Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

ÚJABB ADATOK A BALATON 1863 ELŐTTI VÍZÁLLÁSÁHOZ 251 57. A balatoni vízállás grafikonja az i. u. I. évezred adatai alapján. — Graphikon der Wasserhöhen im Plattensee, aufgrund von Angaben aus dem 1, Jahrtausend u. Z. álló folt mutatkozott. . . Nagyjából négyszögletes, észak-déli irányban 160 cm-es téglalap alakja volt. A folt körül cölöplyuk nem volt s maga a 3—4 cm vastag tiport felület egyszeri nyírás után eltűnt. . . . Feltételezhető, hogy a folt egyszerűen a föld felületén álló négyszögletes kunyhó padozatát mutatja ... A telep hulladéka között volt két-három fog és néhány vörös festékrög."

61 A vörös „festékáthuzat" önmagában is igazolja Csalog József korhatározását. Egy nagyobb méretű lengyeli kultúrás településsel kell a jelzett helyen számolnunk, mivel az ásató több kutatóárokban is észlelt telepnyomokat. A lengyeli kultúra a neolitikum végén jelentkezik, amikor a Balaton víztükrének emelkedésével kell számolnunk. A felmagasodó Balaton víztükre a 106,55 m A.

f. magasságú szinten települési lehetőséget biztosított, tehát annál alacsonyabb volt. A páros tavikagylóhéjak, a legömbölyített élű lengyeli kultúrás cserepek bizonyítják viszont, hogy később a Balaton vize elborította a lelőhelyet. A Balatonberény és Balatonszentgyörgy közti turzás északi lejtőjén Sági Károly is észlelt tavikagylóhéjak társaságában fekvő legömbölyített élű XVI— XVII. századi cserepeket 107,1 m A.f. szinten.

62 A fontos lelőhelyen nyitott bányaművelést a későbbiek során is figyelemmel kísértük és megállapíthattuk, hogy a neolitikumtól kezdve a XVII. századig vegyesen kerülnek itt elő a legömbölyített élű cserepek.

63 A fenékpusztai parton nyitott homokbányában 1972 nyarán a berényi anyaghoz hasonló szinten azonos jelenséget figyeltünk meg.

6/; Arra mutatnak az említett jelenségek, hogy a kerekerdei lengyeli telepet is a törökkori Balaton felmagasió vize mosta el. Csalog József Kerekerdő-szigeti ásatásának 1. számú árkában a humuszos feltalajban korabronzkori, kisapostagi kultúrához tartozó fésűs kerámia töredéket talált,

Ma 106,60 m A.f. szinten. Csalog József kisbalatoni ásatási eredményéből vonhatók le következtetések, ezek alapján azonban az őskor balatoni vízállásának módosulását úgy megrajzolni, mint Bendefy László tette,

65 nem lehet. Sági Károly adatok hiányában észak-németországi megfigyelések alapján feltételezi a bronzkor elején, tehát i. e. 1900 táján a balatoni vízállás magasodását, de megjegyzi, hogy a kor későbbi szakaszában a vízszint a mai középvízállás alá sülylyedt.

66 Horváth László a vörsi Kerekerdő-sziget 107,5-es szintjén kisapostagi telep gödrét találta, amely 170 cm mélységig mélyedt le a talajba. A gödör záródása ezek szerint 105,8 m A.f. A gödörből két nagyméretű edény került a Balatoni Múzeumba.^ Ha a kapilláris zónát figyelembe vesszük, nagyjából a mai vízállással, vagy annál alig magasabbal számolhatunk a korai bronzkorban. J. Komlódi Magda szerint

68 i. e. 2000-től 1400-ig „emelkedett a hőmérséklet, mérsékelt klímafeltételek uralkodtak. A tengerszint nőtt, de sehol sem érte el a klíma-optimumban észlelt szintet." Az említett klíma optimumot fentiekben említettük már, amihez csak annyit kell hozzátennünk, hogy a poláris jégtakarók olvadása emeli a tengerek szintjét. A dunántúli bronzkort indító zóki kultúra népe délről jött,

69 a népmozgalom hátterében elképzelhető a klimatikus behatás. A rézkor hűvös, csapadékszegény klímájához viszonyítva valóban elképzelhető a bronzkorban a Balaton tükrének bizonyos, ha nem is nagymérvű emelkedése. Ugyancsak Járainé Komlódi Magda nyomán említjük

70 a pallinológia álláspontját az i. e. 61. CSALOG 1950. 62. SÁGI 1968, 445. 63. Publikálatlan, terepbejáráson gyűjtött anyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 64. Publikálatlan anyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 64a. KBM R: 70.169.1,—3. 65. BENDEFY 1969, 11—13, 51—53, 201. 66. SÁGI 1968, 443. 67. KBM R: 70.271.1,—2. 68. J. KOMLÓDI 1971, 140. 69. DRAVECZKY В., SMF (1970) 7. 70. J. KOMLÓDI 1971, 139—140. . W