Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)
78 BAKÄY KORNÉL ki a hullát a sírból, ezért a láb a földben maradt. Ekkor még a hullák ínszalagjai nem oszlottak fel. S végül voltak olyan sírok, amelyekben alig maradt lelet és csont. Ez esetben László Gyula úgy véli, hogy a még fel nem oszlott teljes hullát kivették a sírból, s úgy fosztották ki. Az emberi test felbomlásának folyamata régen sem volt más, mint ma, ezért teljes bizonyossággal következtethetünk a mai adatokból a múltra is. A koporsó és a holttest szétbomlása több tényezőtől függ. Mindenek előtt a talajtól, a sírmélységtől, a temető növényzetétől (mert például a lombos fák felfogják az esővizet) és nem utolsó sorban magától az eltemetett testtől: kövér vagy sovány ember teste porlad-e a földben? Az igazságügyi orvosbonctan régebbi keletű, de ma is helytálló adatai szerint 60 a holttest a halál beállta után 23 órával hül ki teljesen. Az izomzat közvetlenül a halál után többnyire teljesen elernyed (collapsus mortualis), majd bizonyos idő múlva fellép a halálmerevség (rigor mortualis), amikor a lecsüngő állkapocs felhúzódik és a végtagok megfeszülnek. A rothadás normális viszonyok között 24 óra múlva észrevehető, de azt nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet, a levegő és a nedvesség. A rothadás általában a halál utáni 2-3. hétben lép tetőfokára, amikor a holttest óriási mértékben megdagad. Később a gázképződés megszűnik és a test összeesik. A rothadást azonban befolyásolja a halál neme, a holttestet takaró földréteg vastagsága és a koporsó milyensége is. Mindenesetre általában a rothadás az 5-6. nap után megindul, s eltarthat hónapokig is. Pusztakovácsiban 1959-ben exhumáltak olyan sírokat, amelyekbe 1918ban temettek s a háti csigolyákon még húsdarabok voltak. 61 A rothadást igen erős hullabűz kíséri. Amikor tehát még tartanak az inak és a lágyrészek, akkor egyrészt elviselhetetlen hullabűz terjeng a holttest körül - amely nem egyszer a temetőn kívül is érződik —, másrészt töménytelen dögevő bogár, húslégy (musca sarcophaga), szalonna bogár és atkák hemzsegnek a hullában. Általában fél év elmúltával a koponyáról, a bordákról és a végtagokról lecsúsznak a lágyrészek. 62 A csontok széthullása általában 5 év alatt következik be. A csontok lemeztelenedésével azonban nem szűnik meg a hullabűz. Manapság általában vizes cserfából készítik a koporsókat, amelyek max. 3 év alatt elrothadnak. Súlyuk 80-90 kg. A régi, valódi tölgyfa koporsók 8-15 évet is kibírtak, de még ennél többet is. Nehezebbek is voltak, súlyúk általában elérte az 1 q-át. Nyilvánvalóan teljesen lehetetlen arra gondolni, hogy a sírrablók az avar temetőkben fel nem bomlott hullákat vettek ki (ad absurdum: téptek ki!) a sírgödörből. Ez a teória azonban más okból is téves. A káptalantóti 12. és 13. sírgödör csaknem tel60. BELKY J., Törvényszéki orvostan. Budapest 1895, 652689. — vö. Somogyi E., Az igazságügyi orvostan alapjai. Budapest 1973. 61. Bóna Gy. István közlése. 62. 1967-ben a a siófoki kórház helyén 3000 sírt exhujesen üres volt. Felületesebb szemrevételezés mellett bizonyosan ,,üres" jelzőt kapott volna. A sírgödörben azonban csontok és leletek voltak. Mégpedig hosszúcsont-darabokat és medencetányér darabját találtuk meg. (9. kép). A holttest tehát már teljesen szétesett, amikor ezt a sírt kirabolták. A sírdúlások általános jellemzője az, hogy a puszta csontvázakat bolygatták meg, ami önmagában kizárja a vámpírizmusnak még a gondolatát is. Mind a sírgödrök mérete (330x120 cm), mind a sírmélységek (182, ill. 211 cm) arra utalnak, hogy a káptalantóti sírok gazdag temetkezések lehettek. A sírrablók tehát - megtalálván a keresett arany ékszereket a test különböző pontján — az egész csontvázat kilapátolták a sírgödör szélére és a visszahullott csontdarabok így kerülhettek a sír fenekére. Mai sírásók hiteles elbeszéléséből tudom, hogy néhány hónapos, sőt néhány éves halottat csak kényszerítő körülmények hatására hajlandók kiszedni, tekintettel a hullabűzre és a férgek ezreire. Ezen adat alapján hajlok annak feltételezésére, hogy a legfrissebb halottakat még az avarkori sírrablók sem fosztották ki. Azokban az esetekben tehát, amikor csak egy-két sír nincs feldúlva (mint például a KiskőrösVágóhidí temető esetében 63 ), úgy vélem éppen azok a sírok a legfiatalabbak. Irreális arra gondolni, hogy egy fejedelmi leszármazott sírját ne gondozták volna s emiatt a sírdomb már nem látszott. Lehetséges azonban, hogy a Kiskőrös-Vágóhíd esetében is az történt, ami általános az avar temetőkben, vagyis a meggyalázott temetőket rendbe hozták és továbbra is temetkeztek a területére. Elkészítettem 17 avar temető térképét oly módon, hogy semmi mást nem tüntettem fel, mint a feldúlt sírokat. 6 ' 1 Ügy vélem, mi.iden szakembert meggyőznek a tények és felfigyelnek az alábbi jelenségre. A sértetlen sírok minden esetben pontosan igazodnak a kifosztott sírok által meghatározott sírsorokhoz. Nagyon ritkán fordul elő átfedés vagy átvágás. Hogyan lehetséges ez? Csakis egyetlen módon: ha feltételezzük, hogy egy-egy temetőben minden sírt cgyidőben, egyszerre raboltak ki és a kirablás időpontjában csak annyi sír volt a temetőben, ahány a fosztogatóknak áldozatul esett! Úgy vélem, ez a rendkívül kézenfekvő felismerés olyan fontos kérdéseket megold, mint például a kifosztott sírok közvetlen közelében található gazdag mellékletű érintetlen lovas sírok kérdése, vagy a kirabolt sírok szétszórtsága, látszólagos rendetlensége. Nyilvánvalóan igaza van László Gyulának abban, hogy mindaddig, amíg egy területen az avarok uralmon voltak, a temetőiket senki sem merészelte feldúlni és kifosztani. Ha sikerül meghatároznunk azt máltak, de a legkésőbb eltemetettek (1920) is puszta csontvázak voltak. 63. LÁSZLÓ GY., AHung 34 (1955). 64. A koponyarablásnak minősítettek is kiraboltként szerepelnek.
