Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Kovács József: Rippl-Rónai József művei a Somogyi Képtárban

320 KOVÁCS JÓZSEF leveléből tudjuk, hogy: ,,M/ndení elfogadtak..."' 1896-ból való a „Dekoratív színes rajz" („Árvácska"), amint Ödön öccséhez írott leveléből kitűnik: ,,Nálad van-e az ,,Árvácska" rajz, (aqvarell) amely egy széknek van szánva?"

8 Szintén az Andrássy ebédlőhöz készült. A „Nő fehérpettyes ruhában" c. képével kezdődőit fekete korszakát képviseli az idehaza festett „Anyám varr, Ödön fia lustálkodik" és „Karcsi bácsi" képei. Az előbbi 1897, az utóbbi 1898-ból. E két évben festett más munkái, az apját ábrázoló szénrajza „Atyám lehajtottan", de főleg a „Vasúti raktárak Somogyaszalón", vagy ismertebb címén „Somodoraszalói raktárak" és a „Halak" már egy újabb stílus jeleit sugallják. 1899 őszén Maillol vendégeként mintegy három és fél hónapot töltött a későbbi híres szobrász pátriájában. (Rippl-Rónai biztatására kezdett mintázni.) A csodálatos vidék megszínesítette palettáját és a Banyulssur-Merben alkotott műveivel lezárult Rippl-Rónai művészetének első és egyben legjelentősebb szakasza. A három és fél hónap gazdag termést hozott, a „Banyuls" ismertebb címén „Banyuls-sur-Mer", „Maillol háza", más címen „Házak Banyuls környékén", a „Pireneusi táj" és a „Spanyol férfi" műveivel együtt körülbelül 80-ra tehető a Banyulsban alkotott festmények és pasztellek száma. Rippl-Rónai 1900 végén búcsút vett Párizstól, még ott készült 1900. június 10-én az „öcsém Ödön" с tusrajz, amelynek stílusa azonos az 1890-re datált „Munkácsy Mihály arcképé"-vel. 1900. december 22-én már Budapesten mutatta be kétszázhárom művét az e célra kibérelt Royal-szálló nagytermében. 1901-től 1902 márciusig Somogyaszalón lakott, ahol már előbb is (1898) és később is Ödön öccse nyugalomba vonulásáig gyakran megfordult. A már említett „Vasúti raktárak Somogyaszalón" с képen kívül itt készült 1903-ban a „Síncsere" с olajfestménye Genthon István idézett munkájában „Talpfacsere Somodoraszalón" címmel.

9 Somogyaszalói tartózkodását 1901 nyarától 1902 februárjáig belgiumi és oroszországi utazásai szakították meg. Moszkvából való hazaérkezése után házat vásárolt Kaposvár Fő utcájában. Már e házban készültek 1902-ben monumentális hatású „Apánk" és „ülő akt" с olajfestményei. Valószínű az 1903-1905. évekre tehető az 1903-ban festett „Karácsony" pasztell-változatának készítése is. A pasztell technika térhódítását jellemzik a „Papa, mama, Ripli bácsi" 1903-ból, az „Atyám kezére dőlve" és „A bogáti kastély parkja" с művei, mindkettő 1905-ből. 1906 februárjában részt vett Zichy Mihály temetésén és ravatalát pasztellben örökítette meg, „Zichy Mihály ravatala" címen. Szeretett testvérét, Ödönt gyakran ábrázolta a művész festményben, rajzban és karikatúrában. Az egyik legszebb ábrázolása öccséről 7. Idézi ISTVÁNFFYNÉ 1963, 267. 8. Idézi ISTVÁNFFYNÉ 1963, 269. 9. GENTHON 1958, 22. az 1906-ban festett „Ödön öcsém" „Visszaemlékezésül az 1906.-i meleg nyári napokra ödöm öcsémnek Jóska" felirattal. Valószínű ennek az évnek a terméséből való a „Lazarine a tükör előtt" с pasztell is. 1906-ban Rippl-Rónai először Kaposváron, majd Budapesten, a Könyves Kálmán reprodukciós cég szalonjában (a kaposvári anyagot kibővítve 318 alkotásra) mutatta be művei legjavát. Az 1906-os kiállítás katalógusában Rippl-Rónai írja: ..Idehaza az intim élet adta meg a inspirációkat. A család, rokonság, ösmerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek." E témakörök elkísérték pályájának végéig, ide sorolható „Az aggódó Paulina mama" с pasztell 1908-ból és 1910-ből a „Treszka és Gyuri" с tusrajz. Az 1906-os nagysikerű árverés után (minden művét eladta) megvásárolta a „Róma-villát" és 1907-ben odaköltözött. Ekkor stílusa ismét megváltozott, ezt az új előadási módot Rippl-Rónai ,,kukoricásának nevezte. Talán a „Meggyfavirágzás" с olajfestménye adta az inspirációt e különös mozaikszerű festési mód kialakításához, de a már említett 1906-os „Ödön öcsém" festésmódjában is ezt a stílust figyelhetjük meg. ,,Ö maga stílusának változását azzal magyarázta, hogy falfestői megbízásokra várt, mert ez a technika hatalmas méretű, dekoratív, aktos kompozíciók esetében leginkább megfelelő."^ A „kukoricás" képek festésmódjának miértjére az Ödönhöz 1916. május 13-án írott leveléből kapunk választ: „En az iparművészettel is szeretettel foglalkoztam és azt éreztem, hogy dekoratív hatást pl. mozaiknál, üvegfestésnél, tapisszeriáknál, sőt sokszor a nagyobb falfestményeknél határozottabban kell a projektumot (a tervrajzot, avagy a festményt) elkészíteni — körülbelül úgy, mint a régi mesterek is csinálták. Színesen, kontúrvonásokkal és vastag festéssel, úgy, hogy már mint tervezet is késznek hasson _".

11 A mozaikos képek felölelik Rippl-Rónai teljes érdeklődési körét. Az ilyen portréi közül a „Nemes Marcell" 1912-ből, „Medgyessy olvas" 1913-ból, a mozaikos tájképei közül a „Tavaszi munkák" reprezentálja legjobban. 1913-ban készült „Lechner Ödön" kitűnő pasztell arcképe és minden bizonnyal a „Nő fekete strucctollas kalapban". 191213-ra tehető a „Csendőrök" с olajfestmény készítésének ideje, amely nem „kukoricás" stílusban készült. 1914-es franciaországi útja előtti időből származik a „Két kalapos női portré" ceruza és vöröskréta rajza. Francia útját a háború tette borzalmassá. 1914. július 25-én fogadott leánya Annella falujában, Issy d'Eveque-ben érte a háború és kezdődött meghurcoltatása, annak az embernek, akiről Ady így ír a „RipplRónai és csekélységem" írásában : ,,Ez az öreg szép fiú bizonyosan zseni, nagyon nagy ember, s felséges életű. Még dekoráló hajlandósága is amellett szól, hogy szépíteni kívánja a világot, amelyre ez ráfér. Nem akarta, de az egész világ ismeri és elismeri minden valaki a világon. Hogy ilyen embert s éppen drága 10. GENTHON 1958, 27. 11. Idézi ISTVÁNFFYNÉ 1963, 276,