H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

sírbahelyezése ismert jelenség mind az avar-kori, mind a honfoglaló magyar temetkezésekben, sőt középkori temetőinkben is előfordul. Azonban azt, hogy a sarló sírbahelyezésének ebben az esetben specifikus szerepe lehetett, azt egy másik „sarlós" sír bizonyítja. A 773. ugyancsak koporsós sírban szintén szülés közben meghalt nő csontváza feküdt, medencéjében magzattal. A combcsontokon egy hegyével a koponya felé irányuló sarló feküdt, kettétört állapotban. A törésfelületek korróziós állapota azt bizonyítja, hogy a sírbatétel előtt törték ketté az aratósarlót. A sarló helyzetét és állapotát tekintve tehát különbözik a két sír - de a lényegi motívumban megegyezők. Ami közös a két sarlós temetkezésben, hogy mindkét esetben szülés közben meghalt (avagy a terhesség előrehaladott állapotában ill. szakaszában lévő) nő fekszik a sírban. Ugyancsak a pogány szokások közé sorolható a keresztény temetőben a vaskés sírbatétele. Az 1061. sz. téglakeretes sírban, a halott jobb keze mellett egy vaskés feküdt a koponya két oldalán egy-egy „S" végű hajkarika. Haj karikák A sírokban leggyakrabban előforduló melléklet az „S" végű hajkarika. A pompakedvelő honfoglaló magyarok gazdag hajékítményei (hajfonat díszek, korongok) szerény utódjai ezek az ékszerek. A korai, XI—XII. századi sírok leletei azt bizonyítják, hogy ezek az olcsó ékszerek leeresztett hajviselet díszei voltak. Egy-egy sírban néha 4-5 is előfordult a koponyát övezve. A kaposvári temetőben csaknem minden típusa képviselt. A viseleti mód tekintetében az a legáltalánosabb, mikor a koponya jobb és bal oldalán, fül tájékán, a csecsnyúlványnál, egyesével helyezkedett el. Egy-egy síron belül általában azonos anyagú, illetve típusú hajkarikák fordultak elő, de ettől eltérő jelenséggel is találkoztunk: egyik bronz, a másik ezüst, és nagyságuk, kiképzésük sem mindig egyforma. Az S végű hajkarikák nagy számban való előfordulása bizonyítja közkedveltségüket. Ezüst hajkarikák (Kaposvár, 61 -es út) 21