Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Közlemények - Soproni Sándor: Előzetes jelentés az alsóhetényi későrómai erőd feltárásáról

174 SOPRONI SÁNDOR 37. Kapospula—Alsóheiény. A római erőd helye. — Platz der römischen Festung. nyugati oldalon maradt meg hosszabb, összefüggő szálkasz. Vastagsága 260 om, a felmenő fal általában 10 om-rel keskenyebb. Jó minőségű édesvízi mészkőből és habarcsból opus incertuim technikával készült, külső oldalán nagyméretű kváderkő borítással. Az alapozás mélysége 70-130 cm között váltakozik. A felszínű nyomok, illetve a feltárások és felmérések adatai alapján a kaputornyokkal együtt a déli oldalán 12, míg a többi oldalon 11-11, a sarkokon pedig 1-1 torony helyezkedett el. Az erődnek így öszszesen 49 tornya volt/' Ezek egymástól való átlagos távolságra - a kaputornyokat nem számítva - 37,540 m között váltakozik. Az oldalakon elhelyezkedő kerek tornyok belmérete 8,50-8,80 m, míg a felmenő falak vastagsága 250 om, az alapozás 10 cm-rel szélesebb (XVII. t. 3-4.). A tornyok a fal síkjától teljesen kiugranak, belső ívük az erődfal külső szélét érinti (38. kép). Átmérőjük a falaikkal együtt 13,50-13,80 m. A sarkokon lévő kerek tornyok ennél valamivel nagyobbak, a DK-i saroktorony belső átmérője 11, illetve 11,75 ím. Müvei a torony fala teljesen ki volt termelve, csak hozzávetőlegesen lehetett a falvastagságot megál lapítani, imély 'Legalább 2,75 m lehetett. A tornyokba bevezető ajtó helyét mindössze a nyugati falon a 7. sz. toronynál

5 sikerült rögzíteni, ahol a küszöbkő lenyomata részben megmaradt. A 35. sz. toronynál töredékesen, de előkerült a téglapadozat, s hasonló nyomdkat figyeltünk meg a 37. sz. toronynál (DK-i sarok) is. Az oldalakon elhelyezkedő, s a felszínen sok helyütt jól megfigyelhető kerek tornyok — nrnint az ásatás során kitűnt — az erőd második építési periódusából származnak. A déli ka4. SOPRONI 1974, 182: 50 tornyot említ. Az újabb felmérések alapjám 49 torony helyét sikerült rögzíteni. A felmérés alapján bizonyos mértékig módosult az erőd mérete is. 5. A toronyszámozás a DNY-i saroktoronynál kezdődik (1. sz, torony), és az óramutató járását követi. pun kívül (43—44. sz. tornyok) a keleti oldalon a 35. és 36. számúnál - tehát két egymás mellett fekvő toronynál — Sikerült a korábbi, patkóalakú tornyokat feltárnunk, illetve megfigyelnünk. A (második periódus építésekor ezeket teljesen elbontották. Eddig mindössze a 43. és a 44. sz. tornyoknál maradt meg kisebb falcsonk a patkóalakú tornyok alapozásából (XVII. t. 6.). Általában az alapozás aljáig kiszedett fal helyét a kerek tornyok alapárkából kitermelt földdel töltötték be. Ugyanakkor a kitermelt földdel az egész torony belsejét 15—20 cm vastagon feltöltötték. A patkóalakú tornyok fala 165-168 cm széles. Bélméretük: 250-260 cm széles és 5,70 m hosszú. A kaputornyoknál a falvastagság 170-190 om, szélességük 2,75 ím, hosszuk 6,20 m. A 43. sz. toronynál a megmaradt alapozás kőanyaga elég vegyes, lényegesen elüt a második periódus falának kőanyagától. Az alapozás rossziminőségű sárga homokkőből és kisebb mészkövekből, egyes szakaszokon opus spicatuim technikával épült. A falba beépítve elszórtan töredék téglák is előfordultak. A habarcs gyengébb minőségű. A patkóalakú tornyok padlószintje mindenütt elpusztult a kerek tornyaik építésekor. Mivel az erődfal a legtöbb helyen az alapozásig ki volt szedve, mindössze a 35. sz. toronynál sikerült megállapítani, hogy a falnak ez a szakasza és a torony egyszerre épült.

6 Valószínűnek (látszik, hogy az átépítéskor a torony körüli erődfalat visszabontották és úgy emelték az új tornyokat. Az is elképzelhető azonban, hogy a második periódusban az erőd falát megvastagították - hiszen a korábbi patkóalakú tornyok jóval gyengébbek, mint a kerek tornyok, illetve az erődfal. Erre vonatkozóan csak a későbbi kutatások szolgáltathatnak esetleg adatokat. Az átépítés a DK-i saroktoronynál is megállapítható. A II. periódusú nagyméretű kerek torony alatt egy kiszedett fal helye került elő. Ez a csak részben felkutatott korábbi, első periódusú toronyfal 175 cm vastag. A torony a feltárt részlet alapján minden valószínűség szerint legyezőalakú volt, hossza 5,50, míg legnagyobb szélessége hozzávetőlegesen 8—8,50 m körül lehetett. 1970-ben került sor az erőd déli kapujának a feltárására. A falak egy része itt is ki volt szedve, a terület erősen lepusztult, így rétegek is alig kerültek elő. Az első periódusban két patkóalakú torony övezte az erőd déli kapuját. A két torony egymástól 12,10 m-re helyezkedett el. Közöttük haladt a kétperiódusú kövezett út. A mai felszín alatt 48 om-re került ölő az első építési periódushoz tartozó út, mely 250 cm széles és tulajdonképpen csak a két szélén lekövezett sárból áll (XVII. t. 5.). Az apró, 2-10 cm átmérőjű kövekből álló egysoros útburkolat az út középső részén 6. Ez a jelenség részben a 7. és 9. sz. tornyoknál is megfigyelhető volt. Hasonlót állapítottak meg a ságvári erődnél is: TÓTH E., A későrómai belső pannóniai erődök kérdéséhez. SMK 2 (1975) 183-189, Továbbiakban : TÓTH 1975,