Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya
A BÄTHORIAK SÁRKÁNYÖLŐ HAGYOMÁNYA 121 lyettesíti pl. a bárány, a fa (életfa), a párduc és a kereszt. 31 A pogány csodafiúszarvas helyett Szűz Mária kultusza kerül. 32 így lesz — Fettich Nándor szerint — a pogány sámán helyett a közvetítő és segítő a Szűz Mária. 33 Az asszonyt: a Szeplőtelen Szüzet — a keresztény tanítás hirdetése szerint 34 egy nagy vörös sárkány veszi üldözőbe, de ő eltapossa a kígyó fejét, a bűnt és így alázza meg az eretnekeket és hitetleneket, a sárkány ivadékait. 35 Már többízben vizsgáltuk, 36 hogy míg a sárkányviaskodás és sárkányölés szerepében a X. század végétől Szent György lovag lesz a pogányság felett diadalmaskodó szent, addig a XIII. századtól — a legendák szerint — Szent László válik a pogányság, a sárkány elleni keresztény küzdelem főhősévé és az alakjához kapcsolódó régi pogány hagyomány őrzőjévé. Ennek bizonyítását segíti Kristó Gyula alapos krónikaelemzése, aki kiderítette, hogy a XIII. század elejére nagy változás, illetőleg fellazulás történik. 37 Ezután a XIII. századi átalakulás nyomán az egybemosódó, főként keresztény és a töredékes pogány világkép létrehozza a Szent László legendában az egyházi szöveg és a pogány hagyományt őrző ábrázolás közötti ellentmondást. A képeken - László Gyula megállapítása szerint az látszik, hogy a régi pogány hagyományból többet ismert és használt fel a festő, mint a szigorú keresztény legenda szinte dogmatikus szövegében az egyházi író. Viszont a régi hagyományok ezidőben történő gyorsabb felszínre kerülése alapján érthető lesz, hogy a hazai Szent László legendák XIII—XV. századi falfestményei miért a honfoglaláskori, sőt az avar korra visszanyúló művészi hagyományt őrzik. 38 S ugyanakkor az egymással küzdő két honfoglaláskori kozmikus hős: a fehér és a fekete sámán küzdelmének gyökerei a még távolabbi: a szkíta, sőt az azt megelőző idők hitvilágából is származtathatóak. 39 A XIII. században a honfoglalóknál meglevő sámánhit keresztény mezben: a Sötétség és Világosság harcában jelentkezik legfőképpen. S az ugyancsak Sötétség és Világosság pogány küzdelmére épülő — XI. századi eredetű — Szent György kultusz pedig Szent László lovag alakjában egyesül a XIII. században. 31. FETTICH N.. Etn 70 (1959) 71. — DOMONKOS PÁL P., Etn 70 (1959) 13—55. A keresztény hitvilágba került szimbolikus ábrázolásokra CHAMPEAUX G., Sterckx 5„ Introduction au monde des Symboles Paris 1966., 6—467. Az életfa ábrázolások 297—322. 32. FETTICH N., Etn 69 (1958) 357. László Gyula az ősi istenanya tiszteletéből megmaradó hagyományt a középkori Boldogasszonyhitben fedezi fel (LÁSZLÓ 1970, 124.) 33. FETTICH 1958, 357. 34. BÁLINT S„ Sacra Hungária. Budapest 1943, 23. (Továbbiakban: BÁLINT 1943.) BALTRUSAITIS 1955, 129. 60. ábra. A Szüzet tartó életfa gyökereit sárkányok rágják. 41. Kőemlék a Szent Genovéva templomból, XII. század. (Debidour nyomán) — Steindenkmal aus der St. Genevievenkirche, XII. Jh. (nach Debidour) Kutatásaink alapján azt kell mondanunk, hogy ekkor lesz Szent László, a keresztény harcos védőszent: a Szent György lovag magyar megformólója, aki régi, honfoglalás előtti pogány elemek fenntartásával kel életre, mint a pogányság, a sárkány elleni küzdelem egyik fő védnöke. S vele szemben a kun: a leányrablás, a fegyveres küzdelem, a birkózás motívuma alapján — a népmesék sárkányalakjaként — a Sötétség erőit, az emberformájú Sárkányt, a Fekete sámán alakját testesíti meg. A XIII—XV. századi Szent László ábrázolások ismert mitológiája - a Szent György kultusz mellett - nem egyedül menti meg számunkra az ősi hitvilágot. A legenda hasonló változata bekerül a balladákba is. 40 Ugyanakkor, a különböző hősök legendája mellett a táltos, a boszorkány a bűbájos emberek hnnvománya is meaőriz több iaen fontos vonást régi pogány hitünkből, s főként annak egyik rétegéből: a Sötétség és a Világosság küzdelméből. A napjainkig fennmaradó táltos képe — mint a Toldi és Báthori mesék mutatták — jelentősen átalakul. Ezt a lényeges változást mutatja az is, hogy már a táltos: az emberfeletti hős viaskodik, és nem a táltos állatalakot öltött életlelke. 41 A XV. században még fennmaradó néhány pogány hagyománytöredéket számunkra a XVI. századi török hódítás konzerválja. Az Alföld és a Nyírség népénél így őrződik meg legjobban - egészen a XVIII. 35. BÁLINT 1943, 24. 36. MAGYAR 1971, 3—40. — Vő., AASz 14 (1971) 153— 161. 37. KRISTÓ 1970, 117, 129. 38. Fettich Nándorral Sz 78 (1944) 328—335. és Dercsényi Dezsővel szemben (Szépművészet 1944), valamint AntHung 1 (1947) 86. — több munka mellett — az Etn 1959, 449. és utoljára i. m. 1970, 107. foglalt állást a Szent László képek ősi pogánykori hagyományőrző szerepe mellett. 39. LÁSZLÓ 1970, 107. 40. VARGYAS L, Etn 71 (1960) 479—523. 41. DIÓSZEGI 1954, 64.
