Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS 131 21. öltésformáik buzsáki női ingeken. — Nadeiscicnkompositnonen an ггаиеппотаеп VCM H.ÍUÍSQIK. Buzsákon 'meg a gyapjúszál használatával a hamis la­pos öltést kedvelik meg, eltűnik a sok-sok öltéselem. A kompozíció terén eltűnik a vázat alkotó zeg-zug, he­lyűket a rózsák, szívelk-<hajók, csigavonalak halimaza foglalja el; eltűnük a házivászon és vele a szőttes, szál számol ásos díszek nyoima is. A buzsáki színes-hímzés egy harmadik kis forráseré­ről is meg kell emlékeznünk és ez a „vézás". Ez egy érdekes és szellemes kis variánsokkal gazdagított öl­téslkom pozíció, ami 100 éves lepedőikön a szélek ösz­szeerősítése mellett, vagy a szőttes-díszeket kísérve fi­nom keskeny sordíszt alkotott. Ez a közismert buzsáki színes-ihímzés formal (kialakulására a И g hatott, de a legrégibb színes pamut- és gyapjúfonallal varrt hím­zések egyik Iegfinoimabb - a sűrű, nehézkes, lapos kitöltő öltésnél sokkal játékosabb, jóval könnyedébb — öltéseleme volt. (20. ícép 4.) Az általunk ismert tár­gyi emlékek sorában egyetlen széles ingujjdíszt talál­tunk, amire joggal mondható, 'hogy egészen ennék az öltésva riánisnak a szellemében építették fel, ez a NM. 72742. sz. — eddig (még sehol nem közölt — ingen van (Vázlata a 21. (képen.) Az a fehé^híimzés, ami Buzsákon és a környékén lé­vő horvát falvaikban a századfordulóig közismert és ál­talánosan alkalmazott volt, napjainkban imajdnem teljesen feledésbe merült. A szakirodalomban feldol­gozásra nem került, gyűjteményeinkben kevés, ponto­san helyhez kötött darab lelhető, a közönség körében ismertté nem vált. A Buzsák környéki színes-hímzés addig élt a falusiak köriében, imíg életkörülményeik a házivászon használatát ímegokoittá, szükségessé tet­ték, majd ennek és a pam uth ím ző-fon álnak háttérbe szorulásával és főként a kereskedelmi szellem elural­kodásának hatására, a gyapjúfonal kizárólagos hasz­nálata után, formakincsében és öltésimód'jában szegé­nyessé, kompozíciójában zavarossá vált, szín hatásá­ban tarkává lett. A LEGGYAKRABBAN ALKALMAZOTT MINTAELEMEK ÉS HÍMZÉSMÓDOK Előre kell bocsátanunk, hogy az idős asszonyok nem emlékeznek ma már minden régen alkalmazott fortmá­na'k és öltésmódnak horvát elnevezésére, sőt ezelk ma­gyar neveit sem ismerik iminden esetben. Főként azo­két feledték el, amiket az ő fiatalságuk idején sem varrtaik már. Ezért az alábbiakban csak néhány eset­ben közölihetljük a horvát elnevezéseket, más esetek­ben osalk az általuk ma használt magyar elnevezést, vagy kénytelenek vagyunk a közhasználatban, szakiro­dalomban előforduló elnevezéseiket alkalmazni. Mi­ként az elnevezések, úgy az öftésmenetek jórésze is feledésbe ímerült, nekünk sem sikerült imég minden öl­tésva riánst összegyűjtenünk, felderítenünk. Ma is dolgoznak még Buzsákon, de csak egyesek, üzletek részére. Az alapanyagot kiszabva, előnyomta­tott mintával és előírt színezéssel kapják kézhez; a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom