Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Mozsolics Amália: Somogy megyei bronzleletek
18 MOZSOLICS AMÁLIA koraiak között is vannak egyformán vékonyak, mint pl. a hatvani telepen talált (Heves m.). 39 Ellenben már a hatvani kultúrávod egyidős kisapostagi kultúra pödrött végű nyakpeneoei között vannak olyanok, hogy középen vastagabbak és a pödrött végeik felé elvékonyodnak. A imagyarországiak és általában a Kárpát-medenceiek nincsenek még szisztematikusan feldolgozva, így pl. a tordírozottak idő-rendje sem tisztázott. Ezek között Is vannak vékonyak, de már a fokorui (Heves m.) nagy 'aranyleletben vannak szokatlanul vastag, -pödrött végeik felé elvékonyodó példányok/ 0 Végül a torques visedete — ha egészen más formájúak, felépítésűek is, mint az itt idézettek, — a La Тёпе idején rangjelzőként jelentkeznek. Csak annyit [szeretnék leszögezni, hogy a nyitott végű nyakperec viselete nyoimon követhető a későrézkor— korabronzkortól, úgy látszik, -megszakítás nélkül a kelta korig. Valószínűleg nem mindig bírtak egyforma jelentőséggel. E rövid kitérő után nézzük az itt szóban forgó leleteket: Lengyeltóti II. depot (I. t. 3.; I. t. 4, úgy látszik egy sima végű variáns), Lengyed tóti III. depot (III. t. 1, 5—7.). Ilyen nyakperecek tartoznak a kurdi 711 és a herceghalimi (Pest m.) lelethez is/ 1 ' 2 Díszített töredék ismert a palotabozsóki (Baranya ím.) depotból/' 3 Ilyen nyakperec van a közöletlen öreglaki leletben is/ j/| Tordírozottaik, ill. vonalakkal díszítettek a (bonyhádvidéki lelet példányai. A kenderesi 45 (Heves un.) lelet nyakperecei finoiman tordírozottak/' 6 E felsorolás persze nem teljes és valószínűleg egy alaposabb átnézés után a kurdi szint leleteiből több töredékes darabot lehetne nyakperecnek ímeghatározni. Itt csak anny'it a pödrött végű nyakperecekről hogy a kurdi szint leleteiben előfordulnak simák, geometrikuis mintával díszítettek és tordírozottak egyaránt. A IV. lengyeltóti depot sajnos egyáltalán nem teljes, 'mégis van benne néhány darab, amely figyelmet érdemeli. A sarkított balta (IV. t. 1.) egy régi típus és nem jellemző már a kurdi szintre. A IV. lengyeltóti leletben van még egy egészen szokatlan lkainál (IV. t. 10.) és egy gomb (IV. t. 13.), amelyek valóban neim gyakoriak a bronzleletekben. Egy hasondó gomb töredéke van a már említett mároki bronzleletben. Meglepő a kanál, ennek formája és díszítése is. A pereimen a zegzugos minta előfordul egy hasonló formájú szűrőkanálon Dresden-Laubegast 5. leletben/ 7 39. Ld. a korai nyakperecekre vonatkozó összesítő adatokat: MOZSOLICS, Bronzefunde. 69-72. А В IV periódusból származó leletekre vonatkozólag Id. MOZSOLICS, Bronze- und Goldfumde. 50. A leietek újbóli felsorolása felesleges. 40. AÉ 1948. 19. t. 1-2. 41. HAMPEL, Bronzkor. 212. t. 18; 212. t. 17. egy tordírozott nyakperec töredéke. Ilyen összehajlított tordírozott nyakperecekkel más leletekben is találkozunk, rendszerint meglehetősen vékony huzalból készültek. 42. HAMPEL, Bronzkor. 209. t. 33-34; egyik tordírozott és kisebb, mint a sima. 43. HAMPEL, Bronzkor. 100. t. 8. 44. Publikációja előkészületben. RRM, Kaposvár. E darabnak azonban hasonló füle van, mint a vele együtt előkerült kurdi típuisú szitujának. Érdekes már -most, -hogy a IV. lengyeltóti edényben is egy kurdi típusú szitula összeíhajlított töredéke van (IV. t. 18.), tehát ugyanaz a leletcsoportosulás. Több jeléthez tartozik kurdli típusú szitula, legtöbbnyire erősen töredékes állapotban és a lemezek összehajlítva. így ilyen töredék van a rinyaszentkirályi depotban'' 8 és a már emdített mároki leletben is. A IV. lengyeltóti lelet spirális ilemezének (IV. t. 12.) analógiáit egyelőre nem ismerjük. Töredékes volta -miatt használati rendeltetése sem állapítható im-eg. Bár a paimuki lelet ugyancsak a 'kurdi szint leletei közé tartozik, mégis összetételében különbözik a most tárgyalt három lengyeltóti lelettől. Mind a kardtöredékek, mind a tőr- és lándzsatöredékek (V. t. 1—13, 18.), továbbá az ék-alakú bordákkal díszített tokos balták (V. t. 16-18.) és a sarlók (V. -t. 19-22.; VI. t. 1-10.) e kor szokásos típusai közé tartoznak. E leletben csak néhány tárgy van, amely megragadja figyed-münket: a borotvák (VII. t. 2—3.), a fehérbronzbód készült pajzsdudortöredék (VII. t. 12.), és a valószínűleg diadémához tartozó tr-ébelt'lemezek (VII. t. 20.). A borotvákhoz hasonló a Grossmugl-i sír borotvája, azonban azon egy kissé imás az áttörés. A sírt A. J о с к e n h ö v e Y' 9 a régebbi urnasíros idő kezdeti periódusába keltezi. Szerinte a kisapáti szint (ami az én tenmíino-lógiám szerint a kurdi szintnek felel meg) leleteiben, iimint a fedsőújvárii (Uiora) és a BimdulaDlvos-ii, előfordulnak kettős csákány alakú miniatűr formák, amelyeiknek áttört közepe körűd ikörbo-rdák vannak. 50 J о с к e n h ö v e I szerint Grossmugl-típusú borotvák Alsó-Ausztriában és -a Száva alsó folyása mentén terjedtek el, 51 de amint látjuk, ilyenekké 1 ! számodbatunk a Dél-Dunántúlon is. A pamuki borotvák t-adá-n inkább a Mesic-típussal vethetők össze a legjobban; a Grosisinrugl és Mesic típuisú borotváik csak variánsok. Egy Me-siie-típusú borotva van küdöinben a nemrégen talált szökei (Baranya ím.) kis bronz leletben is. A fehérbronz, koncentrikus bordákkal díszített pajzsoknak ima 'már több példányát ismerjük, legtöbb sajnos töredék, vagy töredékes. A legjobb állapotban -megmaradt példány a kurdi 'lelethez tartozik. 52 Egy tű, amelynek csak a fejeim áradt-meg, (VII. t. 10.). szintén egy Horvátországban gyakori típust képvisel. Egy hasonló a irrvég közöletlen öreglaki lelethez tar45. HAMPEL, Bronzkor. 153. t. 57-60. 46. Uo. 157. t. 1-3. 47. W. A. V. BRUNN, RGF 29 (1968) 316-317. 52. t. 1-2. 48. HAMPEL, Bronzkor. 211. t. 1. (Kurd); 215. t. 11-12. (Rinyaszentkirály) Ld. még G. V. MERHART, RGZM 2 (1952) 29-33., 16. t. 1-4. 49. Die Rasiermesser in Mitteleuropa. PBF VI И/1. München 1971, 80. - 9. t. 96; 62. t. A, 1-7. 50. Uo. 84. - HÜLSTE, i. m. 11. t. 30; 44. t. 38. Nem tartom bizonyítottnak, hogy e miniatűr csákányok és a Großmugl-tipusu borotvák között valóban lenne összefüggés. 51. JOCKENHÖVEL i. m. 78-80. - HOLSTE ii. m. 19. t. 18. 52. HAMPEL, Bronzkor. 211. t. 15.
