Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Andrássy Antal: Somogy megye 1848 őszén, a Jellasics-támadás idején.

SOMOGY MEGYE gal. Amíg az ifjú Somsich Pál földbirtokos a csá­szári reguláris seregről, amely katonai napidíj fejében őrizte egyik pusztáját, elnéző és kellemes benyomást rajzolt, ugyanakkor végtelenül elítélte a zsoldnélküli fosztogatókat. 74 Ezekben a napokban a megyei bizottmányhoz a fosztogatásról az értesítések egyre sűrűbben érkez­tek. ,,Nagy volt a megdöbbenés a gyűlésteremben, s a szónokiatok is alábbhagytak", amikor Bajom fe­lől sebesposta hozta a hírt, hogy az ellenség szep­tember 22-én Kaposvárra megérkezik. 7 : 5 Hartlieb jobb­szárnya 335 lovas és mintegy 700 gyalogos a reggeli órákban betört a városba. A bizottmány még az elő­ző nap Berkibe költözött, ahol folytatta tanácskozá­sát. Az ellenség átkutatta a megyeházát és az ott ta­lált nemzetőri dárdákat, valamint a templomi kegy­szerek egy részét magához véve hangos lövöldözé­sek közepette Toponár felé elvonult. 76 Az erőltetett menetben, a kirendelt szekerekkel végrehajtott me­netelés alatt, a legkülönbözőbb fegyelemsértések mindennaposak voltak. Az egyik elfogott levélből megismerhető a hadtest fegyelmi helyzete. Napon­ként legalább 1000 botot kiosztottunk a horvátok között, de ,, . . . maga az isten sem, nemhogy egy tiszt képes őket visszatartani." — ,,Én ezen rabló­kirándulásban már kétségbeestem, és úgy tetszem magamnak, mint valami rablófőnök, mert az élelmi­szereket szép szerével ide nem adják, akkor reqvi­rálnom kell.'" 1, A gyors győzelemre számító kalandor hadjárat jó­részt nélkülözte az élelmiszerutánpótlást. A helyi lakosság a derékhad elvonulása után sok tapaszta­lattal rendelkezett. Állataikat az erdőkbe, és a Ba­laton déli részén a Nagyberek sáros, mocsarakkal körülvett szigeteire hajtották. A Marcalin átvonuló utóhadnak mindezeket néhány nap múlva keserűen tapasztalnia kellett. 78 Maga Jellasics a fősereggel szeptember 19-én ér­kezett Marcaliba, ahol csatlakoztak hozzá az áruló Hardegg-vasasok. A Marcali melletti Gombán tábo­rozó vasasok és a Kress könnyűlovasok táborában a bán lelkesítő beszédet tartott. Ismertette a had­járat célját, azaz a forradalmárok megsemmisítését.' 9 Marcali lakosaitól és a Széchenyi uradalomtól szep­tember 19. és 20-án a kiszolgáltatott élelmiszerek mennyiségéről az elöljárók a hónap végén összesí­tést készítettek. 80 Innen 20-án Lengyeltótiba ment vezérkarával Jellasics, míg tábora Nagylakon (öreg­lak) táborozott. A fősereg előhadát most az átpár­74. A múlt napokban, Márczius Tizenötödike, 1848. ok­tóber 14. 75. ROBOZ I., Somogy 35 (1898) február 27. 76. SmL Kzgy. jkv. 1848. szeptember 24. 1815, 792— 794. és HOSS J., A kaposvári plébánia története, Veszprém 1948, 34—35. 77. Jellasich táborából elfogott levél, PH 1848. október 14. 78. Különben Kempen vezérőrnagy hadosztálya volt a leggyengébb; PH 1848. szeptember 30. 79. Jellasich táborából való levél, Marcali, szeptember 1848 ŐSZÉN 143 tolt Hardegg-vasasok képezték, akik a kastélyba ér­kező Jellasicsot nagy éljenzéssel fogadták. ,,Általá­ban a német lovagok nagyobb lelkesedést mutatnak az ügy és a bán iránt, mint a határőrök" írja Len­gyeltótiból egy császári tiszt. Ugyancsak ő számolt be arról, hogy itt felkereste Jellasicsot gr. Zichy őr­nagy, aki István nádor nevében másnapra találko­zóra hívta. 18 A másnapi balatonszemesi meghiúsult találkozóról egy elfogott levélből van tudomásunk. Jellasics az előre eltervelt módon feltette a kérdést tisztjeinek, hogy elhagyja-e a szárazföldet és a Ba­latonon lehorgonyzott gőzösön találkozzék a nádor­ral. Miután a tisztek ,,nem"-mel feleltek, Jellasics visszautasította a találkozót. 82 Ezután nem lehetett vitatott, hogy Jellasiccsal a jövőben mindenfajta tárgyalás felesleges, és a be­tört ellenséget fizikailag, katonailag kell megsemmi­síteni. Maga Jellasics rövid ideig azt remélte, hogy nem fog a sorkatonasággal összeütközni. Ahogy a megye északkeleti határához érkezett, számára egyre ag­gasztóbb híreket kapott. „A magyarok mindent fana­tizálnak, s a magyar seregeket sajnos! Oly annyira fanatizálták, hogy reménységünk — mely szerint azt hittük, miként a sorkatonaság nem fog ellenünk harcolni - nem teljesedett" — írta egyik barátjának szeptember 23-án Kilitiből Jellasics. 83 Ugyanazon a napon gr. Latour tábornagy had­ügyminiszternek is küldött egy segélykérő levelet. Ebből megtudták a Közlöny olvasói, szeptember 29­én, hogy az ellenforradalmi sereget Bécs pénzelte, és fenntartásához október hónapra 600 000 forint szükséges. Kéri Latoyirt, hogy „ . . . mé/íózíassálc ezen összeget legfeljebb щ jövő hónap 1-ső napjáig múl­hatatlanul megrendelni, miután a már Ausztria jó ügyéért megkezdett működésemmel a cs. k. had­ügyminisztérium segélyére számolhatok és számolni jogosítva vagyok, s excellentiád által annál kevésbé hagyhatom el, mert ennek különben Magyarország közepette, ezen ország, a sereg, s az egész ausztriai monarchiára a legborzasztóbb következései lehetné­nek." 6 '' 1 A császári Jellasics féle hadseregről, annak részt­vevőiről, elsősorban a határőrvidéki és felkelő egy­ségekről egy osztrák tiszt szeptember 23-i Kilitiből írt leveléből kaphatunk képet. ,,A határőrvidékiek a legdurvább kihágásokat követik el. Hasonlóak a vadállatokhoz, kiket minden katonai fegyelem és szigor sem képes rendben tartani. Rablás és lopás 19. PH 1848. október 1. 80. SmL Közig. biz. iratai. 1848. 1844, és a Széchenyi uradalom nyugtatványa. Ezek szerint 105 akó bort, 17 db ökröt, 45 db birkát, 525 font sót, 144 öl fát, 60 szekér tűzifát, 200 mázsa szénát szolgáltattak ki. 81. Jellasich táborából elfogott levél, PH 1848. október i 82. PH. 1848. szeptember 30. 83. Jellasich levele br. K. Kulmernek, 1848. szeptember 29. 84. Jellasich levele LatQurhoz, 1848. szeptember 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom