Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Horváth László: Kelta sírok Sávolyon

KELTA SÍROK SÁVOLYON 285 Szórvány 1. Csupor töredékei. Lágyprofilú, középméretű, szürke csupor 2 db töredéke. Az egyik a has alatti részből származik, míg a másik töredék csaknem a teljes profilt mutatja. Ezek a töredékek a 2. sír leírásánál említett csuporhoz tartoznak. 2. Karperec (?) (LXVII. t. 8.) Bronzból készült, zárt karika. Felületét három, egy sorban elhelyezkedő gömb, sűrűn ismétlődő mintája díszíti. Karperecként való használatát csak gyermek ékszereként képzelhetjük el. Belső átm.: 4,0 cm, külső átm.; 5,2 cm. A LELETEK ÉRTÉKELÉSE Fibula: A 2. sírból került elő két azonos típusú fibula, ill. töredékeik. A kisméretű drótfibula visszahajló lábát a rugószerkezet pontos mása díszítette. Legújabban Szabó Miklós foglalkozott közvetve, egy délosi „vitézkötéses" fibula kapcsán eredetükkel és elterjedésükkel.

11 Megállapítása szerint a spiráldróttal díszített lábú fibulák a nyugati kelta területén gyakoribbak, míg „vitézkötéssel" kombinált változatuk, vagy csupán spiráldróttal rendelkező típusaik a balkáni fibulákon is megjelennek.

12 A legkorábbi olyan fibulát, amelynek hátát 8-as mustra és visszahajló lábát spiráldrót díszíti, E. S p roc к h off az i. е. IV. század végére, vagy a III. század elejére keltezi.

13 J. F i I i p fiatalabb eredetűnek tartja.

14 E. Sprockhoff keltezését valószínűsíti a Nebringen (Kreis Böblingen)-ből származó, biztosan LT/B-re keltezhető példány.

15 A sávolyi spirálrugós díszű fibula, az ún. közép LT drótfibula egyik típusa. Ide sorolhatók még a magyarézerdahelyi temető 11. sírjából származó fibulák és ejgy hasonló példány Vác-Kavicsbánya lelőhelyről.

16 Ä magyarszerdahelyi fibulák LT/C közepi sírból származnak, míg a nyújtott testű váci darab LT/C2 környezetben került elő.

17 A sávolyi fibulákat tehát a legközelebbi hazai párhuzamokkal való összevetés alapján a LT/C1-C2 forduló tájára keltezhetjük. Kar-, lábperec: A két sírból 3 hólyagos kar-, ill. lábperec, 1 lemezes és 3 gyöngyfüzér idomú karperec maradt meg. A gömbcsoportokkal díszített karperec (?) szórványként került a Balatoni Múzeumba. A hólyagos kar- és lábperecek, beleértve a plasztikus díszítésű, LXVI. t. 5. képen bemutatott töredéket is, az egész LT/C alatt gyakoriak, majdnem mindegyik e korszakba sorolható temetőben találkozunk velük.

18 Hasonló a helyzet az 1. sír 3, számú és a 2. sír 6. számú mellékleteivel.

19 A keltezés szempontjából valamivel jobb támpontot 11. SZABÓ M„ AT 18 (1971) 37—45. 12. SZABÖ M„ AT 18 (1971) 41—42. 13. SPROCKHOFF E., Gandert-Festschrifft. Berlin 1959, 159. 14. FILIP J., Keltövé ve stredni Evropé. Praha 1956, 102. 15. KRÄMER W., Das keltische Gräberfeld von Nebringen (Kreis Böblingen). Stuttgart 1964, Taf. 6. 3. 16. HELLEBRANDT M., AÉ 98 (1971) 182, 14. kép 1. 17. Uo. 184. 60. Sávoly, 1: bronz karperec; 2: bronz lemez. - 1: Bronzearmaring; 2: Bronzeplatte. 1:2 nyújt a 2. sír lemezes, plasztikus díszítésű karperece (LXVII. t. 6., 60. kép 2.). A borsosgyőri temető 6. sírjából (gyermeksír) került felszínre egy hasonló karperec, amelynek félkörív keresztmetszetű testét téglalapokra osztott mezőben íves és kör-körös plasztikus ornamentika díszíti.

20 A temető korát Mithay S. a LT/C elejére teszi.

21 Hasonló karperecek kerültek felszínre az apátipusztai temető 43. sírjából.

22 A különbség csupán anynyi, hogy míg a sávolyi karperec plasztikus díszítését a kiemelkedő gyöngysorokból és kör-körös motívumokból állították össze, addig az apátipusztai példányok ornamentikáját plasztikus vonalak és körök váltakozó mintája alkotja. A leírás szerint női sír tartozékai lehettek. A lejetegyüttesben drótfibula (,,bronzsodronyból készült, igen picziny fibula") is szerepel.

23 H unyady Ilona LT/C-re keltezi a temetőt.

24 A Velka 18. HUNYADY 1944, 98—99. 19. HUNYADY 1944, 96. 20. MITHAY S., VMMK 5 (1966) 59, 7. kép 1—2., 8. kep. 21. Uo. 63. 22. WOSINSZKY M., Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. II. Bp. 1896, 573, CXLII. 2„ 8. 23. HUNYADY 1944, 84—85. 24. HUNYADY 1944, 83.