Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY NÉPBALLADÁI 205 Nem láttam én báró uram, ha mondom, Itt a szobám, vizitálja meg röktön, Benne van a cifra szűröm, a réz-kampóm, Kostök-acskóm, megosztán a furugjám. Harmadnapja kisbujtárom oda van, A kisasszony bizonyossan azzal van. Endre báró hirtelen bosszújába Szédváktatott az endrédi határba. Szédváktatott az endrédi határba, Megtalálta őket a kukoricásba. Gyertek haza kedves, édes gyermekim, Nem halljátok soha szemrehányásom. Arra alá kivákták már azt a fát, Amire a szegény juhászt akasztják. Fújja a szél a göndör haját, a bajusszát, Nem öleli a bárólány a babáját. A bárólány így sóhajt föl magába, Lesz nekem majd a juhászlegény a szeretőm! Szöllősgyörök, Váczi István, 1907. 3. (Bárólány) Besütött a fényes nap a báró judvarába. Hallod-e pajtás, mit fütyül a sárgarigó? Bárókislány kinyílott rózsabimbó. Bárólegény, ha fölüli a lovára, Elruktat a közelebbi tanyára, Agyon isten juhászlegény, micsinász? Láttad-e ja kökényszemű bárólányt? Nem láttam én a kökényszemű bárólánt, Ha nem hiszi, itt a szobám, vizitálja meg. Benne van a cifra szűröm, a réz-baltám, Szűröm alatt a kökényszemű bárólán. Amoda le van egy erdő de cseres, Abba van egy kétágú fa jegyenes, Eggyik ágán a juhászlegény furujál, Másikon a bárókislány sírdogál. Amoda len faragják a bitófát, Amellikre a juhászlegént akasztják, Fújja ja szél a göndör haját, a bajuszát, Jaj istenem, mér szerettem egy bárólánt, Mér nem szerettem inkább egy szegén lányt. Kisbárapáti, Tóth Imre, 1901. 4. (Szendre báró) Szendre báró udvarába van ëgy fa, Juhászlegény furujászgat alatta. Na të juhász nagyon szépen furujász, Behallik az Endre báró ablakán. Kinyílott az Endre báró ablaka, Kökényszemű bárólány jön ki rajta. Ott hattá a furuláját, subáját, Megszöktette Endre báró szép lányát. Másnap reggel Endre báró bujába Kisétál az endrevári pusztába, Asz kérdezi a számadó juhásztól, Nem-ë látta a nagyságos kisasszont? Láttam bizon báró uram, ha mondom, Három napja elszökött a bujtárom, Három .rjapja oda van a bujtárom, Avval ment el a nagycságos kisasszon. A bárónhk azt írják a levélbe, Szerelméspár kin van már a börtönbe, A bárólány azt írja a zanyának, Puha párnát külgyön fejealjának. Lányom, lányom lányomnak se mondalak, Mer tégedet ëgy juhásznak nem adlak, Báró kislán nem a juhásznak való, Fodros szoknyád nem a harmadba való. A szoknyádból három fodrot levágok, Szívem juhász tijed lëszëk a nyáron, A szoknyádból három fodrot levágok, Szívem juhász tijed lëszëk a nyáron. A báróné visszaírt a lányának, Kemény téglát tögyön fejealjának, A báróné visszaírt a lányának, Kemény téglát tögyön fejealjának. Arra le már állílyák a bitófát, Amerre a szegény juhászt akasszák, Fújja a szél gyócs ingét, gyócs gatyáját, Mér szerette el a báró lejányát. A faluba végigmenni nem merek, Mer azt mongyák, fekete jászt viselek, Jász a ruhám, hófehér a zsebkendőm. Juhászlegény vót az igaz szeretőm. A faluban cigányasszony sátora, De sok szép lány kártyát vetni jár oda, Elmegyek és megkérdem a jövőmet, Kapok-ë még szép szeretőt még ëggyet? Igal, Vajda József né, 1905. 5. (Endre báró leánya) Ara alá van egy szpmorúfűzfa, Juhászlegény furujá$zgat alatta, Furujaszó felhallik á kastélba, Kikönyököl Endre báró lejánya. Ej te juhász szépen szóll a furujád, Felhallik a tükör-szobám ablakán. Endre báró korán reggel bújába Kiváktatott az endrédi határba, Sírval kérdi legöregebb juhászát, Nem-e látta Endre báró kisasszont?