Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - K.Knézy Judit: A favázas lakóházépítkezés emlékei a Belső-somogyi Csököly, Gige, Rinyakovácsi és Kisbajom községekben

A FAVÁZAS LAKÓHÁZÉPÍTKEZÉS EMLÉKEI SOMOGYBAN 219 het szolgáltatta a meleget. A rakott sparhetok a konyhai kemence mellé is odakerültek, de a szo­bában, vagy kamrában is előfordulnak a szemes­kályhák utódjaként. (LIX. t. III.) A ma is használatos kémények térhódítása vi­szont azzal járt a házikenyérrel élő falusiak köré­ben, hogy a kemencét vagy az udvarba kellett tele­píteniük, 48 vagy a lakóház végébe féltető, fészer alá, esetleg önálló füstölő helyiségbe. A régi házak gyakran javításra szorultak. Ha rossz volt a talp, kidöntötték a falat, csigával húzták ki a régit és újat tettek bele. Ha keményfába akartak ékelni, ameddig a repedést kívánták, ott szorosan gúzzsal megkötötték, s addig repedt csak az ütés­től. A ház falának, padlójának, padlásának sorozását kisebb-nagyobb időközönként újra el kellett végez­ni. Különösen a földes ház padlóját, pitarjót kel­lett újra kennie az asszonyoknak, nagyobb ünne­pek előtt, de olykor gyakrabban is. A parasztasszo­nyok a falat és a ház földjét is csigavonalasan, ka­rikásán mintázták, a cselédasszonyok virágos, labda­rózsás, szíves díszítéssel/' 9 A ház zsuppfedésének terminológiájáról, s rész­ben munkafolyamatáról már írtunk. A munkát zsup­poláshoz értő parasztemberek végezték, általában két segítőtárssal. A munkafolyamat első részét a kaszálást, marokszedést, kévébekötést, keresztbera­kást, hazaszállítást, cséplést a család végezte, és továbbra is segítettek a zsuppoló embernek a ké­vék feladogatásában. 50 Egy-egy családnak csak annyi rozsszalmája termett évente, amennyi egy épü­let zsuppolására kellett. A MAI MŰEMLÉK JELLEGŰ LAKÓÉPÜLETEK VIZSGÁLATI KÉRDÉSEI 51 Számításaink szerint a legrégibb épületek egyike a Kisbajom, Kossuth (Templom) utcai 144. sz. Csi­tár-féle ház. Ez az épület szembetűnően magas, sá­tortetejű, tetőszerkezete ollóágasos, pitarrésze szép faragott oszlopokkal csak a konyha és kamra előtt van. Ablakai, ajtói átalakítottak. A ház a régi falu­részben látható. Évszám nem jelzi építési korát. 52 A benne lakó család az építés koráról, körülményeiről mit sem tud. Falurendezés előtti jellegére mutat a ház sátortetője, ma már ritka (ollóágasos) tetőszer­kezete. 48. Kisbajom, Rákóczi u. (Új-sor) 83. RRM F 6903—4. 49. Saját gyűjtések RRM A 1910, 1821, 1826. 50. A munkafolyamat leírására egy más cikkben vállal­kozunk, mivel túl sok illusztrációt kíván a téma. 51. A tárgyalandó és említendő épületeknek csak egy része műemlék jellegű, a többi azonban szintén je­lentős vizsgálataink szempontjából, mert kiegészíti ezek adatait. A helyiségek méretei átlagosak, a későközépkori házakéval mutatnak rokonságot. 53 A szoba hossza: 4,30 m; szélessége: 4,90; a konyha viszonylag nagy, 4,80 m hosszú, 3,80 széles, a kamra 4,60x3,80 m. (47. kép 1-4.) Az épület rangosabb családé lehetett, erről a telekkönyvi adatok bizonyára majd részletesebb fel­világosítást adnak. Kisbajomban egy a régi falurészben levő és le­bontás előtt álló lakóépület hordoz igen fontos vo­násokat. Tamás Józsefné, Kossuth u. 157. sz. jelen­leg tyúkólnak használt lakóháza egy családon belül szállt nemzedékről-nemzedékre. Az emlékezet csak a dédszülőkig megy vissza, 54 akik nyolcan voltak testvérek. Mikor osztozkodtak, a lakóházat is felé­be vágták. Az elejét elvitték, a vége maradt és ma is áll. Ehhez utóbb szobát építettek. Szembeállítható ezen épületen belül az 1860 előt­ti és utáni építkezési mód: a régebbi, ugyancsak talpas, karóval rögzített és „föcskerakásos" falu. A padláspallók 3-4 ujjnyi vastag, ácsmunkával készült keményfából vannak. A hátsó szoba (kamra) ablaka eredeti méretű (60x60 cm-es), a pitarrész mennye­zetpallói is keményfából hasítottak. A padlásán a tetőszerkezet ollóágasos-szelemenes. A konyha füs­tös volt, majd mászókéményes, végül teljesen átala­kított. Az új rész: az első szoba. Tetőszerkezete sza­lufás, bár hasonló magas, mint hátul, deszkázott homlokzata csúcsfalasan zárul. Tetőgerendái és pal­lói fűrészelt és festett fenyőgerendák. Az ablakok 80x100 cm-esek, modernizáltak, ugyanúgy az ajtók is. A szemeskályhát 1920 körül bontották le. A pitar végighúzódik mindhárom helyiség előtt, s az utca felé a Kisbajomban oly szokásos pitarfal zárja le. A helyiségek méretei azonban már elgon­dolkoztatóak. A szélesség végig 4,85 m, a kamra 4,90 hosszú, a konyha, amely az eredetinek csak a fele lehet 3,10 m (duplája 6 m körül lehetett). A később hozzátoldott szoba mérete szokványos (4,10). A viszonylag nagyméretű kamra és feltételezhetően nagy konyha további analógiáink alapján arra en­gednek következtetni, hogy nagycsaládi szervezet­ben élőknek bizonyára tágasabb lakrészt építettek, mint kiscsaládoknak, zselléreknek. Csökölyben a régi falurészben álló Kossuth (Ró­zsa) u. 20. sz. lakóház özv. Bankos Ferencné tulaj­dona. Legrégibb lakói Nagy nevűek, „Mihál" és „Sámuel" félhelyes jobbágyok, akikről a földkönyv is megemlékezik. 55 A ház több adatközlő szerint 52. Mindezeknek a házaknak faanyagát, ezek korát er­dészeknek kellene megvizsgálnia. 53. MÉRI I., AÉ 81 (1954) 142. 54. Az 55 éves Tamás József elmondása szerint történt így, tehát az osztozkodás kb. 20—25 évet számítva nemzedékenként 1857—60 körül történhetett. 55. Nagy Mihály nevű jobbágy az 1843—52-ben mint 4/8-ad telkes szerepel. KÁL Úrbéri tabella 1843­1852.

Next

/
Oldalképek
Tartalom