Somogyi Múzeum 19., 1992

Takács Éva: A történeti muzeológia és a történeti kutatás nézőpontjai

túrába már a kialakulása pillanatától sem nagyon fért bele például a városi polgár vagy az úgynevezett „egyszerű ipari munkás", de a nemzettéválás felemelő, öntudatot feszítő korszakában ez még nem okozott különösebb hiányérzetet. Csak valamivel később, a polgárság megerősödésével, a polgári értékek artikulációjával követelt magának helyet a múzeumokban is: vagy speciális gyűjteményegyüttesek, az ún. újkortörténeti gyűjtemények vagy önálló - többnyire városi - múzeumok jöttek létre. Hazánkban a megkésett kapitalista fejlődés és az ezzel együttjáró felemás társadalmi átalakulás miatt, majd 1945 után a szovjet érdekszférában érvényesülő ideológiai-politikai nyomás következtében újabb torzulást szenvedett a történeti muzeológia. Csak a szakmailag időközben megerősödött muzeológusi gárdának köszönhető, hogy bár hivatalos rangra sohasem emelkedhetett, mégis megtörtént a korszakra jellemző tárgyakból, dokumentumokból, fotókból álló történeti gyűjtemények kialakulása. A most zajló átalakulás viszont lehetőséget látszik biztosítani arra, hogy az eddig a raktárak mélyén rejtőző tárgyak vagy a muzeológus íróasztalfiókjában lapuló tudományos feldolgozások az érdeklődő szakmai közönség és közvélemény elé kerüljenek. A történeti muzeológiának, mint szaktudománynak azonban a jelen helyzeben is sok leküzdendő akadályozó tényezővel kell szembenéznie. Először is el kell ismertetnie, hogy ugyanolyan hely illeti meg a múzeumokban, mint bármely más, ún. „klasszikus" muzeológiai szakágat, mert csak így nyílik lehetősége, hogy rangos kiállításokon és tudományos publikációkban mutassa be felhalmozott értékeit - ez pedig ugyanúgy megfelelő anyagi kondíciókat igényel, mint más muzeológiai szakágak esetében. Másrészt pótolnia kell azt a tudományos feltáró munkát, melyet az elmúlt 20-30 évben más közgyűjteményekben - így a levéltárakban és a könyvtárakban - már elvégeztek, hogy a tudományos kutatók nagyobb hányada ismerje fel, majd ugyanolyan természetességgel használja a múzeumi történeti tárgyakat primer forrásként a történeti kutatásai során, mint a levéltári iratokat vagy a könyvészeti anyagot. Másszóval sürgető szükség van a gyűjtemények tudományos segédleteinek az elkészítésére. Harmadrészt - s ez már nem csupán muzeológusi, hanem sokkal inkább tudománypolitikai feladat, melyben a tudós történészekkel és a tudománypolitika felelős irányítóival szorosan együttműködve tud eredményeket felmutatni a történész-muzeológus szakember- társadalmi, műveltségi programmá kell emelni az anyagi kultúrában, az életviszonyokban, az életmódban végbement gyökeres változások, a „köznapiság", a „mindennapiság" tárgyiasult történelmét, vagyis a társadalom mindennapi életének elsődleges forrásaiból kibontható történelemszemléletet. Gondolom elég meggyőző példa lehet a 60-70-es években nálunk lezajlott gyökeres és rapid lefolyású életmódváltozás. Ennek a korszaknak az iratanyagból vagy könyvészeti anyagból feltárható történelme legalábbis nehezen ad teljes képet a folyamat egészéről, az egyénre is lebontható részletekről. Beszédes forrásokul szolgálhatnak viszont az embereket körülvevő tárgyak: a panellhez igazított, szabványosított bútorok 56