Somogyi Múzeum 19., 1992

Gáll Éva: A néprajzi kutatások Somogyban

A gyűjteményi anyag feltérképezése után hozzálátott a hiányok pótlásához, a még fellelhető néprajzi szempontból jelentős tárgyak gyűjtéséhez. Több kismesterség, műhely felszerelése is ebben az időszakban került a gyűjteménybe, mint pl. kékfestő, mézesbábos. A szakma számára nagy lehetőséget és erőpróbát jelentett a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozása az 1970-es években. Az öt lakóházból, a hozzájuk tartozó gazdasági építményekből és három szőlőhegyi pincéből álló állandó kiállítás lehetőséget adott a XIX. századi népi építészet jellegzetes építményeinek eredeti formában történő bemutatására, amely szintén Knézy Judit odaadó munkáját dicséri. Óriási mennyiségű gyűjteményi anyagot emésztett fel a szennai falumúzeum, ami hosszú ideig a gyűjteménygyarapítás jellegét is megszabta. Knézy Judit számos tanulmányban,

14

, cikkben

15

, könyvben

16 tette közzé Somogy megyére vonatkozó néprajzi kutatásának eredményeit; a táplálkozás, népi építészet, gazdálkodás, viselet, pásztorművészet, stb. területéről. A folklór területén a mindannyiunk által jól ismert Együd Á/pád \óő\, energiát és fáradságot nem kímélő gyűjtőmunkáját kell kiemelnünk, amelyet több száz film, magnószalag, kézirat, levél és publikáció őriz.

17 Szapu Magda szintén a megye folklórját kutatja, továbbá társadalom néprajzzal, a cigányság archaikus mesekincsével, szokás- és hiedelemvilágával, valamint a határainkon kívül élő magyarság nevezetesen a Csallóközi magyarok kutatásával is foglalkozott.

18 Ezenkívül megkezdte az Együd hagyaték tudományos feldolgozását. Az 1980-as évek elején került a múzeum néprajzi osztályára Molnár Ágnes és Winkler Ferenc. Gyermekjátékokra, kismesterségekre és népi építészetre vonatkozó kutatásokat végeztek.

19 Mindketten elhagyták a múzeumot, más területen tevékenykednek. Az 1980-as évek kutatásait megnehezítette, hogy a néprajzosok közül egyetlen egy sem volt helyi származású. Sok energiát és időt igényelt a somogyi helytörténeti irodalom megismerése és a helyismeret megszerzése. Talán egy szempontból mégis előnyös ez a helyzet, mégpedig azért, mert más jelenségeket vesz észre az „idegen" szem, mint a tözsgyökeres, és nagyobb az összehasonlítás lehetősége is más vidékek kultúrájával. A 80-as évek második felére befejeződött a vidéki raktárakban (Várdán, Zselickisfaludon stb.) elhelyezett néprajzi gyűjteményrészek egy központi raktárba, Batéba való költöztetése, ami ugyancsak időigényes „embertpróbáló" munka volt. A néprajzi tárgyi, fotó és adattári gyűjtemény napjainkban megközelíti az 50 ezer darabot. A gyűjtemény gondozását jelenleg hárman látjuk'el: Simon Andrea gyűjteménykezelő, Kapitány Orsolya és jómagam. Kutatásra, terepmunkára ilyen nagyságrendű gyűjtemény mellett jóval kevesebb idő jut, mint ahogy szeretnénk. 43