Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Közlemények - B.Perjés Judit Restaurátori feladatok a régészeti feltárásokon
308 RESTAURÁTORI FELADATOK A RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOKON A Zamárdi-Réti földek 18. sírjában előkerült kengyelvasakat a leírt előkezelés eredményeként sikerült egyben kiemelnünk és a későbbiekben konzerválnunk úgy, hogy a nyomokban megmaradt ezüst berakás is láthatóvá vált. (VI. t. 1-2.) Az érmeket könnyen tehetjük „láthatóvá" a terepen 1—2 szeri Na-hexametafoszfátos tisztítással. Sok esetben kerülnek elő olyan fémtárgyak, amelyeken textilmaradvány van. Ezeket jobb minél előbb leválasztani a fém tárgyról. Ha látjuk, hogy éles szikével a textil megsértése nélkül nem tudjuk szétválasztani, akkor a következő oldattal segítsük a szét-, ill. leválasztást. 1500 mol. súlyú poliethylénglikol oldattal átitatjuk a szövetet. A szövetnél kissé nagyobbra vágott mullpólya réteget helyezzünk a maradvány fölé, amelyet azután többször is átitatunk az oldatunkkal. 20 Teljes száradás után a leválást mechanikusan is elősegíthetjük. (Textilleletekről még lásd: Textíliák alfejezet.) üveg A tapasztalat azt mutatja, hogy restaurálási szempontból az üvegleleteket két csoportra oszthatjuk: a) telepásatások rétegeiben talált töredékekre, b) sírokban talált üvegtárgyakra és töredékeire. A restaurátorok számára különösen az utóbbiak okoznak súlyos gondot, mivel a sírokban igen erős a bakteriális lebontótevékenység. Ennek következtében - különösen az első időkben - keletkező bomlástermékek súlyosan roncsolják az üveg (= túlhűtött folyadék) szerkezetét először a felületen, majd a változás mind mélyebbre hatol. Ezért gyakran már a feltáráskor fellépő hőmérsékletváltozás darabokra repeszti az üvegtárgyakat. A római kori téglasírokban és szarkofágokban található üvegedények többnyire épek, ellentétben a népvándorláskori (germán, hun) földsírokban előforduló üvegmellékletekkel, amelyek az esetek többségében darabokra törtek. De nemcsak a teljes üvegedényre kell gondolni, hanem észlelni kell a kis üvegdarabokat is, 21 elsősorban az avarkori sírokban, hiszen üvegmozaik-töredékek is akadnak köztük. 22 De talán az üveggyöngyökre kell a legnagyobb figyelmet fordítani, amelyeknek már a felszedését is helyénvaló a restaurátorra bízni. Ezt nemcsak az üveg-, az arany- és ezüstfóliás üveg-, valamint a pasztagyöngyök állapota kívánja meg, hanem az a körülmény is, hogy gyakran — amint erre már J. A. H. Potratz is nyomatékosan felhívta a figyelmet 23 - nincs lehetőség a terepen a gyöngysor gondos és pontos felvételére, vagy azért, mert a hoszszadalmas munkára az időjárás alkalmatlan, vagy az aprólékos munkára nincs elegendő idő. Ilyen 20. EICHHORN P., AfR 2 (1971) 29. 21. LÁSZLÓ GY., A népvándorláskor művészete Magyarországon. Bp 1971, 89. 22. SZABÓ J. GY., AASz 10 (1966) 89—98. 23. POTRATZ J. A. H., Einführung in die Archäologie. Stuttgart 1962, 117-118. esetben ma is az érintett földdarab in situ kiemelése a legjobb módszer. így mentette meg például L. Woolley az Ur-i királysírok csodálatos aranyékszereit. Bármilyen jó állapotúnak is látszik az ép üvegtárgy, kiemelés előtt gézzel, vagy papírvattával kell körültekerni, nehogy a benne lévő föld a vékony s kevéssé ellenálló anyagot szétnyomja. Különösen áll ez a vékony üvegedényekre. Nedves környezetben talált üvegedényt etilalkoholos ecsetelés után PVB-os átitatásbán részesítjük. 2 ' 1 A korábbi eljárásokat G. Mázan : e t z összegezte 1953-ban. 2j * A darabokra törött üvegedényt óvatosan csomagoljuk papírvatta közé. Ha a darabok állaga igen gyenge, akkor előbb itassuk át és kötés után csomagoljuk csak. Csont A csontok eredetük szerint különbözőek lehetnek: 1. Emberi csontok. Leggyakrabban a temetkezéseknél talált vázak, vagy kalcinált vázrészek képviselik ezt az anyagcsoportot. Kimondottan restaurátori feladat a hamvasztásos sírokból előkerült kalcinált csontok kiszabadítása az egyéb leletek közül. Ezek természetesen rendkívül törékenyek éppúgy, mint a római szarkofágok csontvázai. Sok esetben, hasonló állapotban található a népvándorláskori-, honfoglaláskori temetők földsírjaiban feltárt csontváz is. Bárminemű kezelés előtt a legépebb ágyékcsigolyát tegyük el vizsgálati célra. 2t> 2. Állati csontok. Telepfeltárásnál állatcsont is olyan nagy mennyiségben kerülhet elő, mint a kerámiatöredék. Egyszerű kezelésük a kerámiához hasonlóan történik. Mindenesetre szikkadás után, ha mossuk a csontokat, soha ne áztassuk, hanem azonnal mossuk és szárítsuk. Sokkal lassabban szárad mint a kerámia, ezért csak nyári időben alkalmazhatunk terepen vizes tisztítást. A csontleletek kezelését és csomagolását az állapotuk határozza meg. 1972. szeptember második felében a Zamárdi-Réti földeki avar temető feltárásánál a következő megoldást alkalmaztuk. A felszedett csontvázat megfelelő nagyságú tálcára rakva, másnapig szikkadni hagytuk. Ekkor szárazon lekeféltük a rátapadt homokot és ezután csomagoltuk. 2 ' Ha a csomagoláshoz megfelelő doboz nem áll rendelkezésünkre, akkor a koponyában benne hagyjuk a földet. Ha a feltárás közben megsérül a koponya vagy valamelyik csont, még a földből való kiemelés előtt ragasszuk vissza a helyére a kitört harabkákat. UHU hart vagy hasonló, könnyen kezelhető ragasztóval. Az egészen mállott, széttöredezett, megmaradását 24. Szalay Z., a KMI. Technológiai Osztályán elhangzott előadása. (1971). 25. MAZANETZ G., PAR 3 (1953) 43-44. MK 1 (1965). 26. LENGYEL I., AÉ 87 (1960) 114-116. 27. A csomagolás módját lásd ÉRY K„ MK 1 (1965) 18— 20.