Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Matolcsi János: Balaton környéki avar lovak

BALATON KÖRNYÉKI AVAR LOVAK A Balaton környéki avar temetőkben végzett régészeti ásatások bepillantást engednek a Dunántúlon megtelepült avarok társadalmi és gazdasági életébe. Gazdasági vonatkozásban nagy jelentősége van a sírokban előforduló állatcsontoknak, noha azok korántsem a gazdasági élet akkori keresztmetszetét mutatják, hanem belőlük a temetkezési szokásokra és legfeljebb egy-egy háziállatfajra vonatkozóan nyerhetünk értékes adatokat. Leginkább a korabeli lovak megismerését mozdítja elő az a körülmény, hogy az avarok elhunyt harcostársukkal együtt, annak lovát is eltemették. Ennek folytán lehetőségünk van teljes lócsontvázak tanulmányozására, az avar lovak típusának, nagyságának beható vizsgálatára. A magyar archaeozoológiai kutatásban az avar lovak tanulmányozása kiemelkedő helyet foglal el. A téma történelmi és háziállattani szempontból egyaránt fontos, mert annak vizsgálata során szerezhetünk ismereteket a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző történelmi szakasz állattartásáról és az, avarokkal beáramlott lóanyag minőségéről. Az állattani célkitűzés pedig azoknak az osteológiai ismérveknek a megállapítására irányul, amelyek az avcr és a honfoglaláskori magyar lovakat egymástól megkülönböztetik, vagy azonosságukat bizonyítják. A jelen tanulmány tárgyi anyagát a zamárdi és a káptalantóti avar temetőkben Bakay Kornél irányításával feltárt sírok

1 állatcsont-leletei alkotják. Az ásatás Káptalantótiban 1969-1970. években folyt, mint az MTA Régészeti Intézetének tervásatása, Zamárdiban pedig a leletmentésként indult ásatást a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága részérő! 1972-ben végezték. Az anyag tárgyalását mégis a zamárdi leletek elemzésével kell kezdenünk, mert Bakay Kornél megállapítása szerint ezek a korábbiak. A Zamárdiban eddig előkerült régészeti tárgyak a VI. század végétől a VII. század elejéig terjedő időből valók, ezzel szemben a káptalantóti temető eddig megismert sírjai a VII. század első harmadára keltézhetők. A zamárdi avar temetőben 4 sírban voltak állatcsontok, közülük 2 sír önálló lósír volt, a sírok 5,8%-a. A káptalantóti temető 8 sírjában találtak állatcsontckat, 7 sír, a feltárt sírok 17,1%-a önálló /ós/'r-nak bizonyult. Bennünk a ló (Equus przewalskii f. cabalius L.) csontvázak mégsem voltak hiánytalanok, mert valamennyi lósír bolygatott volt, s a csontvázak részeit nem mindig anatómiai helyükön találták. A hiányok különböző mértékűek. Más állatfajok csontjai jelentéktelen számban, véIstlenszerűen fordultak elő. I. A CSONTLELETEK JELLEMZÉSE ZAMÁRDI 10. SÍR (Z-10) Az erősen feldúlt sírban össze-vissza levő emberi csontok fölött, a sírfenéktől 35 cm-rel feljebb ló bal oldali humerusa került elő. Mind a proximalis, mind a distalis végdarabja hiányzik. Diaphysisének lateralis oldalán zöld szerszámnyomok láthatók. A csont sírrablás folyamán kerülhetett ide valamely közeli lósírból. ZAMÁRDI 18. SÍR (Z-18) Lósír. А К felé irányuló csontváz koponyája a váz egyéb részeinél magasabban feküdt. Eredeti helyéről elmozdítva, összetörten került elő. A homlokcsonton, az orrcsonton, a járomcsonton és a mandibula jobb ágán bronz szerszámveretek oxidációjából eredő zöldes színű foltok vannak. Ilyenek láthatók a medencecsonton is. Ezzel szemben a jobb és bal oldali humeruson, a jobb oldali radiuson, a bal oldali tibián és egyes bordákon éles vonalakkal határolt, 6—8 mm széles rozsdabarna csík fut át, amely valamiféle vastárgy lenyomatának benyomását kelti. A felső és az alsó metszőfogak sora hiánytalan, valamennyi fog állandó. A metszőfogak kopásának mértékéből ítélve az állat 5 éves lehetett.

2 Erre mu1. BAKAY K., SM К 1 (1973) 5-86. 2. Az állatok életkorának megállapításánál KOVÁCS B. —MONOSTORY K., A ló és annak tenyésztése (1889), DUERST J. U., Vergleichende Untersuchungsmethoden am Skelett bei Säugern. (1926), SCHANDL J., Lótenyésztés (1955) című munkákat vettem alapul.