Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Ecsedy István: A lengyeli-kultúra leletei Somogyvárott

KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN PROCEEDINGS RAPPORTS СООБЩЕНИЯ A LENGYELI-KULTURA LELETEI SOMOGYVÁROTT t 1961. októberében Somogyváron, a volt Széchenyi kastély parkjában silógödör ásása közben régészeti leletekre bukkantak. Ezek a silógödör délkeleti falának metszetében világosan megmutatkozó egykori beásásból kerültek ki. Draveczky Balázs leletmentése során tisztázódott, hogy a szóbanforgó leletek egy már régebben is bolygatott gödör anyagát, a Lengyeli-kultúra megtelepülése emlékét képviselik.

1 A gödörből két restaurálható edény töredékei, nagymennyiségű egyéb cseréptöredék, durván hasított és feltört állatcsontok, obszidián és kovapengék töredékei, és egy töredékes állatszobrocska kerültek elő, A leletanyag a Lengyeli-kultúra tipikus formáit mutatja. A kiegészíthető edények egyike sötétszürke, enyhén kihajtó peremű, félgömbös formájú bütyökdíszes tál, a kultúra egyik legáltalánosabb edénytípusa. (LXV. t. 1.)

2 Ugyanezt mondhatjuk az „S" profilú, szürkésbarna, bütyökdíszes fazékról is. (LXV. t. 8.)

3 Hasonló edények töredékei az LXV. tábla 2., 4., 6. helyén bemutatott darabok. A feltárt anyag leginkább figyelemreméltó darabja a kis égetett agyagszobrocska töredéke, mely kétségtelenül sertést ábrázol. Mellső lábai letörtek, hátsó része hiányzik. Készítője reális ábrázolásra törekedett, a szobor két oldalán bevagdalásokkal jelezte a bordákat. Baloldalán három, jobboldalán négy ilyen bevágás látható. (I. t. 3.) Régóta ismeretes, hogy a Dunántúlon és a vele szomszédos területeken a vonaldíszes kerámia késői csoportjait követő Lengyeli-kultúra népe valósította meg a késői neolithikum fejlett földművelésen és állattenyésztésen alapuló életmódját/

1 Somogy megyében a szóbanforgó lelőhelyen kívül Szenna, Kaposvár, Kaposhomok területén került elő a kultúra leletanyaga.

5 Az újabb településtörténeti adatot nyújtó somogyvári leletek között bemutatott kis sertésszobrocska a szellemi kultúra emlékeként hívja fel magára a figyelmet. Ezt illetően szükségesnek látszik néhány szempont felvetése azzal a kérdéssel kapcsolatosan, hogyan illeszthető be ennek és a többi ezzel azonos, vagy közel azonos korú állatszobrocskának a készítése abba az általános képbe, amit az istenszobrok és egyéb ábrázolások, oltárok és áldozógödrök alapján a Lengyeli-kultúra és a késői neolithikum - eneolithikum egyéb fejlett földműves kultúráinak vallási életéről az őstörténeti kutatás kialakított. Az, hogy a kis idolnak rituális jelentősége volt, szinte bizonyosra vehető. Az a tény, hogy sertést ábrázol, alátámasztani látszik azt a feltevést, mely szerint a sertés, elsősorban pedig a vaddisznó igen fontos szerepet játszott a Lengyeli-kultúra népének vallásos életében. Különösen erőteljesen hangsúlyozza ezt D о mbay János a zengővárkonyi temető leletei alapján. Itt — szerinte — jól elkülöníthető a síroknak egy csoportja, amelyekben a fej levágásának szokása mellett megfigyelhető a vadkanagyarbóll hasított „ékszer" mellékletként való elhelyezése.

6 A Vaddisznó állkapocs gyakori elhelyezése is megfigyelhető mind a zengővárkonyi, mind az említett egykorú, illetve valamivel későbbi temetők anyagában. Dombay János különösen a 212. sírban hiányzó koponya helyén talált zoomorf, valószínűleg sertést ábrázoló edény alapján az említett jelenségeket a sertést ábrázoló idolokkal kapcsolja össze, és a vadkant totemállatnak tartja, a feltételezett totemizmus jelentős szerepét hangsúlyozva a zengővárkonyi temető népének életében.' A sertésidol kapcsolatait keresve fel kell tenni a kérdést: indokolható-e a korszak leggyakrabban sertést, juhot és szarvasmarhát ábrázoló szobrocskáinak 1. DRAVECZKY В., Jelentés a somogyvári leletmentésről. RRM A. S 210. DRAVECZKY В., SMF 17 (1970) 25. IX. tábla 90—91. Itt a szóbanforgó objektum mint temetkezés van megemlítve, a gödör egész kitöltésében talált állatcsontok és edénytöredékek alapján azonban inkább hulladékgödörre gondolhatunk, mint akár hamvasztásos, akár szimbolikus sír maradványára. A dokumentáció és a leletanyag megtekintésének és közlésének engedélyezéséért ezen a helyen is köszönetet mondok dr. Draveczky Balázsnak. 2. Vö.: DOMBAY J., AHung 37 (1960) LXXXVI. t. t.3., LXXXI. t,9., LX. t.5. (A továbbiakban: DOMBAY 1960.) 3. DOMBAY 1960, 43, LXXVI. t.36. 4. DOMBAY 1960, 9—11. — MENGHIN O., Weltgeschichte der Steinzeit. Wien 1931, 58., CHILDE V. G. The Danube in Prehistory. Oxford 1929, 170. OHRENBERGER A., StZ 17 (1969) 301—315. 5. PUSZTAI R., AÉ (1956) 43. DRAVECZKY В., SMF 17 (1970) 25. 6. DOMBAY 1960, 198. Az „ékszer" leggyakrabban a csípőtájékán, sok esetben az oldalán fekvő halott háta mögött kerül elő, túlnyomórészt férfi sírokban. Előkerült az agyarlemezpár-melléklet az Aszódon feltárt lengyeli temetkezésekben is (Kalicz Nándor szóbeli közlése.) Ugyanezt a mellékletet Patay Pál a bodrogkeresztúri kultúra temetkezései kapcsán emeli ki. Vö.: PATAY P., FA 21 (1970) 16—17. 7. DOMBAY 1960, 118, CX. t.1.