Somogyi Múzeum 19., 1992

Gál József: Helytörténetírás és helytörténeti múzeum Marcaliban

GAL JÓZSEF HELYTÖRTÉNETÍRÁS ÉS HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM MARCALIBAN Jelenünk a múltunkban gyökerezik, jövőnk a jelenre épül. Gyökereink nélkül nem értjük mai dolgainkat és nem dönthetünk helyesen holnapunkról. Múlt, jelen, jövő így evidencia. A mérlegelés mindennapi lehetősége nélkül elvont fogalompanellek halmaza, ismételgetése a történelem. Ezért fogadták el milliók a „nagy történetet" messziről jött emberektől - messzi élő emberekről! S a ránk zúdított mesék nem ragadták-e el sokunkat? Mert ugyanolyan védtelenek voltunk valamennyien. A történelem ellenőrizhető, elemezhető, kétségbevonható, vagy bizonyítandó szeletei - a helytörténet - hiányoztak tanulmányainkból. Pedig megtekinthető, kipróbálható mezőgazdasági, háztartási, ipari eszközök, a felölthető régi ruhák, csizma, facipő - nemrég is ingyen összeállott. Ma legtöbb helyen csak esetlegesen jutunk hozzá. Az országos és világtörténet özöne ellenében alig, vagy semmit sem hallhatunk a legtöbb településen. Ha mégis, bizony szürke és szegényes amazokhoz képest. Pedig a nemzettudat anyanyelve a helytörténet. Bázisa a decentralizált történetírás, egyenlő esélyekkel az országos, regionális és lokális témák kutatásához. Ezért indult mozgalom Marcaliban három évtizede. Ezen eszme öltött testet 1967 februárjában az Iskolamúzeum létrejöttekor. Ezért áldozott város és vidéke 5 éven át, hogy 1972 őszén birtokba vehesse Helytörténeti Múzeumát. - Ám akkorra már elveszítve alapgondolatát, a komplex múzeum eszméjét. Ekkorra ugyanis mindent elöntött a centralizáció, tsz-t, iskolát, egészségügyet, múzeumot. A marcali múzeum így csak az utolsó 100 évből mutathatott egy részletet (néprajz), helytörténetének első számú dátuma pedig 1919 lett. Szelektált múltja gyökértelen jelent, illuzórikus jövőt sugallt. Ezen változtatni csak az alapítók dühével lehetett. Közülük magam a ritka szerencsések egyikeként, még részese lehetek a korrekciónak. A megyei múzeum utóbbi éveinek koncepciója így találkozott az egykori alapítók elképzelésével. A város helytörténet iránti igényét ugyanis teljességgel lehetetlen volt megyei intézményekkel kielégíteni. Az itt folyó munka ezt rég igazolta. A 20 éve csordogáló helytörténet ugyanis mára több ezer gépelt oldalnyi anyagot hozott felszínre. Ez házi és nyomdai kivitelben - bár kis példányszámban került a nagyközönség elé. Ezek teljes költségét azonban a város viselte (kutatás, szerzői és kiadási költségek). Ez élesztette oly szintre önbizalmát, hogy a múzeumot saját kezelésbe vegye. Az elképzelés alapgondolata az volt, hogy költeni csak saját tulajdonú vagy kezelésű intézményre tud, a megyei tulajdon ezt kizárja. Sajátjaként viszont felszerelheti mindazon audio-vizuális technikával, amely a gyűjtés, feldolgozás, ismeretterjesztés feltétele ma. Megállíthatja az épület állagának romlását, amelyre építész szakemberek szerint 5 milliót 67