generáción át használták. Ebből következően a sírok száma nagy, nem egyszer ezer körüli. A másik jellemzőijük, hogy kevés a sírokban a 'melléklet, illetőleg, hogy a halotton hagyott egyszerű testékszereken kívül más tárgytípus ritkán fordul elő. A sírok - látszólag - sorokban rendezettek, mely a kutatót arra ösztökéli, hogy együvé tartozónak lásson olyan temetkezéseket, amelyek egymás mellett fekszenek. Mit tehetünk általában egy-egy ilyen temető feldolgozásakor? Kísérletet teszünk a régészet hagyományos módszereivel. Igyekszünk olyan jellemzőket találni, amelyeik (megengedik (vagy legalábbis nem zárják ki) bizonyos csoportok létrehozását, iparkodunk időrendet adó lelettípusokat kiválogatni és azokat egymással kapcsolatba hozni, s általaiban semmi áron sem akarunk belenyugodni abba, bogy az egykori valóságból csak annyit láthassunk, amennyire az anyag objektíve lehetőséget ad.

6 Az elmúlt évtized legszembetűnőbb példája ta'lán Mesterházy Károly temetőelemzése,

7 amelynek végeredménye az ún. matrilineáris nagycsalád feltételezése volt. Ha Mesteriházy Károly konklúzióját egy időre elfelejtjük, s tárgyilagosan rátekintünk a nádudvar—töröklapenyagi temető térképére,

8 a köznépi temetők elemzésének minden nehézségét magunk előtt látjuk. Kezdhetjük nyomban a sírsorok kérdésével. Az ásató szerző öt sírsort, illetve hat csoportot állapít meg. A sírok fekvése azonban nemcsak arra alkalmas, hogy északról dél felé lássuk sorban fekvőnek a temetkezéseket, hanem megtehetnénk ugyanazt délkelet felől nézve is. Ebben az esetben már egészen más ,,sorokat" látnánk. Nem vitás, hogy a legésszerűbb észak-déli irányú sorokat feltennünk, ennek meglétét (valódiságát) azonban igazolni kell. A szerző úgy véli, hogy a sírmellékietek alapján sikerült bizonyítania a különálló sorok létezését, és csak a gyenmeksírok.esetében tételez fel külöinálló csoportot, mely ily imádon nem sorokban rendezett. A sírmellékletek azonban rendkívüli szerények. A tanulmányiban használt superlativusolk (leggazdagabb sír, legrangosabb temetkezés) csaknem ironikusak. Az I. sor 37. sírjának melléklete: 1. LÁSZLÓ GY., A honfoglaló magyar nép élete. Bp, 1944, - LÁSZLÓ GY., AHung 34 (1955). 2. Vö. DIENES I., AAH 7 (1956) 253 skk. - DIENES I., AÉ 84 (1957) 28 skk. - DIENES I., A honfoglaló magyarok. Bp. 1972, 11-18. 3. SZŐKE В., RT 1 (1965), 4. NEMESKÉRI J. - LIPTÁK P. - SZŐKE В., AAH 5 (1954) 205-370. - TÖRÖK GY., AHung 39 (1962). 5. DIENES I., A honfoglaló magyarok. Bp. 1972, 12. 6. BAKAY K„ AIR 7-8 (1968) 7. MESTERHÁZY K„ AAH 22 (1970) 184-202. - MESTERHÁZY K„ DMÉ 10 (1968) 131-156. 8. MESTERHÁZY K„ AAH 22 (1970) 193.