Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Közlemények - Magyar Kálmán: Előzetes jelentés az ötvöskónyi reneszánsz várkastély feltárásáról (1966-1972)
354 MAGYAR KÁLMÁN 78. ötvöskónyí, a várkastély saroktornyának a metszete, ötvöskónyi, Schnitt eines Eckturmes des Schlosses. gásához fűződik. Az átvágás során a legalsó réteg látszott különösen fontosnak. Hiszen ezen a szinten - az agyagos kötött talajban - égett réteg jelentkezett. Az említett égett réteg felett átlagosan 70 cm vastagságú barna agyagréteg 8 húzódott. Az említett agyagréteg felett pedig 0,5 m vastagságú, világosabb színű döngölt agyagsávot találtunk. Legfelül — a vár pusztulási rétegéhez hasonló anyagból álló - 30—40 cm vastag téglatörmelékes részt vágtuk át. (78. kép) Az említett északnyugati sáncrész külső peremétől 4 m-re került elő az 1,7 m magas ívelt téglarondella megmaradt része. (LXXIX. t. II.) A köralakú védőmű északnyugati és északkeleti részén lőrés nyomokat is megfigyeltünk. A rondella belsejében alul murvás, téglatörmelékes réteget, míg feljebb szürke törmelékes földet találtunk. Legalul a kiszedett rondellafal alapját tártuk fel. Az alap elérésekor az is kiderült, hogy a rondella belsejének téglapadlója középirányban meredeken lejt. A rondella téglapadlója felett XVI. századi szürke kályhaszemek, illetőleg zöldmázas kályhacsempe töredékei jelentették a korhatározó leletanyagot. Ugyanakkor a kiszedett és elpusztított részeknél a déli-délnyugati és délkeleti falrész alapjai mélyebben kerültek elő. A feltárás során megállapíthattuk azt is, hogy a rondellához csatlakozó északi falrészt is elbontották. A bontási réteg felett téglatörmelék, illetőleg egy szájnyílásával észak felé álló XVIII. századi összeomlott sütőkemence paticsdarabjai kerültek elő. Az 1972-es tereprendezés során a rondella déli részén megállapíthattuk a legteljesebb pusztulási metszetet. (78. kép) Ezen a metszeten jól követhető a rondella falainak kiszedett rétege is. Ugyanitt határozható meg a XVIII. századi kemencének a rondella külső agyag sáncrétegébe történő bevágási metszete. Ezek alapján mondhatjuk azt, hogy az északi várfal elbontása után kerülhetett sor a kemence építésére a XVIII. században. Míg végül a kemence pusztulása után történhetett a rondella déli részének alapig történő elhordása. A rondella korával kapcsolatos - eddigi feltárásunk alapján kialakult — előzetes véleményünk az, hogy a védőmű a XV—XVI. század elejéről származhat. Végsősoron azonban úgy tűnik, hogy a XVI. század első felében már állt, mivel ekkor emelhették, a külső agyagsáncot eléje. Magának a védőrendszernek pusztulása — az eddig előkerült leletanyag alapján — a XVII. század végére, illetőleg a XVIII. század elejére keltezhető. 9 Az 1970-72-ben végzett kutatómunkánk összefoglalásánál kell megjegyeznünk, hogy feltáró munkánk a korábbi kutatás során előkerült pusztulási réteg eltávolításával - az 1. és 2. sz. ásatási területen — a későközépkori járó, illetőleg lakószintet érte el. Az 1. sz. ásatási területen előkerült a déli lőréses 8. Az agyagrétegből a XV. század végi perem és oldal töredékek jutottak a felszínre. 9. A XVIII. századi kemence építését megelőző időszakban indult és folyamatosan a XX. század 60-as évéig tartott. I i
