Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Kiszely István: Torzított koponyájú sírlelet rekonstruált arca

TORZÍTOTT KOPONYÁJŰ SÍRLELET REKONSTRUÁLT ARCA BEVEZETÉS Különböző korban részint egymástól függően, részben függetlenül kialakult egy szokás, amely divattá változott: a fejnek csecsemőkorban történő mesterséges alakítása. Magyarországon ilyen mesterségesen alakított („torz") koponyájú (életben: fejű) leletek kizárólag a korai népvándorláskorból kerültek elő. A fej mesterséges alakítása számos anatómiai, idegrendszeri problémákat vet fel, ugyanakkor ma Magyarországon már nem tanulmányozható élő embereknél; elképzelni sem tudjuk, hogyan néztek ki ők, akiknek fejét olyan formájúra alakították, amilyenre a szülők akarták. Az ilyen „torzított" koponyák közül csak igen kevés maradt meg jó állapotban; egyik legjobb megtartású hitelesen kiásott példány éppen Somogy megyéből, Hács-Bénekpusztáról került elő. Ennek a rekonstrukcióját végezte el Árpás Károly, amely rekonstrukció különleges jelentőséggel bír, hiszen újra szemünk előtt lehet az a gót egyén, akit formált koponyája alapján másként aligha képzelhetünk el. A reikontsrukció közben számos értékes tudományos megfigyelést tettünk azt illetően, hogy a mesterséges alakítással a fej mely részei milyen mértékben változtak. A KOPONYA ISMERTETÉSE A rekonstruált koponya a Somogy megyei Hács község Béndekpusztájáról (Alsó-Béndek) származik abból az ásatásból, amelyet 1954 és 1957 között végzett Pusztai Rezső és Salamon Ágnes.

1 Az előkerülés körülményeit mellőzzük, a leletről mindössze annyit, hogy az ásatások az V. századra keltezik. Etnikai hovatartozása vitatott, valószínűleg gótnak mondható. A 25 sírból álló együttesből 16 sírból maradt fenn több-kevesebb csontanyag, amelynek anthropológiai feldolgozását Lipták Pál végezte el.

2 Néhány embertani jellemzőt tőle veszünk át. A Hács-Béndekpusztai 23. sírban talált egyed nő, életkora 20—30. év közötti, közelebb áll a 20. életévhez, mint a harmincadikhoz. A mesterséges kopbnyaalakítás miatt a klasszikus embertani jellemzők aligha alkalmazhatók, inkább csak irányadóak. A homlok laposan futó és magas, a nyakszirti rész lapos, glabella igen kisfiértékűen kidomborodó, csecsnyúlvány vastag, mindkit oldalt epiptericum-csont. Az arc keskeny (leptoprosop) ebfogi árok középmély, csontos szemnyílások kerekdedek és magasak (hypsikonch), orrnyílás keskeny, orrhát egyenes, orrtövis kicsi, arcprofil egyengfs (orthognath), gyengéd fjgsorívi előreállás (alveolaris prognathia) figyelhető meg. Fogak jómegtartásúak, állkapocs középmagas. A vázcsontok is jómegtartásúak, számított életbeni termete: léO cm volt. (LXX. t.) A KOPONYA „TORZÍTÁSA" Az embereknek megvan az a tulajdonságuk, hogy a bennük meglevő sajátságokat, formákat szeretik kisarkítani, (gy egy néger anya, amikor gyermeke megszületik, betöri annak orrát, hogy ami lapos, legyen még laposabb. Számos hosszúfejű nép, pedig, így az egyiptomiqk, alánok stb. az amúgyis hosszú fejet megnövelték azzal, hogy az újszülött és csecsemők fejét már a bölcsőben mesterségesen még hosszabbra formálták. A tunguzok a fejet laposították, akár csak egyes perui népek is. A mesterséges koponyaalakítás lehetősége abban van, hogy az újszülött feje még alakítható, ha azt következetesen mesterségesen alakítják. A forrna az elcsontosodás után állandósul. Ezt az alakítást végezhették különböző szorítókkal, hozzáköthették a bölcsőhöz, ahogyan azt számos ma élő nép is teszi, de legegyszerűbben úgy érték el a hosszanti formát, hogy a homlok és nyakszirt közötti részt körkörös pólyával körültekerték, azt mindennap levették, majd újra megszorították. Л csecsemő, illetve a kisgyermek ezt a kötést ún. „bandázst" körülbelül addig a korig hordta, ameddig nem tudott beszélni. Fiziológiai elváltozásokról számos ma élő népen történő megfigyelés tanúskodik. Legutóbb Európában Dél-Franciaországban volt ez divatban, ahonnan még e század elejéről is számos orvosi leírás és megfigyelés áll rendelkezésünkre. A hács-béndekpusztai 23. sírban talált egyednek a „koponyatorzítása" az ún. „circulons" torzítási forrná hoz tartozik, ilyen jellegű koponyák Magyarországról az alán, gót, esetleg hun, későbben pedig a gepida néphez köthetők. E koponya mesterséges deformációjának mértéke nagy, akár V. V. G i n z b u r g, 1. LIPTÁK P., AAH 13 (1961) 232-246. 2. LIPTÁK 1961, 232.