H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

előkerült fémleletek, az edényégető kemence maradványa, stb. - azt bizonyítják, hogy bizonyos mesterségeket helyben is műveltek. A telep földrajzi elhelyezkedéséből nyilvánvaló, hogy a közeli zselicszentjakabi apátsághoz tartozott. Feltételezhető, hogy a tatárjárás pusztítása után a megmaradt népesség az apátság közelsége miatt nem épített azonnal új templomot, csak jóval később, a XVI. század elején. Ennek a második templomnak pusztulása és a temető XVIII. századig való használata tehát arra utal, hogy egy, a törökdúlás idején elpusztult falu helyét találtuk meg. Ugyanis arra lehet következtetni, hogy a népesség visszajárt temetkezni a temetőbe. A település a zselicszentjakabi apátság kegyurának tulajdonába tartozott. Az apátság a XIV-XV században a Győr nembeli Szerdahelyi família magán kegyurasága alatt állott. A Szerdahelyi Dersfiak nagy birtoktömböt mondhattak magukénak a XIV-XV században. Birtokaik leginkább Kaposvár környékén és a Zselicben helyezkedtek el. Kiterjedt uradalmukhoz sok falu tartozott, közöttük több már a középkorban megszűnt, s ma már csak puszta. A feltárt temetőbe temetkező népesség a kegyúr fennhatósága alá tartozott. A temető É-i szélétől É-ra, a dombtetőn a szántásban nagy menynyiségű kályhatöredék gyűjthető. A szemétgödrök anyagából is több, XIV századi szürke kályhaszem került elő. Az objektumokból és a temető bizonyos sírjaiból előkerült leletek, így a tojás-héj kerámia, a szép és változatos formájú üvegpalackok, poharak import-áruja, az aranyozott ezüst rezgőtűk nem tartoznak a középkori köznépi falvak, templomkörüli temetők jellegzetes anyagához. Ugyancsak magyarázatot nyernének a mészégetőkemencék. A XIV-XV. század békés időszakot jelentett a szentjakabi apátság birtokperekkel bővelkedő történetében. A nagyobb méretű építkezések, így a gótikus stílusú átépítés idejét is erre az időszakra lehet helyezni. A lelőhelyen 1977-től 1980. őszéig - egy templomkörül! temető megmaradt részét tártuk fel, több mint 2000 négyzetméternyi területen. A temető hiányos, több mint egyharmadát semmisítették meg a helyszínen folyó útépítés során. A megközelítőleg ellipszis alakú temető NYK-i átmérője kb. 70 m, ami nem a teljes méretet jelenti, mivel a temető K-i szélét megsemmisítették. A sírok sűrűségét figyelembe véve, kb. 100 m-es Ny-K-i átmérővel számolhatunk. A temető centrumában egy 1530 körül elpusztult téglatemplom dőlt falmaradványai alatta egy korábbi, XI. sz-ban épült templom alaprajzi árkának beásási metszete, majd attól DK-re egy osszárium alapfalai kerültek feltárásra. Összesen 1244 sírt tártunk fel, és a temető E-i szélén feltárásra került a település néhány objektuma (szemétgödrök, szabadban lévő kemencék maradványai, gabonatároló vermek, kút, árkok, cölöplyukas építmény, stb.). Feltételezésünk szerint a település nagy része ma is a föld alatt van, a dombhát É-i részén. A temető Ny-i szélén 5 db mészégető kemence félig lepusztult, másrészt gépek által kettévágott állapotban kerültek elő. Ezek feltárását Albeker Mária, az Országos Műszaki Múzeum munkatársa végezte el. 16