Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Közlemények - Magyar Kálmán: Előzetes jelentés a barcsi bödönhajó feltárásáról
360 MAGYAR KÁLMÁN ték, hogy a szalut a hajó belsejének durva kifaragására használták. Majd az így megmunkált fatörzset oldalára fordították és mögüle az ún. tagyvágóval a keresztben fekvő csónakerősítő tagyot készítették el. Talán ilyen tagyvágóval alakíthatták ki a barcsi hajó tat részénél levő háromszög alakú kiemelkedést is. Világosan követhető hajóleletünkön az, hogy a szaluval történő faragás a rostok irányát (2-5°) követte, mivel az előmunkált tölgyben tengelyirányú csavarodás volt. A hossztengely a szálcsavarodás körül elfordult, s amikor az elcsavarodás erősebben eltért a hossztengelytől, akkor egy ferde vágással igyekezett a készítő megközelíteni az eredeti irányt. S végül befejezésként a csónak belsejét a különböző hosszúságú szaluval simára dolgozták. Eközben is ügyelt a mester a csónak stabilitására úgy, hogy a felső nyílásnál a falvastagságot átlagosan 6 cmre, míg a fenéken 12-15 cm szélesen meghagyta. Bödönhajónkon több foltozás, illetőleg gyantás „kátrányos" védőréteg is megfigyelhető. Ezek a tölgyfacsónak használhatóságát biztosító befejező műveletek jól látható nyomai. A néprajzi irodalomban szerepel az is, hogy a kifaragás után a hajó belsejébe gyúlékony anyagot: nádat raktak, amit meggyújtottak. Az ekkor keletkezett füst ugyanis a repedéseket, hasadásokat és az esetleges lyukakat megmutatta, amit szurokkal és gyantával, illetőleg fafoltokkal bedolgoztak, A vizsgálatra használt tüzet a csónak belsejének és külső részének szárítására még tovább is táplálták. Ugyancsak a néprajzi párhuzamok szerint 20 vizi használatra a csónakot végsősoron ,,ganéval", ,,peméttel" kevert kenőanyag bedörzsölésével tették alkalmassá. Ez a bekent réteg a széltől, naptól és a keletkező repedezésektől jól megóvta a bödönhajónkat. Az elkészítés időtartama, az utána történő konzerválás és tartósítás — a cseh kutatások szerint — néhány évig is eltarthatott. A bonyolult, nehéz műveleteket igénylő hajó értéke is nagy volt. Általában sokáig voltak használatban, és az utódokra hagyományozták őket. 2<> 4. A barcsi bödönhajó a legrégibb vizijárművek csoportjához tartozik. 27 Magyarországon a tölgy bödönt — az őskortól kezdve egészen a XX. század elejéig — vizi embereink általánosan ismerték és használták. 28 A Felső-Dunán általában 1880-ig szerepelt. Itt „csónak" néven említették az egy tölgy, vagy nyár25. JANKÓ J., A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. III. Bp. 1902. — A Balaton melléki lakosság néprajza. 353. - VAJKAI A., Balatonmellék. Bp. 1964, 71. (Továbbiakban: VAJKAI 1964.) 26. H RALA 1969, 8-9. 27. HERMAN 1887, 201. 28. DEZSÉNYI M.-HERNÁDI F., A magyar hajózás története. Bp. 1967, 8. 29. SÓLYMOS E„ Dunai halászat. Bp. 1965, 66. fatörzsből kivájt vizieszközöket. 29 Ugyanakkor már Herman Ottó megállapította, hogy a folyón használatos ún. lélekvesztők keresztmetszete nyílt félkörívű és a lapos far mellett csúcsos orrúak, vagy mindkét végük egyformán csúcsos. A Körösön és a Berettyón általában a lapos farú lélekvesztőket használták. Hasonló típust mutat a szegedi „csónyikként" említett vízijármű. 30 A folyami, dunai típushoz tartozik az Érsekcsanádon előkerült 5,02 m hosszú, 68 cm széles és 38 cm-es oldalmagassággal ellátott bödönhajó. Ezeknek az ún. dunai típusoknak az oldalai merőlegesen állnak a fenékre és nem körte alakú keresztmetszetűek, mint a balatoni, 31 vagy a régészeti feltárásunk során előkerült barcsi bödöntípus. A Balaton legősibb hajója — a Barcs - Belcsapusztaival rokon keresztmetszetű — állóvizi bödöntípus volt. 32 Igen sok hiteles, vagy hitelesíthető ábrázolása maradt ránk. 33 A körtealakú keresztmetszettel rendelkező bödön, vagy bödönhajó 3 '' az 1860-as évekig általános volt a Balaton mellékén és a halászok kizárólag ezt használták. A XIX. században használt balatoni bödönhajók többségét Vörsön készítették. Az 1830-40-es években már egyedül Vörsnek voltak olyan erdei, ahonnan a bodonnak való fát beszerezték. Jankó János hitelesen bizonyítja, hogy a somogyi partok halászai szinte kizárólagosan Vörsön készült hajókkal rendelkeztek. 35 Egy ilyen Vörsön készült lecsonkított bödönhajó került a Rippl-Rónai Múzeumba. A jellegzetes balatoni csonkakörte keresztmetszetű, keskeny felső nyílású hajó feneke viszont egyenes, vízszintes. Az ugyancsak a kaposvári múzeumba jutott somogyegresi hajó lapos végével erősen különbözik a balatoni típustól. 36 A különböző hajótípusok vizsgálata után úgy véljük, hogy helyes Vajkai Aurél kritikája, amikor Herman Ottó és Jankó János által közölt bödönhajó formákat — túlságos rövidségük miatt — nem tartja egészen hitelesnek. 3 ' Az egyébként is ,,labilis" bödönhajó egészen rövid típusai szinte gazdaságtalanná, célszerűtlenné tennék használatukat. Az ún. balatoni típushoz sorolható bödönöket nemcsak a Balatonon és környékén használták. A balatoni körtealakú keresztmetszettel rendelkező csoporthoz tartozó hajóformákat 1897 után Szabó János — Vörsről a Dráva mellé kerülő — bodonkészítő is készít. 38 A körtealakú keresztmetszetű, nagyméretű balatoni típus a Dráván, annak holtágában 30. HERMAN 1887, 205. 31. SÓLYMOS 1965, 67. 32. JANKÓ 1902, 336. - VAJKAI 1964, 70. 33. VAJ KAI 1964, 70. 34. A Balaton déli felében: bödönhajó VAJKAI 1964, 71. 35. JANKÓ 1902, 351-352. 36. VAJKAI 1964, 72. 37. VAJ KAI 1964, 70. 38. JANKÓ 1902, 352.
