Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Magyar Kálmán: Előzetes jelentés az ötvöskónyi reneszánsz várkastély feltárásáról (1966-1972)

ELŐZETES JELENTÉS AZ ÖTVÖSKÓNYI RENESZÁNSZ VÁRKASTÉLY FELTÁRÁSÁRÓL (1966-1972) Somogy megye dny-i végvárrendszeréhez tartozó várak, várkastélyok fontos szerepet kaptak a törökkel vívott honvédő harcok során. A várrendszer sokat emlegetett véghelyei : Babócsa, Berzence, Csurgó mellett még a „kevésbé jelentősnek tűnő" kisebb várkastélyok: Ötvöskónyi, Koroknya, Lakvár is komoly történeti és művelődéstörténeti értéket őriznek. A somogyi reneszánsz építőművészet jelentős régészeti forrásait hozták felszínre az ötvöskónyi várkastély helyén 1966—72 között folytatott kutatásaink. Az ötvöskónyi XV—XVII. századi várkastély feltárási területe a község ún. Szőlőhegyén található. A faluba vezető út jobboldalán: a 2 km hosszúságú és 180 m magas legkiemelkedőbb ponttal rendelkező dombon — az ún. kistanároki mélyút közelében — levő várromról már Pesty Frigyes is írt 1864-ben. A XVIII. századtól erősen pusztulásnak indult kastély romjai - az 1960-as évek közepéig — magántulajdont képező földterületen feküdtek. A kastély lerombolt, elpusztított falait a gyom, a bozót és sűrű erdő borította. I 1961-ben a terület akkori tulajdonosa által végzett földmunka után igen jelentős kályhacsempe-együttes: két püspökfejet ábrázoló reneszánsz töredék (79. kép), illetőleg három XVII. századi felső kályhaoromdísz forgója jutott a Rippl-Rónai Múzeum birtokába.

1 Az 1966-os feltárást megelőző műszaki felmérés állapította meg, hogy a rommaradványt északon 6 m, délen 8 m mély sánc veszi körül. S ekkor derült ki az is, hogy a sáncárok északi és nyugati külső peremét meredek rézsűvel képezték ki. Az erdővel és bozóttal benőtt rommaradvány területének nyugat-keleti irányú műszaki átmérője 73 m, míg észak—déli irányú metszet-távolsága 53 m volt Ugyanakkor az egyenetlen szintmagasságú terület a nyugati oldalon - a talpponttól számított 8-9 m-es legnagyobb magasságot is elérte. A műszaki rétegvonalas felmérés során megállapították azt is, hogy a terület legnagyobb magassága 162 m, míg a legalacsonyabb pontja 157,5 m.

2 (77. kép) Az 1966-os régészeti feltárás eredményeként a vár területén húzott 1—2. sz. kutatóárok segítségével sikerült egy elsődleges képet kapni a vár felső rétegeiről, belső objektumairól és kisebb mértékben a leletanyagáról is.

3 A kutatás során főképpen a pusztulási, murvás réteg került elő. Ez - a helyenként 2-2,5 m-t is elérő - bontási réteg a kastély nagyméretű elpusztulását, illetőleg lerombolását jelezte. Az 1. sz. (észak—déli) kutatóárok segítségével a déli lőréses fal belső megerősítését szolgáló cölöpök, illetőleg a védőmű pusztulási szintje is előkerültek. S ugyanakkor meghatározhatóvá vált egy nagyobb méretű alsószintes, téglaboltozatos elpusztult helyiség maradványa, illetőleg két összefüggő járószint is. Több - főképpen belső, ismeretlen rendeltetésű — falmaradvány mellett sikerült a déli meglévő, illetőleg az északi, kiszedett külső várfal alapjainak pontosabb felmérését elvégezni. A 2. sz. kutatóárokkal történő keleti főfal kutatásakor a várfal közelében lévő boltozatos pincelejárat felszínrehozatala is megtörtént. A feltárt két kemence nyoma a viszonylag késői, XVII. századi tüzelőberendezések egyszerű és nélkülözhetetlen formáira is fényt derítettek. A keleti főfalon kívül előkerült reneszánsz ablakhoz, illetőleg ajtóhoz tartozó kőtörmelékek a kastély gazdag XV. századvégi, de főképpen XVI. századi belső díszes kiképzésre utaltak. A nagyobb számban előkerült idom és egyéb formájú téglák a különböző alapvető építkezési technika bizonyítékai. A XVI—XVII, századi kerámiaanyag általánosabb típusai mellett az 1966-os ásatás több jellegtelen zöldmázas, illetőleg szürke, piros, négyzetes kályhaszemekből épített kályha meglétére adott bizonyítékot. Az 1970-ben folytatott régészeti feltárómunkák során az 1966-os ásatás kutatószelvényeinek metszetei alapján ellenőrzéssel, a meghatározható középkori járószint feletti pusztulási: murvás téglatörmelékes réteg eltávolítását végeztük el. 1. Merész István ötvöskónyi lakos egy kő, egy vas ágyúgolyóval, gyertyatartó töredékével és több üveg, illetőleg kerámiatöredékkel együtt találta. A három 61.304.1. Ltsz. darab mérete: H = 13,2 cm, 11 cm és 8,5 cm; Sz = 6,3 cm, 5,6 cm és 5,4 cm; V (alul) = 0,8 cm, 0,8 cm és 0,6 cm. 2. Délen és északon a külső peremrész enyhén rézsüzött. A sáncárkok legmélyebb pontján: ÉK-en 153, K-en 154, Ny-on és É-on 155, míg DNy-on már 157, s végül DK-en 158 m tengerszint feletti magasság jelentkezett. 3. Az 1966-os régészeti kutatások vezetője d r. Draveczky Balázs volt. Ezúton köszönöm meg, hogy feltárásának dokumentációját és közlési jogát átadta.