Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

182 EGYÜD ÁRPÁD fáiról, amelyek helyénvalóan ezekre a balladákra jellemző átkot tartalmaznak. Vi kár Béla egyik ilyen változathoz tett megjegyzéseit a szüz­koszorú, istenfa szereplésével kapcsolatban itt emel­jük ki 17 ; ez az a faféleség (abrotanum officinalis), amelyből őseink és finn rokonaink a párta elődjét kötötték. Ehhez hasonló kifejezések máshol is elő­fordultak pl. gyöngykoszorú, szüzkoszorú, amelyek­kel más műfajú gyűjtéseimben is találkoztam, még­hozzá elég aktuális helyen: a lakodalmi szokások versciklusának leánybúcsúztató záró soraiban, de hasonlót figyelhettünk meg néhány szakrális szöve­günkben is az ártatlanságot kifejező szimbólumként Szűz Máriával kapcsolatban. Az ún. „ Legenda-ballada" típus számtalan változatával találkozhatunk Somogyban. Ez a Há­rom árva címen ismert típus nemcsak itt, de orszá­gosan is nagy népszerűségre tett szert, mint az európai népköltészet általánosan előforduló kincse. Nálunk az összes változat a „mohácsi temetőbe" vezet, ahová két, vagy három árva indul anyját kel­tegetni és panaszkodni. Az édesanya minden esetben azt válaszolja, hogy nem kelhet fel, mert a keze vagy lába el van zárva, vagy deszkák közé be van zárva, de végül is mos­tohájukhoz utalja őket, aki viszont kegyetlenül kékre veri orcájukat, kitépkedi a hajukat, vagy kirekeszti az étkezésből az árvákat. Néhány változatban a ma­gukra maradt testvérek egymás nyakába borulnak a pajtában, vagy a templomban (G—2-3.). E rövid vál­tozatokból kitűnik az is, hogy a Mária vessző-adásá­nak motívumára csak halvány utalás történik. (G­5-6.): ,,Adok nektek három vesszőt", „Veszek nektek három vesszőt". Egyikben sem mutatkozik Mária alakja, mint pl. az erdélyi változatokban. 18 Egy na­gyon szép változatot találtam a torvaji Kottán Jó­zsefné előadásában, amit azonban előző gyűjtésem óta tanulhatott meg és szószerint egyezik Bartók Béla gyergyótölgyesi 19 gyűjtésével és a V a r g y a s Lajos közölte tekerőpataki változattal. 20 Utólagos eltanulásra vall a „kócsát" szóhasználat is (Somogy­ban „kúccsát" lenne inkább). Többféle nyugati kap­csolataik miatt különböző lecsapódxsok észlelhetők ezekben a szövegekben, amelyeket a magyarság tett ebben a formában ennyire egységessé. Somo­gyi változataink hasonlóan egységesek, és mindben az anyai szeretet síron túli megfogalmazása feje­ződik ki, de a gyermekek tragikus életérzésének fo­kozását növelő mostoha is szerepet kap minden változatban. Az édesanya és mostoha probléma minden kor­nak jellegzetes tünete, és ez a téma igen magas művészi kifejezést kap alkotásainkban. Somogyi vál­17. Magyar Népköltési Gyűjtemény VI. Budapest 1905, 3. 18. KALLÓS 1971, 249, 263. 19. BARTÓK В., Etn 19 (1908) 109. 20. Népzene és zenetörténet I. Budapest 1972, 22. (Szerk. Vargyas L.) 21. CSANÁDI—VARGYAS 1954, 488. tozataink kivétel nélkül röviden, tömören, tárgyalják a mondanivalót. Művészi értéküket költői szépségük is emeli, ami megnyilvánul jól formált strófális szer­kesztettségükben is. E legenda téma új vetületét érdemes összevetni a régebbi alkotásokkal (G-7.). A tragikus hangvételű balladák tárgyalása után ismerkedjünk meg ,,A megcsalt férj" típushoz tar­tozó víg balladánkkal (H—1.), amely lényegileg meg­egyezik az ország más változataival. Balladánk mo­tívumainak, fordulatainak egyes strófákban elhelye­zett módjával és néhány sajátos kifejezésével tér el némileg egyéb változatoktól, pl. a vésztőitől,­1 a ber­celitől, 22 a Kodály Z о I t á n által megtalált töre­déktől. 23 Ezek a balladák a német nyelvterület köz­vetítésével kerültek hozzánk. Külső-Somogy igen gazdag a „rab-páva" balla­dás dal tekintetében. Tájunkon ennek a típusnak különlegesen szép kontaminációival találkozunk (I — 1—2.). Ezeket kísérik legarchaikusabb dalaink. Máté Józsefné szövege a rab-betyár panaszáról, remény­kedéséről szól, s művészi képeivel is feltűnést kelt. A páva itt nemcsak a megyeházára való felszállás­sal tűnik fel - mint a remény és szabadság kife­jezője —, de a régibb rabénekek formuláit is idézi helyenként szövegünk. Bizarr-szép alkalmazást kap a páva madár a dal második felének strófáiban, ahol kapcsolatba hozza a reményt jelentő felkelő nap sugaraival. Ezek a lírai képszimbólumok mintha tudatos költői műgondról tanúskodnának. Váczi Ist­ván hasonló jellegű dala helyenként jó balladai je­gyeket mutat, de erősen magán viseli a lopás vádja alatt álló betyárról szóló új hangvételű dal jegyeit is. Dallama egyik legszebb változata környékünk „páva-dalának". Az itt előforduló refrének a felki­áltás, kétségbeesés erősen lírai kitöréseiként jelent­keznek, és dallamhoz való igazodásukkal szép elem­ként illeszkednek bele a költemény testébe. Ebben az alkotásban találtam egyedül a régebben gyűjtött dallamokkal való hasonlatosságot s kifejezéseket (Bartók Béla gyűjtötte Rokoly Katalin 2 ' 1 ). Az itt szereplő búval teli asztal és méreggel teli pohár a rabélet keserveinek tárgyi szimbólumai. Ezekhez hasonlót idéz föl az 1907-es gyergyóújfalusi gyűjtés is. 25 Nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy pásztor­és betyárdalok tekintetében Somogy az ország leg­gazdagabb tája. 26 A sok változat közül most három balladás menetű szöveget közlünk, amelyek közül a legteljesebb a szöllősgyöröki változat (J-2.). Ez el­mondja az egyik legnevesebb betyárnak az esetét az osztopáni vörös bíróval. Ezt a formát már Vi kár Béla, 27 Gönczi Ferenc és mások is szép változatokban találták meg. Ezek a szövegek bemu­22. ORTUTAY-KRIZA 1968, 489-494. 23. KODÁLY Z., Etn 18 (1907) 234. 24. BARTÓK В., Etn 19 (1908) 114. 25. Népzene és zenetörténet. I. 1972, 12. 26. GÖNCZI F., Somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. 27. VIKÁR В., Somogy megye népköltése. Bp. 1905, 148— 150.

Next

/
Oldalképek
Tartalom