H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

KAPOSVÁR KÉPZŐMŰVÉSZETE (1860-1930) Kaposváron a városi polgárság képzőművészeti emlékeinek felbukkanása a XIX. század hatvanas-nyolcvanas éveiben történt. A korábbi feudális korszakot hiába is kutatnánk e témakörben. Mint általában, a képzőművészeti alkotások első megrendelői a katolikus egyház és a földbirtokos nemesség voltak. Somogy vármegye kultúrát ápoló főnemesei azonban nem Kaposváron, hanem vidéki birtokának központjában, (mely sok esetben nem is Somogyban volt) fogadott alkalmilag festőt. Családi templomok freskóit, oltárképeit, családi portrékat, a kastélyt és a birtokot befoglaló tájképeket leggyakrabban osztrák művészek készítették. A legnevesebbek közülük Dorffmaister István (1 729-1 797) és Albert Zimmermann (1 808-1 888). A magyar Kukorelli Alajos és Donát János Sárközyeknél történt portréfestései kivételesek. Az Eszterházy herceg művészeti szempontból teljesen elhanyagolt birtoka volt Kaposvár. Egyházi célú megbízásokra csak a XX. század második évtizedétől került sor, mivel a városnak nem volt egyházközponti szerepe. A művészeti élet előmozdítására maradt tehát egy sajátos karakterű mezővárosi polgári réteg, akik között akadt néha olyan ügyeskezű ember, aki a nagyobb vásárok alkalmából kicsinosította a pavilonokat, vagy pedig a vendégeskedő színtársulat számára háttér-díszletet festett. Neveik nem számítanak megörökítendőknek még ha dicséretek mellett írt róluk is az újság. Az első Kaposváron működött művész kezétől származó kép a várost ábrázolja 1860 táján. Az ismeretlen, de iskolázottnak Ítélhető művész nem tudni kinek a megbízásából klasszicista szellemű litográfiát rajzolt az akkor még lakatlan déli dombok magasából. Az első helyi festő az olasz Luigi Galimberti (1847-1897) Triesztből települt Kaposvárra 1880-ban. A velencei akadémián tanult, s a művészetet egyre csökkenő ambícióval művelte. 1881-ben két látképet festett a város déli oldaláról. Nem ösztönözte nagyszabású látásmód, hogy egy magaslati pontról mindent befoglaló panorámát láttasson, inkább két különböző képen egy-egy szakaszra osztotta a pontosan ábrázolt házakat. Közepesnél is gyengébb polgári arcképeket is festett. A Galimberti nevet a Sándor fia vezette be a modern magyar művészettörténetbe Vele egyidőben működött Kaposváron a németajkú Trost Ottó (18561898) festőművész, aki Koroknyaira változtatta a nevét. A sárdi Somssichék bécsi rokonaként költözött Somogyba. 1883-tól néhány évig Kaposváron volt műterme és külön rajzórákat is adott. 45