H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

Említésre méltó az 1219. sz. sírból származó, nyakban viselt amulett. Négyszögletes, bronz hátlapjának visszahajlított szélei adnak keretet a középrész ábrázolásához. Sárgás színezetű üveglap mögött papíron Pieta-ábrázolás, köralakban latin felirattal. A betűtípus alapján XVIIXVIII. századi ábrázolás. Felfüggesztésre egy másodlagosan felhasznált, hátlapra forrasztott párizsi kapocs szolgál. Az 1147. sz. sírban egy Máriacellből származó amulettet helyeztek el a halott nyakába. Az 1226. sz. sírba helyezett halottnak jobb kezébe egy kisméretű bronz corpust fektettek. Hasonlókat a XVII—XVIII. században használt olvasókon találunk. Temető és település A temető Ny-i, É-i részein, mint ahogy már történt említés arról, a temető szélső sírjai között megjelennek a kései beásások foltjai. A különböző rendeltetésű objektumok, szemétgödrök, gabonatároló vermek, szabadban lévő kemencék maradványai és hamus gödreik. Ezek gyakran átvágtak korábbi sírokat is. A beásások a település különböző periódusaiból származnak és számuk a temető területén É felé haladva növekszik. A település anyagából származnak az V terem 3. sz. vitrinben látható leletek. Említésre méltóak a nagyméretű hombáredények, valamint az üvegtöredékek, melyek feltehetően olasz eredetűek. Itt látható néhány kiegészített fedő a Kecel-hegyen feltárt középkori település maradványból, valamint az 1. sz. objektum ásatási fotója. Tojáshéj pohárka (XIV sz.) (Kaposvár, 61-es út) 27