Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL 75 32. A zsitvatői avar temető térképe. — Plan des awarischen Gräberfeldes von Zsitvatő A SfRRABLÄSOK OKA ÉS IDEJE A fenti összegzéssel kettős célt kívántunk elérni: először is ráirányítani a figyelmet a korábbi megfigyelések pontos és helyes értelmezésére, illetőleg tudomásul vetetni, hogy azokban az esetekben, amikor nincsenek biztos adataink, nem szabad következtetéseket levonni! Másodszor pedig újra és újra felhívni mindanynyiunk figyelmét a fokozott pontosságra, a rendszerezett, alapos megfigyelések nélkülözhetetlenségére. Hadd álljon itt emlékeztetőül Sir Mortimer Wheeler soha el nem évülő követelménye: ,,az ásatásvezetőnek kínos pontossággal és kimerítően meg kell figyelnie és fel kell mérnie a tárgyi bizonyítékokat. Pontosság, gondosság, a tudományosság alapvető feltétele."

54 Saját ásatásaim meggyőztek arról, hogy az avar temetőkben tapasztalható s/'rdú/ásolcaf mindezidáig hibásan ítélték meg, vagy azért, mert a feltárások pontatlanok voltak, vagy azért, mert az észlelt jelenségeket nem önmagukból következően igyekeztek megmagyarázni és megfejteni, hanem az elfogadott elméletek követelményei szerint jártak el. Kezdjük az avarkori vámpírizmussal, a koponyarablás szokásával. Az alábbiakban igazolni fogom, hogy - egy-két kivételtől eltekintve, mint például a dunavarsányi avar sír

55 - nem létezett dekapitáció az avaroknál. Már a korábbi adatok felsorolásánál is feltűnhetett, hogy milyen ingatag alapokon nyugodott ez a teória. A zamárdi és a káptalantóti temetők sírjainál minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy azok az esetek is sírrablások, amikor - látszólag - csak a koponya nincs a helyén, vagy hiányzik. Bóna István legutóbbi munkájában azt írja: ,,A későavar temetőkben — és többnyire nagy családfők vagy nemzetségfők sírjaiban, amelyekben díszöv van — legtöbbször hiányzik a koponya. A csontváz és tartozékai minden ilyen esetben érintetlenek voltak, csak a koponyát ásták ki és vitték magukkal."

56 Ez a megállapítás — sajnos — nem kellő pontossággal megfigyelt sírokra épül és elsietve általánosít. Zamárdiból a 2. és 14. sírt, Káptalantótiból a 2., 7. és 9. sírt kell megvizsgálnunk e tekintetben. A zamárdi temető 2. sírjában (2. kép) aduitus korú férfi csontváza feküdt. A váz sértetlen volt, a koponya azonban — darabokra törve — a felkarcsontok közé került. Tekintettel arra, hogy a mai felszíntől mért mélység a koponyánál mindössze 34 cm volt (a lábnál mért Sm = 50 cm) nyilvánvaló, hogy a koponyát elérte az eke és az tolta odébb. A 14. sírban nem volt koponya s a 86 cm-es sírmélység kizárja az újkori bolygatást. Rituális koponyarablással állunk-e szemben? Bizonyosan nem. Ez a sír is rablásnak esett áldozatul. Egyértelműen bizonyítják ezt a felkarcsontok törött végei, a bal clavicula, lapocka és bordák teljes hiánya, valamint az A és В koporsóvasalások hiánya, illetőleg a С és D vasalások állapota. (4. kép) A káptalantóti temető 2. sírjában kitűnő állapotban maradtak meg a koporsó vasalásai (7. kép) és az egykori koporsódeszka elszíneződött csíkjai. A koporsó hosszúsága 210 cm, szélessége 70 cm volt. A C, D, E koporsóvasalások az egykori koporsó szerves maradványaitól elszíneződött folt szélein helyezkedtek el, míg az A és В jelzésűek a sírgödör oldalához szorulva. Ez arra mutat, hogy a koporsódeszkákat a rablók szétfeszítették, hogy a felsőtesthez (tehát nemcsak a koponyához!) hozzáférhessenek. A 95 cm-es rablóaknát DNy felől ásták, így innen érte bolygatás a koponya környékét, a jobb mellkast, a medenceövet és az alkarokat. A medencelapátok a sírfenéktől 40-45 cm-rel feljebb kerültek elő s ezek alatt hevert a koponya és külön az alsó állkapocs. A koponya hátulján nagy lyukat törtek. A sírrajz és a fotók

57 kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy fosztogatási céllal kirabolt temetkezéssel állunk szemben. A 7. sírról készített rajz alapján (8. kép, 34. kép és XX/B. t.) azt hihetnők - kiváltképpen az öv sértetlen maradványait látva -, hogy ezt a holttestet annak idején valóban csak rituális okból bolygatták meg. A 170x50 cm-es akna pontosan ráirányult a koponyára, a felsőtestre és a lábszárcsontok közepénél ért véget. Hogyan lehetséges akkor, hogy eredeti helyéről csak a koponya, az állkapocs, a bal kulcscsont és a jobb lábfej mozdult el? A koponya a sírfenéktől 40 cm-rel feljebb, a térdek vonalában hevert, az állkapocs a sírfenéken volt. A csontok 54. WEELER M., Moderne Archäologie. Hamburg 1960, 144. 55. TÖRÖK GY., FA 23 (1972) 183-192. 56. BÓNA I., AAH 23 (1971) 317. 57. MTA Régészeti Intézet Fotótára 55 404—432, 55 051 — 256, 61 408-956, 62 744-749, 65 548-549. A temető teljes fotóanyaga,