Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben
A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 111 új etefek leghamarabb megjelentek: rántott hús, fasérozott, 'kuglóf, torta, piskóta, a legtöbb 'mindössze 40—50 éve. Ilyen új étel volt a rizsgamírung is. Az új ételek készítésénél sokszor történt baleset, mert a gazdaasszonyok szégyellték egymás előtt, ha valamit nem tudtak elkészíteni, nem «bízták imásra, így fordult elő, hogy a rizs odaégett, a fasérozott szétesett stb. Még ima 'is vanak olyan idős asszonyok, főképp a szegényebbek, akik nem tudják ezeket az ételeket előállítani, finomabb tésztaféléket sütni. A kívülálló szemtainúk elég rossz ivéleimén'nyel voltaik a csötölyiieik főztjéről. 1920-as évek végén Gábos Dénes ezt írja: „a leves kivételével az összes ételek jóformán ehetetlenek." 37 A jákóliak szerint Is rosszul főztek a csökölyiek, 38 s lakodalimak, közös komabálak alkalmából igyekeztek ellesni az ő tudásukat, főképp a jákói tészta receptek leírásában serénykedtek. Mindenesetre mások voltak az igények az ételek ízével szemben mint «ma. Sem a régi, is különösen nem az új ételek elkészítésében nem sokat 'lehetett várni a nagyon iis beosztó idős gazdaassszonyoktól. Mindenesetre a két világháború 'között a csökölyiek és a többi belső-somogyi falu asszonyai a hús elkészítésének többféle módját tanuítók «meg és ezzel ízesebbé is lettek ételeik ugyanígy a finomabb tésztaféléket is megtanulták. A babon, káposztán kívül más főzelékfélék nagyon nehezen terjedtek el, és nem jutottak «megfelelő jelentőségre. Ez abból is kiderül, hogy az ünnepi étrend csak másféle hús, garnírung (rizs, nokedli) és tésztafélé'k<kel gyarapodott, de újfajta leves, illetőleg főzelékfélével nem. A keresztelő ugyancsak lakodalomszámba menő megvendégeléssel járt, és aki tehette disznót vágott, de legalábbis sok tyúkot. A tésztaféléket «már a keresztelő előtti «napokon megsütötték. Módosabb, s főképp a református családok egy gyermeknek 20-40 keresztszülőt is választottak. 39 Ha több gyerek volt, ugyanazok voltak rendszerint /mindegyiknek a keresztszülei. Ha «meghalt «már néhány kisgyerek, az utánuk születőknek már nem csináltak «nagy ikoímatálat. A keresztdőről hazajövőket déliben tésztaleves, pirított tyúkhús savanyúsággal, becsinált «leves és rétes várta az 1900-as években. A mai öregek úgy hallották, hogy azelőtti időben meg disznóhúsos káposzta volt. Vacsorára összejött az összes koma, «a közelebbi rokonok és együtt «mulattak, elfogyasztva a tésztalevest, pirított húst savanyúsággal, rétest és a sok bort, «majd a zenére táncra is perdültek, és éjjel többször is étkeztek. Aki disznót vágott az sült húst és kocsonyát is «adott. Később «az 1920-as évek vége felé délben már csak egyféle leves volt, pörkölt savanyúsággal, rétes, kuglóf, már később fasírozott. özv. 37. GÁBOS 1926, 4. 38. Kőszegi Iván plébános közlése, 1970. 39. Saját gyűjtés Csökölyből RRM A 1209 - MIKE GY„ Komaság Lábodon. Kézirat: RRM A 1179, hasonló adatokat hoz az ugyancsak belső-somogyi községből. Számtalan hasonló adattal találkoztam tárgygyűjtéseim során (főképp „paszitosruhák", „komavékakosarak", „komapoharak"-kal kapcsolatban) Csurgó környékéről, Zsobrák Lajosné emlékszik arra, hogy előbb nem volt szokásban, hogy a komák vittek volna valami tésztafélét a komabálba, de ő vitt tortát és azután már mások is. (1930 körül). A gyerekágyas aszonyoknak viszont paszitot, komavékát kellett viimnle a koimaasszonynak előre «megbeszélt sorrend alapján. A legrégibb adatok szerint 2-3 féle levest: imarbahús-, tyúk- és „ispékos"-levest csomagoltak be (az utóbbi rántottleves, benne keménytojás szeletekkel) káposztát (ez is levesként) disznóhússal és bort. 1930 körül szintén hároimféle levest: tészta-, becsinált-, káposztalevest, sült tyúkot, rétest, forgácsfánkot, kelt tésztákat (haltészta, vagy szilvalekváros kifli) bort, vagy pálinkát illett vinni. 40 Utóbb eltértek ettől, s csak tésztaleves, pirított tyúk, kirántott hús, rétes, 4-5 féle süimény, 2 torta volt a kosárban. Ma 2 tortát, nyers tyúkot, kirántott tyúkot, vagy disznót, 4—5 féle sütemiényt kell összekészíteni. Vain, aki 7 féle sütményt is visz. «Mint a lakod alomban is, szoktak küldeni vissza a családnak a saját süteményéből vagy máséból. Cukrászdából hozatják a tortát legtöbben, de sokszor a süteményeket is. Savanyú ételt és kocsonyát csökölyi felfogás szerint nem szabad gyerekágyasnak vinni. 41 Gigében egy tortát visznek keresztelőkor a komaasszonynak, süteményt meg 100 Ft-ot, és nem visznek kamavékát, ez a szokás «már részben az 1930-as évek végefelé is ímegvolt. Csököly viszont hasonlóképpen tartja ezt a szokást a többi beilső-somogyi és zselici falvakkal. 42 A halotti tor szintén hagyományos étrenddel járt. ReggelLre a sírásóknak kocsonyát és ball tésztát adtak télen, délre h úská posztót és zsírban sült perecet. Nyáron birkát vágtak, s reggelire pörköltet, ebédre birkahúsból gulyásleves volt. Utóbb reggelire birka vagy tyúkpörkölt rizzsel, vagy krumplival. Délre hagymával sült tyúkvér «és haltészta, vacsorára a tyúk jobb húsával ,,izedével" krumpligulyás. Jeles napok étrendje Táplálkozás tekintetében elsősorban a téli napforduló ünnepei érdemelnek figyelmet, «minthogy népszokások szempontjából is ez az időszak tartalmasabb. Annál is inkább kiemelkedők e «napok étkezési szempontjából, «mivel későősztől koratavaszig a táplálkozás, nagyobb mezei munkák hiányában szegényes volt. A téli legrövidebb napokban november végétől február végéig csak kétszer táplálkoztak. Ilyenkor már fogytán volt a liszt és krumplival, káposztával 43 pótolták. Bár többnyire Ilyenkor voltak a disznóvágások, a vágás és feldolgozás «néhány napját leszámítva, csak a szalonnáját fogyasztották. A húsát füstölten a «nagy dologidőre tartogatták a szegényebbek, a nagygazdák nem, mert ők nyárra is tudtak Szenna, Zselickisfalud, Kálmáncsa, Kutas, Beleg, Somogyszob református gazdáinál. 40. GÖNCZI F., A somogyi gyermek. Kaposvár 1937, 86. 41. GÖNCZI 1937, 86. 42. Lásd a 39. sz. jegyzetet. 43. Erről ír GÁBOS 1926 is. - Valamint említi adatközlésében Horváth István nagyatádi malommester is. RRM A 1966. Saját gyűjtés 1971.
