Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Kiszely István: Torzított koponyájú sírlelet rekonstruált arca

TORZÍTOTT KOPONYÁJÚ SÍRLELETEK REKONSTRUÁLT ARCA 301 akár K. Oette kingnek és E. A. Zsirov vagy másnak beosztását alkalmazzuk. Az ilyen jellegű koponyatorzítás-forma Magyarországra valószínűleg a Krim-félszigetről került és elsőnek valószínűleg az alánokhoz köthető. Lehetséges, hogy már a szarmatáknál is előfordult, bár eddig még ilyen lelet nem került elő. A hunoknál férfiak és nők egyaránt „torzították" a fejüket, később így tettek a gepidák is, a Kárpát-medencétől nyugatra a frankoknál, merovingeknél azonban, főleg már csak, mint női divat terjed tovább, majd a szokás lassan megszűnik. Nem tudjuk, hogy mi volt az oka, valószínűleg esztétikai lehetett. A nagymértékű torzítás azonban károsítja a halántéklebenyeket, koncentrációs-zavar keletkezhet. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy — különösen, mert először majd minden népnél a vezető réteghez tartozóknál végezték el a mesterséges koponyaalakítást — nem valamiféle fokozott szellemi tevékenységet akartak-e ezzel elérni? AZ ÁRPÁS KÁROLY-FÉLE REKONSTRUKCIÓ A fej kemény vázát a koponya alkotja. Ez meghatározza nagymértékben az egész fej alakját is. Jogosan vetődött fel immár több mint száz esztendeje az a gondolat: van-e lehetőségünk arra, hogy egy koponya alapján rekonstruálhassuk az illetőnek életbeni arcát. Számos szakember meghatározta életkoronként, nemenként és típusonként az emberek arcának az átlagos lágyrész-vastagságát, majd így előre meghatározott sémák szerint megszerkesztették az arcot. Az ilyen jellegű rekonstrukciók közül legismertebb az amerikai W. Krogman és a szovjet M. M. Geraszimov munkássága. Az igazságügyi orvostannak éppúgy dolgoztak, mint ahogyan elkészítették az elő- és ősemberi fejeket, és megszobrozták különböző korok nagyjait. Árpás Károly grafikus-szobrász nem hagyományos módon, a koponya alapján rekonstruálta a korok emberét. Ö abból indult ki, hogy a csontok felszínén az izomtapadási helyek megadják az izomkötegeknek helyét, nagyságát, irányát, azoknak pontos megfigyelése meghatározza a lágyrészeket. Munkáját a következő fázisokban végzi: 1. A rekonstruálandó koponya kiválasztása, annak szükség esetén való restaurálása és állványon ún. német vízszintesbe (természetes tartásba) való helyezése. 2. A koponyához legközelebb eső izomkötegeknek képlékeny nakiplasztból való (színes) megszerkesztése, az összes izomkötegnek fényképen való dokumentálásával, valamint szövegben való megokolásával. 3. A rétegesen következő izomkötegek felrakása, majd a zsigereknek megszerkesztése. 4. Az orrnak, szemnek, fülnek megszerkesztése (orrot adja a csontos orr, orrtüske és orr-nyílás szélessége, a fül ezzel korrelációban van, de meghatározza a csontos fülnyílás, az ajkakat a fogsorív és fogak állása adja meg) mindezt csak az eredeti koponya féloldalára. 67. A hács-béndekpusztai germán temető 23. sírjában talált torzított koffonya rekonstrukciója, Árpás Károly munkája. - Rekonstruktion eines im Grab 23 des germanischen Gräberfeldes von Hács-Béndekpuszta gelegenen deformierten Schädels. Rekonstruktion angefertigt von Károly Árpás. 5. A másik féloldalnak is hasonló módon való felrakása, (gy a szobor anthropológiai példánya kész. 6. A korabeli hajviselet megszerkesztése a típusnak és kornak megfelelően. 7. A kész plasztillin szobrot ezután gipszbe önti, visszanyeri az eredeti koponyát, majd a gipsz szobrot mechanikusan átteszi nemes anyagba: bronzba vagy márványba. E szobrok, bár egyenként több hónapig készülnek, felszíni megmunkálásuk egyszerű, lényegre törekvő, mivel magára a koponyára készülnek így egyediek, bár nem adják az egyén életében meglévő személyes grimaszokat. Statikus, anatómiailag megszerkesztett hiteles halotti maszkok ezek. A hács-béndekpusztai torzított koponyájú rekonstruált női fej meglehetősen férfias jellegű; ez magán a koponyán is kivehető, a szemek — különösen oldalnézetben (67. kép) — erőteljesen kiállóak, az arcnak összes izma a nagymértékű torzítás következtében más helyen van, mint normális esetben. Kiszely István