H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

Kecel falu egyike volt a későközépkorban elpusztult községeknek. A XV. századi hatalmaskodási perekről szóló oklevelek szerint ennek a településnek volt a legnagyobb iparos létszáma. A falu népességének volt feladata a XVI. századi vár őrségét iparcikkekkel és egyéb szolgáltatásokkal ellátni. 1561-ben még létezett Kecel, legalábbis az egyik ré sze, feltehetően török kézre került. Még az 1669-es oklevelek is említik a falu bíráját. A XVIII. századi háborús idők következményeként a város lakosainak száma megcsappant, s a század eleji telepítési akció során már pusztaként említik Kecelt, mint újra benépesülő területet. Az oklevelek híradásaiból nem derül ki, hogy melyik adat, melyik Kecel falura, ill. a település melyik részére vonatkozik. A Koppány-lázadás leverése után I. István tudatos telepítési politikát folytatott a területen és kialakult a katonai segédnépek, a szolgáltató falvak rendszere (Taszár, Dada, mint szolgáltató falu, Füred 1192-ben Somogyvár birtokaként szerepel, Kecel egyrészét pedig királynéi szolgálónépek lakták). Kenése helynevünk az ószláv „Knezsa" (fejedelemasszony) szóból származik. Keszi, Gyarmat helyneveink pedig törzsi helynevek, melyek általában letelepített harcos jobbágyokról kapták nevüket. Keszi neve a zselicszentjakabi apátság 1061-es alapító oklevelében szerepel, mely szerint a Kapós túlpartján lévő falu templomával es két malmával az apátság birtoka. Törzsi helyneveink keletkezését nyelvészeti kutatásunk a X. sz. végére, s a XI. sz. elejére helyezi. A törzsi helynevek főleg az államalapítás kezdetétől, a katonai telepítések idején keletkeztek. Kniezsa István 215 ilyen helynevet sorol fel. Ezeket a népesség-csoportokat eredeti szállásterületükről, ahol saját etnikai tömbjükben éltek, kiszakították és a telepítés során idegen környezetbe kerültek. Ilyen falu lehetett az 1061. évi oklevélben említett Keszi is. Győrffy György a Kaposvár Árpád-kori történetével foglalkozó tanulmányában a település helyét a mai Toponár területére teszi, az oklevél, a töredékes határleírás, s a földrajzi adottságok figyelembevételével. A török pusztítás során sok középkori falu pusztult el, mondhatni nyomtalanul, gyakran csak nevük oklevelei említése maradt ránk, vagy esetleg még dűlőnevek őrzik helyüket. A zselicszentjakabi apátság alapítólevelében felsorolt falvak közül szintén sok pusztulhatott el ilymódon. A Kaposvár, 61-es úti feltárás eredményei újabb adatokat szolgáltatnak Kaposvár településtörténetének megismeréséhez. Megállapíthatjuk, hogy az település, melynek a népessége a feltárt temetőbe temetkezett, több évszázadon át folyamatosan létezett. A XI. században már nagy lélekszámú közösséggel számolhatunk, mely templomot épített és keresztény módra temette halottait. Gazdaságuk alapja az állattenyésztés és földművelés volt. A temetőben talált és a hasonló temetőkhöz képest nagyszámú éremanyag, illetve ennek minőségi összetétele a pénzforgalomra utal. A mészégető kemencék és az ásatási területről 15