Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - L. Imre Mária: Adatok Szenna népi építkezéséhez

ADATOK SZENNA NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉHEZ 243 mely a XV. századtól virágzott Magyarországon. Ké­szítői az első időszakban céhes testület tagjai, ké­sőbb festő-asztalosok. Ök már minden bizonnyal mintakönyv nélkül, fantáziájukra támaszkodva fes­tették a táblákat. Változatosságukat mi sem illuszt­rálja jobban, mint az a tény, hogy diszítőelemeik egyénítettek, formában és színben gazdagon variál­tak. 16 A templom 1785-ben épült és asztalosa 1787-ben fejezte be munkáját. Északi karzata a bejárat felett az eredeti táblákat őrzi. Malonyay Dezső gyűjtőútja alkalmával az 1900-as évek elején a templomot még teljes épség­ben találta, sőt karzata alatt a bejárat felőli meny­nyezeten a Somogy megyei kadarkúti templom fes­tett tábláihoz hasonló barokkos motívumokat fede­zett fel. E tábláknak azóta nyoma veszett. 17 A motívumok alapszíne fehér, a virág és levél vagy madárdíszek tompavörös, sötétzöld, középkék, sárga, lila színeket variálnak. Az ormánsági kórósi templom, mely szintén ezidőtájt épült — sokkal élén­kebb színvilágot őrzött meg, mint a szennai. Az L-alakú karzat eredeti mellvédjén 16 motívum va­riációt találjuk 22 táblán. Az északi karzat alatti pad 4, illetve 3 táblás mellvédjének mintája erede­ti, szimmetrikusan festett tulipános csokrok díszí­tik. A karzaton orsós korlát fut végig, alatta szim­metrikus ornamentikájú táblákkal. A növényi stili­zálás mellett kitűnik a kettős madárábrázolás. Köz­refognak egy gazdagon díszített tulipánágat, Tom­b о r Ilona jellemzése találóan bizonyítja, hogy „ . . . készítője tanult ember... de nem érezhető al­kotásán semmiféle történeti stílus — ... ez a tábla a tiszta népművészet a maga feloldott vonaljátékos rajzával." 18 A karzat alsó részét hullámos vonalú vi­rágokkal és levelekkel díszített deszkaszegély zárja le. Ugyancsak eredeti a papi szék 3 + 2 festett táb­lával. A szószék festett kosara újabb keletű, csak az 1949-es helyreállítás után került a templomba. A szószék korona is még első formáját őrzi. A nyolc­szögű alsó keretet gazdag ívelésű, festett deszka­tagozatok koronázzák. Itt elmaradt a pelikán ma­daras oromzat (szép példái a szigetvidéki nemeskei ref. templomban még nemrég látható volt, a kadar­kút! templomban pedig már elpusztult. A templom déli részében az 1949-es restaurálás­kor összeállítottak egy hosszú hadsort. Mellvédje ti­zenkét régi és egy új táblából áll (Id. LXIII. t.) Itt két „figurális, illetve naturalisztikus ábrá­zolást" találtunk, az egyik egy félig női, félig hal­testű sellő fején virágkoronával, kezében egy görbe és egy egyenes karddal. Ez a motívum szinte ugyan­ilyen megformálásban látható a drávaiványi temp­lomban. Értelmének megfejtésére több változatot is­merünk. 'Malonyay Dezső állítása a legvaló­színűbb: ;a csábító gonoszság és a bűn jelképe. A másik figurális tábla két szimmetrikus kacskaringós levélmotíuum közt egy sisakos tornyot ábrázol két haranggal. Az orgonakarzat és a mennyezet 16 motívum va­riánsa, Sós István festő készítette a helyreál­lításkor. Az utóbbi festett tábla utánzatai vakolt felületre készültek, ezzel is tudatosan jelezve, hogy későbbi kiegészítésről van szó. Szennának két temetője van. Az ótemető, a Si-pos hegyen és az új temető a század első évtizedétől a Mihály hegyen. A református szokásnak megfelelően mindkettő fejfás. A régi temetőben ma már telje­sen elburjánzott a növényzet, de még itt-ott fel­lelhető néhány öreg gazdagon díszített fejfa. Ro­vátkolt díszítésük a talpas házak fa szerkezeteinek rusztikus faragását idézi. A geometrikus díszek nem véletlenek, ennek megfelelőit a szö/crényeíc mértani jellegű motívumain is fellelhetjük. A református li­turgikus jelkép az úrvacsora kehely, vonalas rajzos megörökítése is feltűnik itt-ott a fejfákon. Bárjneny­nyire messze jár a gazdagon faragott székely kop­jafáktól ez a temetkezés is példázza ősi hagyomá­nyait. Szenna Kaposvár közvetlen közelében fekvő te­lepülés, mégis zárt etnikumként őrizte hagyomá­nyait. Artisztikus építészetének fenti bemutatása nem a teljesség igényével készült. Munkánk célja az volt, hogy a gyűjésünk idején még viszonylag nagy számban meglevő építészeti emlékeket végső pusz­tulásuk előtt dokumentáljuk. Ezen túlmenően rá akartunk mutatni, a paraszti kultúrában oly jelentős tényezőre, a funkció és esz­tétikum szerves együttélésére. L Imre Mária 16. TOMBOR I., Magyarországi festett famennyezetek és 17. TOMBOR 1968, 33. rokonemlékek a XV—XIX. században. Bp. 1968, 32. 18. TOMBOR 1968, 4. (A továbbiakban: TOMBOR 1968).

Next

/
Oldalképek
Tartalom