Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSÖ-SOMOGY NÉPBALLADÁI 189 Akkor a vőlegény kést fog a kezébe, Kezéből a mellére, melléről a szívébe. Véröm a véreddel fojjon ety patakba, Testöm a testeddel nyugodjék egy sírba. Lelkem a lelkeddel egy urat imádjon, De a jó édesanyád istent soha ne lásson. Verje mëg az isten ojan édesanyát, Aki szívből átkozza egyetlen egy leányát. Igal Máté Jézsefné, 1905. 2. Az aradi kislány férhöz akar menni, De ja zédesannya nem akarja jengedni. Nem hajolt anyjára, férhez adta magát, De ja zédesannya nagyon elátkoszta. Vacsorája előtt a hideg rázza ki, Vacsorája után a lelke szájjon ki. Elősször fokijait a kisebbig vőfény, Édes anyámasszony bágyott a mennyasszony. Nem bágyott, nem bágyott, hanem búslakodik, Messziről jött ide, azér szomorkodik. Másoccor fokijait a nagyobbig vőfény, Édes anyámasszony beteg a menyasszony. Nem beteg, nem beteg, hanem búslakodik, Messziről jött ide, azér szomorkodik. Harmaccor fokijait maga a vőlegény, Édes anyámasszony meghalt a menyasszony. Akkor a vőlegény kést fogott a kezébe, Kezéből a mejjébe, mejjéből a szívébe. Vérem a véreddel, fojjon ety patakba, Testem a testeddel pihenjen egy sírba. Lelkem a lelkeddel egy urát imádjon, A te édesanyád istent soha se lásson. Minden édesanya gondujja meg magát, Hogy mejjik órában átkozza meg a lányát. Én is megátkoztam, de nagyon megbántam, Édes jó istenem sírba van a lejányom. Igal Farkas Józsefné, Szili Erzsébet, 1907. 3. Az aradi kislány férjhöz akar menni, De az a jó anyja nem akarta hagyni. Az aradi kislány férjhöz adta magát, De az a jó anyja nagy átkot mondott rá. Hit, remény, szeretet szálljon át feletted, Mennyegződ vacsorán add ki a lelkedet. Először felkiált a legelső vőfény, Édes anyámasszony beteg a menyasszony. Nem beteg, nem beteg, csak nagyon szomorú, Mert most hozták ide idegen országból. Másodszor felkiált a legkisebb vőfény, Édes anyámasszony beteg a menyasszony. Nem beteg, nem beteg, csak nagyon szomorú, Mert most hozták ide idegen országból, Harmadszor felkiált maga a vőlegény, Édes anyámasszony meghalt a menyasszony. Ekkor a vőlegény kést fog a kezébe, Kezéből mellére, melléről szívébe. Vérem a véreddel egy patakba follyon, Testem a testeddel egy sírba nyugodjon. Lelkem a lelkeddel egy istent imádjon, De az a jó anyád istent sose lásson. Siófok (Zics) Schmidt Györgyné, 1928. 4. Az aradi kisláng férhöz akar menni, De ja zédesanyja nem akarja engedni. Az aradi kislány],férhöz atta magát, De ja zédesanyja megátkozta a lányát. Vacsorája előtt a hideg rázza ki, Vacsorája jután a lelke szálljon ki. Elősször felszólaj a legkisebb vőfény, Édesanyám asszony bágyott a menyasszony. Nem bágyott, nem bágyott, csak azért bánkódik, Messziről jött szegény, azér szomorkodik. Másodcor fölszólal a másodig vőfény, Édes nénémasszony beteg a menyasszony. Nem beteg, nem beteg, csak azér bánkódik, Messziről jött szegény, azér szomorkodik. Harmadcor felszólal maga a vőlegény, Édes anyámasszony mekhalt a menyasszony. Erre ja vőlegény kést fog a kezébe, Kezéből a mellére, melléről szívébe. Vérem a véreddel ety patakba fojjék, Testem a testeddel egy sírba tétessék. Torvaj Kvasznicza Gyuláné, 1925. С Л halálra hurcolt lány 1. (Bodor Katalina) Gyere be, gyere be Szegény özvegyasszony, Igyál egy ice bort, Vagy ha kettőt iszó. Nem a te érdemedér, Nem is a fiadér, Hanem a lányodér, Bodor Katalinén Hogyha te észt mondod, Biztos, hogy elmegyek, Bodor Katalina Az enyém lessz, úgy hiszem.