Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 115 niok. Azokban a családokban, ahol nem tudtak annyi húst, zsiradékot biztosítani a családnak, hogy mindenkinek jusson, vagy ahol vagyonszerzési vágyból a gyomruktól vonták meg a jobb falatokat, jelentős különbség alakulhatott ki az egyes család tog olk között a táplálék elosztásban. A hús jobb részeit, vagy egyáltalán a húst a nehéz testi mimikát végzők kapják, de közülük is először a gazda és a férfiak, csak aztán a nők. Nagyobb családban az asztalhoz nem is ült már oda nehezebb munkára képtelen idős ember vagy aszszony, serdülő fiú vagy lány, legfeljebb a (kicsi gyermeket fogta maga mellé az asszony, hogy etesse. A tálból való evés sorrendje is ezt mutatta. Idősebb embert hiába is kínálták, csak azt mondta „ögyeröíc, ti úgy is dolgoztok." A téli időszakban a beosztásnak kisebb jelentősége volt, imílkoir káposztán, krumplin, tésztán éltek, de az elosztásban, a tálból való ©vés sorrendjében ugyanaz a rendszer uralkodott, s ha húsosabb, zsírosabb falatok kerültek az asztalra, a különbségek szembetűnőbbé váltak. A nők és férfiak táplálkozásának eltérései Már utaltunk rá, hogy a tálból való szedés sorrendjében a nők voltak hátrányosabb helyzetben, s ezért olykor nekik jutott pl. a kisebb, vagy kevésbé becses húsfalat. A nők hátrányos helyzetét törvényesítette az a női ideálkép is, amely kivetni valónak tartotta, ha egy nő többet evett, jobb étvágyú volt, különösen ha nem anyja mellett élt, hanem anyósa házánál, örült némelyik, ha megkapta betevő falatját. De a vőnek ment férfi is lehetett hasonlóan nehéz helyzetben, hogy ügyeitek a falatra is, amelyet a szájába vett. Ezek a vonások a két Világháború között azonban már inkább csak kirívó esetekben, ritkábban fordultak elő, míg korábban sokkal gyakoribbak voltak. A férfiak magúik is főztek, jobbon igényelték a változatosságot az ételben, húsfélékben, de olykor még az elkészítési módokban is. Főzésük kapcsolódott a táplálékszerzés szórakoztatóbb, sokszor kalandos kockázatot is vállaló módjaival — orvvadászattal, halászattal, tőrök [kivetésével. Egyik asszony így nyilatkozott nagy halász hírében álló férjéről: ,,nem is annyira a halat szerette, mint az űzését". Az erdei, szőlőbe! i munkák, a téli szőlőbeli borozgatások sokszor azzal a titkolt célzattal indultak, hogy elkapnak egy nyulat, őzet, elkészítik és elfogyasztják. Mikéből a halastóból, ha nem balászással, akkor a helybeliektől borért, pénzért kaptak halat. A szőlőbeli esti evésre-ivásra sokszor a jegyző, a tanító is kiment, asszonyféle nem. A fénfiak értették jobban a vadas ételek elkészítését fokhagymával, borral. A katonaságot megjárt férfiak az asszonyoknál is jobban tudták elkészí54. Saját gyűjtés Göncz Sándortól 1970. RRM A 1821. A katonaságot megjárt férfiak jobban ügyeltek az étel tisztaságára is. Erről így nyilatkozott özv. Bödő Garzó Imréné: „Az én párom tudott főzni a högyön nagyon finom paprikás-krumplit hússal. Szakács vót a katonaságnál. Mögpucótam neki a csirkét, és ojan finoman mögfőzte pörköltnek. Nem szeretött kapáni, inkább főzött. Már három röndöt mögkapáltam, — még mindig teni a pörkölt-féléket. A kinti főzéseknél nem szólhatott bele a gazdaasszony a ,,banya", s örültek, ha nincs ott más asszonyféle sem. A szomszédos községekben Gigében, Rinyakovácsiban a zsidó kocsmárosok is benne voltaik az „orvvadász-szervezetben", tőlük sokféle ételelkészítési módot tanultok a férfiak.

54 A csecsemő, kisgyermek étrendje Ha teje volt az anyának, 1—2 éves koráig szoptatta gyermekét, addig nemigen kapott a csecsemő mást. Az elválasztás hírtelen történt és nem fokozatosan. Anyját eltávolították egy időre, vagy mellét bekenték valamivel, amitől a gyermek megundorodott.

53 Ha fájt a (kicsi hasa, „kameíla" teát kapott. Hogy ne sírjon, kis rongyba cukros kenyeret'kötöttek, s a szájába dugták, ez volt a „csalóka". Ha nem volt teje az anyának óikkor zsömléstejet adtaik neki, vagy cukros-vízben zsömlét áztattak neki. Búzadarát őrlettek a malomban, ebből tejbedara, vagy cukrosdara 'készült, tej nélkül. Dudlisüvegből tejet, tejeskávét, teát itattak velük. A kisgyerekneik „reszelt-levest" adtak. (Reszelt tésztát vízben kifőzték és kis baromfi zsírt, récezsírt tettek bele.) Mikor még nem volt foga a gyereknek, megrágták előre nekik az üreskenyeret, vagy zsíros kenyeret, úgy tetteik a szájukba. 1930—40 körül ezt (kezdték már elhagyni. Almát, körtét hámoztak nekik, de nem reszelték le. Mikor már foga volt csibehúst, szárnyát, máját is etettek vele. Ha már kétéves volt, mindennel etették, amit ők is (fogyasztottak, de leginkább krumplilevest, mivel az volt egyébként is a leggyakrabban. Mivel az asszonyok a mezőn dolgoztak, az öreg mamákra maradtak a kicsinyek. Ha szerették a gyerekek a tésztafélét, eltették nekik, különösen ha egyetlen gyermek volt kényeztették ezzel. Amikor 1930 körül megépült a tejcsarnok, csak 1-2 liter tejet hagytak otthon, vagy csak vasárnapra, a gyerekeknek kevesebb tej jutott. Szegényebb családoknál, ahol nem volt tehén, vasánnap vagy ünnep előtt elmentek napszámba, hogy legyen a rétesbe egy (kis túróra tej. Valamivel kedvezőbb volt a helyzet a gyümölccsel. Az „Alsóhegy" és „Fősőhegy" nemcsak szőlővel volt beültetve, hanem gyümölcsfákkal is, és néhány gyümölcsfa akadt a telkeken ís: alma, körte, meggy, szilva. Akinek mem volt szőlője, s a „hostélon" is kiöregedtek a gyümölcsfái, vagy éppen rosszabb volt a termés, kénytelen volt hullott gyümölcsöt venni a módosabb gazdáktól. A gyümölcsfogyasztásra vonatkozó - egymással ellentétes - emlékanyagnak ez a háttere. Egyiík emlékező szerint sok gyümölcsöt fogypsztottak, a másik így nyilatkozott „mögöttük vóna, csak lőtt vóna". Sokat számított a leleményesség, ügyesebb ember vadgyümölcsfát is be tudott ojtani, s volt gyümölcstermése. A gyümölcs egy részét ecetnek, pá lin zsurolta a lábast. Már elkáromkottam magam, hogy éhös vagyok. Azt mongya, az ő levese nem gorcog, mint a parasztasszonyoké, inkább jól kimosi. Azok ,,csak hama' csak hama', aztán ki se mossák röndösen a lábost." 55. Hasonló adatot közölt Nagy Mihályné, Kígyósi Erzsébet (fi 972) 76 éves ref. Beleg ről 1970-ben.