Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Magyar Kálmán: A Báthoriak sárkányölő hagyománya
118 MAGYAR KÁLMÁN nemzetségi, illetőleg családi ős a XI. századba Salamon korába — vezet el bennünket. Ugyancsak ebben a korszakban említik a Gukeled nemzetség másik ősét, Videt is. A Báthoriak első, név szerint ismert történeti őse: Báthori András a XIII. század második felében élt. A Báthoriak somlyói ágának első őse, a XIV. században költözött Erdélybe. A Báthori Gáborhoz fűződő sárkányos mondák pedig az utolsó jelentős XVII. századi fejedelem alakjához kapcsolódtak. A különböző Báthori sárkányölő monda közül éppen ez utóbbi ad lehetőséget a középkori hitvilág alaposabb megismeréséhez. BÁTHORI GÁBOR SÁRKÁNYOLÖ HAGYOMÁNYA Erdész Sándor alapos tanulmányában végezte el először a Báthori Gábor hagyományok forrásának meghatározását. 12 Munkája során — a felhasznált motívumok elemzésekor — megjelölte azokat a részeket, amelyek a Toldi és Kinizsi mondákból ismertek. Erdész ugyanakkor a Báthori Gábor sárkányölésének motívumában a Gutkeled Vid sárkányviadalával kapcsolatos ,,ősibb mondai történet néphagyományban való továbbélését látta", s megállapította, hogy ezek a mondák a jelen korban újabb történeti személyhez, a régibb időben pedig a család őséhez kapcsolódnak. Mégis a mondottakon túl, szerintünk a Báthori Gábor mondáknak van még néhány igen lényeges és alapos vizsgálatra szoruló rétege. így Báthori jellemzésénél több új adatra figyelhetünk fel. A hős mindig, mint különleges erejű, nagytermetű ember szerepel. A nép szerint „Báthori Gábor olyan erős ember, hogy a bika nyakát egy vágással levágja." Máshol „nagy, derék, iszonyú óriási" embernek mondják, aki kihúzza két és félmázsás buzogányát és csikót, bikát hajít át a templom tetején. Hősünkre jellemző az is, hogy „tizennégy mázsás vaspáncél ruhájában" sebezhetetlen. Bűbájos anyja révén tud a számára egyedül ártó 13 puskából kilőtt pirosszemű búzáról. A nagyerejű vitézzel egy bika is szembeszállott. A sárkányt viszont már maga keresi meg viadalra. S rajta könnyen győz, mivel az 12. ERDÉSZ 1965, 5, 7—8, 14—16. 13. László Gyula lektori véleményében megjegyzi a piros búzaszemmel való sebezhetőségnél, „hogy a honfoglaláskori női sírokban a nyakban hordott piros gyöngy a szemmel való verés ellen véd, de ugyanígy a fülbe fűzött piros szál, a nyakban hordott piros korall is." 14'. DIÓSZEGI V., Etn 65 (1954) 42. LÁSZLÓ GY., Etn 70 (1959) 447. 15. KÁLMÁNY L, Etn 28 (1917) 260—266, RÓHEIM G., MNyőr 55 (1926) 35—42, 70—77. SZŰCS S., Etn 51 (1940) 4, 459. — uő Jász 5 (1959) 2, 68. KODOLÁNYl J., Etn 56 (1945) 32. LÁSZLÓ 1959, 446—449. 16. SZŰCS 1940, 458. 17. KODOLÁNYI 1945, 34. anyja „bátor" és „táltos", olyan bűbájos boszorkányféle volt. Báthori népmesei vonásai végsősoron emberfeletti tulajdonságokkal bíró táltossal kapcsolatban álló főhősre mutatnak, aki maga is a „bűbájos, táltos" vonásokat rejti magában. S ez a táltos — a magyar „sámán" — nem más, mint az emberfeletti képességekkel rendelkező ember. 14 A táltosnak — Báthori Gáborhoz hasonlóan — azonos kapcsolata van a sárkánnyal is. A sárréti népmesékben a sárkány a nála erősebb táltosnak van alárendelve. Ugyanakkor több esetben mégis megvívnak egymással. 10 S jellemző, hogy a sárréti Csuba azt is tudta, hogy mikor kell a „sárkánnyal megvívnia". 16 Kódoló nyi János fel is jegyzi a bika (táltos) és a sárkány ilyen küzdelmét. A küzdelem végén a bika ledöfte a sárkányt. 1 ' A hősökhöz fűződő 18 monda fő jellemzőit azonban - Dobos Ilona szerint is — a „sárkányölő erős ember és a sebezhetetlen hős" motívumaiban kell keresnünk. 19 Bizonyításunkhoz kapcsolódik az is, hogy a Báthori mondába került Toldi monda részlete több ősi réteget rejt magában. К о d о I á n y i János Toldi személyével kapcsolatban — a farkaspárbaj, az emberfeletti erő, a bikával és a cseh vitézzel folytatott küzdelem alapján — Toldi táltos voltára következtet. 20 Ennek alapján mi is - az emberfeletti erő, a sérthetetlenség, a bikával és a sárkánnyal folytatott küzdelem és a „bűbájos" anya alapján — kiegészítve Erdész Sándor eddigi véleményét Báthori Gábor személyében az emberfeletti táltos vonásait véljük felismerni. A bikával, a sárkánnyal folytatott viaskodása - szerintünk — lehet a táltos küzdelme az ellenséges erőkkel, amely végsősoron a Jó és Rossz küzdelmét jelenti. A táltosküzdelmek között lényeges: a táltospróba, amikor Kodolányi szerint 21 még a fekete bikává változott vénekkel emberi alakban kellett kiállni a birkózó próbát. A táltosküzdelmekről röviden elmondottakhoz kapcsolódik Solymossy Sándor megállapítása a sárkányküzdelmek sárkányával kapcsolatban, amely szerint a magyar népmesei sárkány minden vonatkozásában más, mint a nyugat-európai: nem állati szörnyeteg, hanem emberi alak. 22 E megállapítás 18. DOBOS l„ Etn 81 (1970) 104. 19. Uo. 20. KODOLÁNYI 1945,35. Mályusz Elemér a Botond mondától — a Szent László küzdelmeken keresztül — a Toldi monda igen jellemző vonásáig vezeti le a paraszti birkózásra, a táltosviaskodásra jellemző párviadal-motívumokat. MÁLYUSZ E., Az V. István-kori gesta. Ért. tört. tud. 58. Bp. 1971. 103. Továbbiakban: MÁLYUSZ 1971.) 21. KODOLÁNYI 1945, 33. 22. SOLYMOSSY S., Etn 33 (1922) 30—43. Vő. Etn. 42 (1931) 125. Vő. Etn 40 (1929) 133—152. Vő. MN IV. Budapest 1943, 340—382, — MAGYAR K„ SLÉ 2 (1971) 18.
