Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - K.Knézy Judit: A favázas lakóházépítkezés emlékei a Belső-somogyi Csököly, Gige, Rinyakovácsi és Kisbajom községekben

216 KNÉZY JUDIT as években. 34 Ma ilyen jellegű már csak a Vörös Korc-féle házon van. (LVII. t. II.) Sok régi épület ablakán nincs vasrács, fatábla vagy zsalugáter. 35 Több esetben a szobai ablak nagyobb méretű, és a kamráé őrzi az eredeti nagyságot és a fatáblát. Az egész házon egy, legfeljebb két ablak volt, utóbbi esetben egy a szoba utcai, egy az udvari szinten. Általában akkor került a kamrára is üvegablak, ha laktak benne. A szobaajtók többsége a régi épületeken is pu­hafa, de a konyháké néhol még keményfa pallók­ból áll, és hornyolással beillesztett két hevederrel van összefogva. Az ajtószárfa is többnyire tölgyfa. Ezekre az ajtókra nem kilincset szereltek, hanem egyszerű fazárat, ún. fordéíót. 37 A XIX. század kö­zepétől kezdték a módosabb parasztok a stájri (stájer) fenyőt 3 ' alkalmazni tetőpallókra, gerendákra, ablak-, ajtótokok, deszkák készítésére. Ezzel kap­csolatos a fűrész megjelenése a paraszti famunká­ban. Kispál József (ma 71 éves) elmondta, hogy nagyatyja gyermekkorában (1852 körül) vett a csa­lád Kaposváron egy keresztfűrészt. Az egész Rózsa utca ezt használta, mindig kölcsön volt valakinél. Addig csak fejszével vágták ki a fát, toporral fa­ragták, illetve ékekkel, baltával repítették le a fö­lösleges részeket. A puhafa ajtót vaspánttal díszítették, vagy léce­zéssel, fa-, illetve kovácsolt szög kiveréssel. Ez volt az ajtóburéttás. 38 (LVIII. t. IV.) Néhány bútorféle — mintegy beépített módon — szintén házilag készült, mint a szobában a mester­gerendára rögzített kanáltartó, varrókosártartó, pad­lásgerendához szögelt ruhásrúd, a konyha sarkában hevenyészett fatönkökre, téglákra vetett pallók, azaz lóca, amelyen aludtak is, vagy a sárfalból kiképzett gyújtótartó. (LIX. t. IV.) A HÁZ ÉPÍTŐINEK MUNKÁJA A ház építése mindig is összesegítéssel ,,kücsön­be" történt. A gerenda és tetőváz összeillesztése ácsmunkához értők feladata. Egy házhoz egy mes­ter ment el három legénnyel. A falhoz való polvás sár tiprása a család férfiai­ra, a falverés, simítás, a padló- és padlássározás 34. Ébner Sándor, s a kíséretében Csökölyben megfordult fotóművészek örökítették meg RRM F 7225, 7232, 7234—5. 35. RRM F 9720, 9731. 36. RRM F 7161, 7168. 37. Stájerországból a Dráván szállították le, fakereske­dőktől szerezték be a somogyiak (Garzó József 77 éves csökölyi lakos közlése.) 38. NAGY 1910, 22. 39. Ez általános volt a megye magyar falvaiban. Csö­kölyből bekerült a Rippl-Rónai Múzeumba egy ilyen faragó együttes (toporok, vésők, cirkli, gyaluk, fa- és vasreszelő, szalukapa stb.). Hasonlót láttunk 1967-ben ugyancsak Csökölyben id. Czebei Ferencnél (t). 40. A legtöbb adat a Zselicből van erre: ÉBNER S., i. m. a nőkre maradt. Olykor a lovakkal tipratták meg a sarat. A ház főrészeinek rögzítéséhez szükséges fa­szegeket téli délutánokon és estéken faragcsálták a konyhában, vagy a szobában a férfiak. Eiőre fa­ragták meg és díszítették a pitaroszlopokat, ügye­sebb parasztemberek ehhez is értettek. Külön véső szolgált a fejfák, és másik a pitaroszlopok cifrá­zására. Sok portán egész fafaragó berendezést le­hetett találni, 39 köztük nemcsak ács, de bognár­szerszámokat is/' 0 A téglaház építéséhez kimüvest, kümüvest hívtak, aki nemcsak a falat rakta és simította, hanem a mászókéményeket is. Segített olykor favázas, vagy íömésfalú házak falsimításánál is, s a homlokzat díszes kiképzésénél. A legszebb kőművesmunkákat Kisbajomban látni a múlt század végéről a Rákóczi utcában (Új soron)/ 1 A régi kemencék alját tűzálló anyaggal igyekez­tek megvetni (kovácstól vett salak/' 2 hedrehelyi agyag, vagy törött cserépdarabok 43 stb.) A kemence vázát akácfa, tölgyfakaróval kúposán felrakták, fűz, vagy mogyoróvesszőből befonták. Kívül besározták és kiégették. Két szellőzőnyílást és szájat hagytak rajta. (LIX. t. II.) A kemence méretét aszerint határozták meg, hogy mekkora családnak készült, azaz hány kenyeret akartak benne sütni. Az agyagot feltették a vázra és kézzel hintve sűrűn vizezték, 4 ' 1 hogy egyenletesen átszívódjon. Mikor kiégett a fa­váz, helye megmaradt, ezért sokan belülről utána tapasztották. Ismeretes volt - bár 1968-ban már csak egy ember emlékezett rá — egy másik fajta göm­bölyű kemencerakási mód is. Ez vesszőváz nélkül készült. Kimérték a belső kerületét, homokból, kor­pából megtöltötték a leendő belső terét kúposán, il­letve félgömbszerűen. Tetejét megvizezték, hogy sima legyen, rárakták az agyagot, száját utólag vágták ki. Szellőzőnyílásnak két kis botot tapasztottak bele, s ezeket csak akkor húzták ki, mikor már megszá­radt. Utoljára a tűzhelyet rakták elé. Kiégetés után sima, egyenletes volt az így készült kemencének a felülete/ 10 A kemencerakás is ácsmunka, a téglakemencék megjelenéséig. Híres kemencerakó ács volt Farkas Ferenc a XX. század elején. Többnyire váznélküli gömbölyű sárkemencéket rakott/' 6 Téglakemencék a XX. század elejétől nemcsak 89—90. 1. ábra.CSEPINSZKY M., Egy zselicségi paraszt bognárról. RRM A 1896. 41. A ma élők csak egy Kubicsek vezetéknevü és Herceg János nevű kőművesre emlékeznek. Az utóbbinak cí­merszerű mesterjegye látható Tamás Józsefek istál­lóján (Kisbajom, Kossuth u. 157. sz. ház telkén). 42. EÁ 5410 Gigéről, Ébner Sándor gyűjtése. 43. A törött edénycserepek kemence aljába sorozása or­szágos jelenség. 44. Mikor kannarózsával ellátott öntözőedények voltak, már egészen egyenletesen lehetett velük locsolni. 45. Csököly, Kossuth (Rózsa) u. 59. sz. már lebontott házban volt még 1970-ben ilyen. RRM F 9707. 46. Czebei Ferenc (t 1969) vele dolgozott legénykorában 1910—1920 között és már csak így raktak kemencét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom