Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL . metőkét raboltak ki. Ismerve e népek féktelen aranyéhségét, magától értetődőnek tartjuk, hogy a boszszúvágytól sarkallt fosztogató felkelők a helyben lakó szolganépek seg'tségével nekiestek a gazdag avar temetőknek. Teophylaktos közli, hogy egy gepida egy szép bizánci arany övkészletért gyilkolni is kész-volt. Már a rómaiak is védekeztek a rablás ellen azáltal, hogy a temetőket közvetlenül az erődfal közelébe helyezték.

104 Tekintettel arra, hogy a fegyverforgató avar férfiak jelentős része hadban állt a Balkánon, az itthonmaradottak elhagyva településeiket és természetesen ősi temetőiket, elmenekültek az erdő vagy mocsarak által védett területekre, ugyanúgy, mint ezt a magyarok is tették a tatárjárás idején. A dunaújvárosi avar telep elnéptelenedését is ezzel magyarázhatjuk.

103 Az avar sírokat tehát a szláv, gepida és bolgár népek dúlhatták fel. Nyilvánvalóan a szépen gondozott avar temetők összes sírját felforgatták oly módon, hogy közvetlenül ráástak a sírra egy 70—100 cm átmérőjű aknával, majd amikor elérték a koponyát és arany ékszereket leltek, az egész sírgödörből kitermelték a földet. Miután végigtapogatták az ásó élével a csontvázat, világossá vált, érdemes-e a sírt alaposan átkutatni vagy sem. A sírrablók kizárólag crany ékszereket kerestek s ügyet sem vetettek a vékony bronz vagy ezüst lemezből préselt értéktelen övveretekre, vas tárgyakra és eszközökre, kerámia mellékletekre, de még a gazdagon díszített csontlemezes nyergek, íjcsontok vagy a bizánci üvegek sem érdekelték őket. Van olyan megfigyelés, mely szerint a sírokat néhol árkokkal is keresték.

106 A zamárdi temető 10. sírja és a káptalantóti temető 22. sírja szép példája annak, hogy a sírrablókat csak az arany ékszerek izgatták s kizárólag csak a mohóságuk sürgette őket. A zamárdi 10. sírnál a felsőtest csontjai darabokra törtek, az övveretek nagyobb része azonban a sírban maradt. Az in situ megtalált bal lapockán heverő nagyszíjvéget visszadobták, miután csak aranyozott és nem arany! Láthatólag éppen azért van ennyire szétdúlva a felsőtest, mert a gazdagon aranyozott bronz veretek aranyként csillantak meg. Káptalantótiban a 22. sírban nyugvó halottnak is a felsőtestét semmisítették meg a könyöktől és a negyedik ágyékcsigolyától felfelé. Ez esetben az aknát a sírfenéknél mélyebbre ásták s a csontokat is kidobták a földdel együtt. A csigolyán az ásóval végrehajtott erőszakos törés nyomai tisztán láthatóak. A koponyatető s alatta az állkapocs a jobb kézfej táján hevert, de a sírfenéktől 104. ALFÖLDI A., ESA 9 (1934) 288. — FREMERSDORF F., Der römische Gutshöf Köln-Müngersdorf. Berlin und Leipzig 1933, 105. 33,5 cm-rel magasabban. A fosztogatók itt nem dolgoztak hiába, hiszen a felsőtest helyén egy bizánci színarany fülbevalót találtunk, amely vagy visszaesett, vagy beletaposták a földbe. (11. kép, XXXI. t. 6.) Különösen fontos bizonyíték a rablásokra a lósírok feldúlása. Zamárdiban és Káptalantótiban is minden lósírt megbolygattak. Ez esetben a vámpírizmus gondolata már fel sem vethető, tehát nyilvánvalóan nemes anyagú lószerszám-díszeket és egyéb értékeket kerestek. Különösen a koponya és a háti rész feldúlt, ami arra enged következtetni, hogy a nyeregkapákra akasztott tarsolyok (?) tartalma is izgatta a rablókat. Csak így tudom magyarázni pl. a káptalantóti temető 20., de kiváltképp a 34. sírját. Az utóbbinál in situ maradtak a hátsó kápa csontiémezei. A vékony lemezből" préselt lószerszám-díszek döntő többsége a sírgödörben maradt. (12, 18. kép.) A sírrablásokat nem éjjel, nem titokban és nem egyes személyek követték el. A rablóaknák pontos irányítása, a sírgödrök eredeti falának sértetlensége és a kiásott gödrök visszatakaratlansága igazolja ezt. A sírfenéktől magasabban megtalált csontvázrészeket vagy maguk a sírrablók dobálták vissza a nyitott gödrökbe, vagy — amint Sós Ágnes is gondolja — később helyezték vissza a szétszórt csontdarabokat a sírgödrökbe. Zamárdiban az 5. sírban a koponya 25 cm-rel volt magasabban, mint a sírfenék, a felsőtestből pedig egy csontszilánk sem maradt. A 6. sírban a koponya a lábak mellé került a sírfenéktől 26 cm-rel feljebb. A 10. sírban a sírfenéktől 23 cm-rel magasabban erős hamus réteget találtunk, a 19. sírban a koponyát a jobb femurfej felett leltük meg, a sírfenéktől 12 cm-rel magasabban, a 23. sírban a koponya darabjai és a karcsonttöredékek a gödör alján hevertek, a 24. sírban a koponyatető töredékei és az állkapocs a sírfenéktől 30 cm-rel feljebb feküdtek, egyéb csont nem is nagyon maradt a gödörben, a 31. sírban a koponya a rablóakna alján feküdt, a 32. sírban is a koponya — állkapocs nélkül — a sírfenéktől 30 cm-rel feljebb hevert. Káptalantótiban különösen alkalmas példák az alábbi sírok. Az 5. sírban a koponya, a karcsontok a sírfenékből 30 cm-rel magasabbra kerültek. A 7. sírnál a rablóakna 50x170 cm-es volt, a koponya a térdek fölött 40 cm-nyire feküdt, az állkapocs a sírgödör fenekén heveri, de bolygatott helyzetben. Hiányoztak a karcsontok végei és a jobb lábfej csontjai. A 12., 13. és 33. sír jól példázza a teljesen kilapátolt sírgödröket, amelyeknek az alján egy-két csontdarab maradt. 105. BONA I., ARoz 20 (1968) 614. - AÉ 97 (1970) 260. - BOBA 1967, 42. 106. GARAM É„ FA 23 (1972) 165.