Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)

22 MAGYAR KÁLMÁN 11. Babócsa, 1960. Nagyméretű díszített bronz ágyúcső. Ferdinánd készíttette 1556-ban. későbbi kolostora területén épülhetett a XVI. század második felében — talán a török által — egy palánkvár. A környéken kialakuló települést Segesd városnak nevezték el. A mai Alsósegesd területén állhatott valószínűleg a királynéi ispánsági központ és a Báthoriak palotája. Ez a hely a középkorban Segesdvár néven is szerepelt.

66 A legtöbb középkori régészeti anyag és az egykori Segesd város; a mai Felsősegesd területéről került elő. Az egykori elpusztult vár (palánk) nyomaira a mai kolostor-templom és az Erzsébet-kert többször megbolygatott területén bukkantak. Az erődítménynél körbefutó sánc nyomai még ma is jól láthatók.

67 Az egykori vár helyén néhány XVI. századi kályhaszemet találtak az 1920-as években. Ugyanakkor a mai törpevízmű közelében talajforgatás során csont, tégla és faltörmelékek jutottak a felszínre.

68 A mai ferences kolostor közelében előkerült vörösmárvány feliratos sírkő, illetőleg a tőle délnyugatra felszínre jutó melléklet nélküli csontvázak maradványai az egykori középkori temetőre utalnak.

69 A várhely elpusztult területére vonatkozik az 1926ban előkerült két edény, több cserépdarab, ólom, valamint egy díszített rézlemez is. A század elején — az ún. csákszegi részben talált félköríves 1 m széles téglafalon kívül — Alsósegesden két XVII—XVIII. századi éremlelet előkerüléséről is tudunk.

70 A terület legmagasabb és egyben legtöbb régészeti leletet adó pontja a felsősegesdi mai „zárda" rész. A fentiek alapján talán itt is kutatni kell a Báthoriak fényűző, elpusztult kastélyát.

71 Ugyanakkor a segesdi Báthori uradalomhoz tartozó ötvösi várkastély feltárt régészeti forrásai az egykori birtokközpont jelentőségét is jól dokumentálhatják. Hiszen a kisméretű ötvösi vadászkastély gazdag építészeti emlékei és kiemelkedő értékű díszes reneszánsz kályhacsempéi a segesdi Báthori rezindencia jóval gazdagabb régészeti anyagára is utalhatnak. A XV. századtól a nagy Hadiút, illetőleg a DélSomogyon kérésztől Kanizsa irányába húzódó egykori római út ellenőrzésére szolgál a Marczaliak, majd a Báthoriak zákányi birtokközpontja. A Báthoriak zákányi várai — a középkori Somogyot nyugat—keleti irányban átszelő fontos kereskedelmi út ellenőrző csomópontjai voltak. A zákányi régi várat már 1325ben említik. 1445-ben a mezővárosban lévő kastély még Újlaki és Hunyadi birtokában szerepel.

72 A kiterjedt helység ekkor már felerészben a Marczaliaké. Néhány évvel később — a Marczaliak területén — a Dombaiak egy újabb kastélyt: az alsózákányi ún. új várat építik. 1495-től mindkét zákányi vár a hozzátartozó várhelyekkel és révekkel a Báthoriak kezébe kerültek.

73 A XVI. század első felében jelentős események színhelyeként említett Báthori kastély feltételezett mai helye a Horhó út, a Május 1. utca és az Arany János utca között lévő háromszög alakú magaslaton, az ún. Kápolna-hegy Izidórus részén van.

74 A belső vár északkeleti földhányásán és körbefutó várárkán belül romra, illetőleg temetkezésre utaló maradványok kerültek elő. A vármagot délnyugati irányból feltehetően palánkfal vette körül. Az erősséget a külső, keleti irányból a Horhó (mélyút), míg a lankásabb Arany János utcai szakasz felől palánk övezte. Nyugati irányból az Izidórus patak, míg keletebbről egy kisebb - a középkorban mocsaras területet alkotó — patak zárta le. A középkori várközpont déli és északnyugati lejtőjén előkerülő római peremes téglák utalnak a régi római út őrzésére rendelt őrtoronyí?) helyére. Nagyobb középkori (egyházi) épületet sejtet az északkeleti részen lévő romokat és csontmaradványokat rejtő terület. Távolabb a keleti oldalon — a patak és Horhó út között - ugyancsak (templom) romra és annak temetőjére vonatkozó nyomok jutottak a felszínre.

75 A terület egykori jelentőségét mutatja a Vázsony pusztán előkerült XIV-XV. századi udvarház régészeti leletanyaga.

76 A Báthoriak negyedik fontos uradalmi központjaként Marcali szerepelt. A Marczaliak névadó családi központja a Báthoriak nyírbátori szakrális névadó központjával állítható párhuzamba. Az 1274-ben először említett Marcaliban a Pécz nemzetséghez tartozó I. Gergely leszármazottainak, a fényes pályát befutó Marczaliaknak udvarháza, várkastélya állott. A várkastély első említése 1456-ban történik, amikor Marczali János Somogy-Zala megyei főispán „in castro nostro Marcza//"-ból keltezi egyik levelét.

77 Az 1532-ben újra említett kastélyt 1566-ban a török felégeti, s a török kézre került helység a XVII. század végéig járási székhelyként szerepel. A helység Szent Ányos tiszteletére szentelt Árpád-kori temploma mellett a XV. században gótikus, - a segesdi, kőröshegyi ferences templomok stílusában — épült új egyházról tudunk. Az 1495. évtől véglegesen Báthori kézre kerülő várkastély a mai Jókai utcában, az ún. Várhegyen lehetett.

78 A területet nyugati és északi részen mesterséges árok, míg keletről és délről szakadékos parttal rendelkező vízmosás: az egykor magas vízállású, mocsaras szélű „Kátyó" patak védte. Az elpusztult uradalmi központ várára az egyik 1740-es uradalmi összeírás is utal.

79 ,, . . . Keő vára ezen Helly-ségben az Urasságnak nintsen, hanem hogy valaha szép kastély lehetett, annak mind elpusztult és leomlott mind penigh még fönn álló réghi Keő falaibul, s körülötte most is megh látható árkaibul ki tetszik, - elítélhetni. . . Ezen kastélnak réghi kü Falay, körülötte levő Árka is megh tetszenek, az Falunak napnyugati Végén kivül..."