Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Kemenczei Tibor: Előzetes jelentés a Nagyberki-Szalacskai halomásatásokról

ELŐZETES JELENTÉS A NAGYBERKI-SZALACSKAI HALOMÁSATÁSOKRÓL Nagyberki—Szálacska a magyar régészeti kutatás legnevezetesebb lelőhelye közé tartozik. Itt két jelentős régészeti emléket találunk. Az ún. szalacskai szőlőhegyen ovális alakú földvár fekszik. Ezt kettős, hár mas teraszokkal tagolt sánc védi. A földvár belsejéből a múlt század vége óta folyamatosan kerültek elő leletek, amelyeket egész sor közlemény ismertetett.

1 A szőlőművelés miatt nagyobbarányú, tervszerű régészeti kutatás nem volt lehetséges. 1952-ben Sági Károly végzett itt kisebb ásatást, amelynek alapján a bronzkortól a rómaikorig tartó folyamatos települtséget állapított meg.

2 A földvár környékén lévő halmok kutatása szintén már a múlt században megindult. Elsőként Ró mer FI óris számolt be halomfeltárásokról, s közölte a szalacskai major mögött húzódó halmok térképét.

3 1943-ban Gallus Sándor tárt fel halmokat. Ezeknek a kutatásoknak leletanyagát M. Ka b a y Éva tette közzé.

4 A halomtemetkezések sora közvetlenül a Várhegy alatt kezdődik. Ezektől 1-2 km távolságra északra három halomcsoport helyezkedik el. Az első a szalacskai major épületeitől néhány méterre északra és nyugatra húzódik. A halmok száma itt meghaladja az ötvenet. Ebben a halomcsoportban történtek az 1870-es és 1943-as ásatások. A második halomcsoport a szalacskai major és a földvár között húzódó völgy keleti oldalának lejtőin található. Ez kilenc halomból állt. A szántóföldi művelés kisebb halmokat valószínűleg már eltüntetett. A terület szintvonalas felmérése megtörtént. A völgy nyugati oldalán lévő lejtőn fekszik a harmadik halomcsoport. Belőle egy rendkívüli nagyságú halom emelkedik ki, körülötte kisebbek láthatók. A szalacskai halmokban az újabb kutatások 1971ben kezdődtek meg. A helyi termelőszövetkezet a mezőgazdasági művelés könnyítése miatt két halmot gépi erővel elegyengetett. Az első halomnál a kőből készült sírkamrát elérve, értesítették a Nemzeti Múzeumot, míg a másik halmot, amelyben nem volt sírkamra, teljesen elpusztították. (71. kép) Az első halom a völgy keleti lejtőjén fekvő halmok közül a legnagyobb volt. Átmérője elérte a 33 métert, míg magassága eredetileg 6 méter körül lehetett. Csaknem a közepén helyezkedett el a kőből készült sírkamra. Ennek felső részét a talajgyalu elpusztította. Abból a tényből, hogy a feltárás során nem találtunk a sírkamra belsejében beroskadva köveket, arra következtethetünk, hogy nem kőborítás fedte. (72. kép) A sírkamra falát szárazon egymásra rakott terméskövekből emelték. A falnak az ásatáskor mért legnagyobb magassága 70 cm volt. Eredetileg egy méter körül lehetett. Építésének menetét a következőképpen rekonstruálhatjuk: az elegyengetett talajra lapos terméskövekből padlót raktak, majd erre helyezték a máglya maradványait, a hamvakat. Ezután emelték a falakat. A sírkamra délkeleti részén a kőpadló hiányzott. Itt a megmaradt kövek tanúsága szerint válaszfal lehetett, amely két részre osztotta a sírkamrát. A máglya maradványait, hamvakat a sírkamrának kőpadlóval fedett részén két helyen találtuk meg. Az első sírfolt a déli sarokban volt. A viszonylag nagymennyiségű égett emberi csont faszenes, hamus rétegben feküdt. A máglya maradványait nyilvánvalóan úgy hozták ide, hogy nem válogatták külön az elhunyt hamvait. A sírkamra északi sarkában szintén hamvakra bukkantunk. Ezek erősen faszenes főidben feküdtek. Leleteket a sírkamra különböző részén találtunk. Néhány edénytöredék került elő a halom sírkamra feletti részéből és a kőfalból. Ezeket a temetés során dobhatták a sír földjébe. A déli fal mellett, a sírkamra alján egy csomóban két fedő és edénytöredékek voltak. A déli sarokban lévő sírfoltból, hamus, faszenes földből nagy csuprok, urnák, tálak, csészék töredékei, vaszabla, vasnyársak, csónakhátú bronz fibula, bronz tű, bronz gomb, bronz pítykék, bronz karikák kerültek elő. A sírkamra északi részén lévő faszenes réteg leletei csészék töredékei, vas lándzsahegy, vaskarika, bronz gyűrű töredéke, bronz gomb, bronz gyöngy, bronz karperec, töredékei voltak. Az északi fal mellett egy halomban két nagyméretű, díszített urna töredékei fektjdtek. Ezeket nem épen, hanem hiányosan helyezték a sírba. Mindkettő díszí1. A Nagyberki-szalacskai leletek irodalmának összeállítása: KOCZTUR É., Somogy megye régészeti leletkatasztere. RF 11/13 (Budapest 1964) 96-102. 2. SÁGI K„ AÉ 81 (1954) 86. 3. RÖMER F., Compte-rendu de la Ville session á Budapest (Budapest 1887) 114-121. 4. M. KABAY É., FA 12 (1960) 46-59.