Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)
40 MAGYAR KÁLMÁN feltártuk. A rondella, illetőleg a hozzá csatlakozó nyugati-keleti falat, valamint a sütőház már említett falait a XVII—XVIII. században szinte az alapokig kibontották. Az alapos rétegvizsgálat kiderítette, hogy a belső (legdélibb) téglafal a várszakasz feltöltése utáni periódusban, a XVI. század eleje után készült. 37 Megállapíthattuk, hogy a várkastély északi falát, valószínűleg a XVIII. század első felében bontották el. Azon időszakban, amikor a várban a legnagyobb arányú falbontási munka folyt. A 4/1. sz. szelvényben, észak-déli irányú ún. kertitéglafalat tártunk fel. Megtaláltuk a téglafal déli részétől keletre a déli bejárat kerékvető kövét is a hozzá tartozó íves téglafal-maradványokat. Kiderítettük, hogy a nyugati irányban L-alakú, míg keletre téglalap alakú falalappal, északra egyenes lezárófallal rendelkező XVI, századi kemence helyén nagyszámú oromcsempe, sarokcsempe, tálalakú és négyzetes szájú és egyéb szemeskályha tartozékok voltak. A kályhához északnyugati irányban egy fűtőnyílás is csatlakozott. Az 1974. évben folytatott ásatás során került elő a várkastély északkeleti részén lévő egykori dongaboltozatú I—II. számú pincerendszer. Az I. helyiségben lévő észak—déli kutatóárok keleti oldalánál feltártuk az L-alakú pincelejárat boltíves, téglalépcsős bejáratát, valamint a II. sz. pince nyugati boltíves bejárattal áttört falát. A pincehelyiség homokos aljrétegében, 90 cm-es mélységben a helyiség falalapozásának vége jelentkezett. A 9,6x6,6 m 2-es alapterületű I. sz. pincehelyiségben igen értékes korhatározó leletanyag jutott a felszínre. A vékony égési réteg alatt előkerült a XVI. század elejéről származó lengyel ezüstgaras jelezte a pince keletkezésének legkésőbbi idejét. A II. sz. pince délkeleti sarkának a felső földszinti helyiségbe vezető ajtó küszöb és nyílászáró kövét határoztuk meg. A délkeleti és déli részben keskeny boltozatos lőrés és belső ablak emelhető ki. Fontos leletként — a szürke mázatlan kályhaszemek, zöldmázas kályhák maradványai mellett — egy zár és egyéb kulcsberendezéssel ellátott reneszánsz tölgyfaajtó jutott a felszínre. A pincehelyiséget első leégése után újra rendbehozták és ekkor vastag agyagréteggel töltötték fel. A várkastély legfontosabb korhatározó anyagát — a XV. század második feléből származó — zöldmázas kályha, valamint a sárgamázas kerámiacsoport töredékei adták. A Ieletegyüttes legkiemelkedőbb darabjaihoz a XV. század második feléből származó „lovagalakos" kör pelikános csempéi tartoztak. A 6,6x10 m alapterületű II. sz. pincehelyiség feltárása után többhelyen átvágtuk az agyaggal döngölt, cölöppel megerősített sáncrészt. A XV. század második felében épült várkastélyhoz о XVI. század első felében emeltek sáncot. A sáncrészt a XVII. század második fele után történt teljes pusztulásig még átalakították. AZ ÖTVÖSKÓNYI RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK LEGFONTOSABB LELETANYAGAI Az 1966-74 között végzett feltárások nagyszámú leletanyagában a különböző kerámia — főképpen XVII. századi - darabok töredékei jelentkeztek a leggyakrabban. A felső pusztulási rétegben folytatott kutatásaink kerámia anyaga — a várásatások felső szintjein tapasztalható - általánosabb típusok: bögre, fazék és különböző főzőedények mázas, illetőleg mázatlan töredékeinek darabjaihoz tartoztak. Az egyszerűbb ún. konyhai edények csoportjainál a legnagyobb számban az ún. barnásszürke színű, szemcsés, durvább anyagú darabokat, valamint különböző színű változatait figyelhettük meg. A már jobb anyagot és fejlettebb korongolást a piros, sárga, illetőleg a fehér színű kerámiacsoportok különböző típusainál fedezhettük fel. Megállapíthattuk, hogy az ugyancsak gyakori szürke színű, szemcsés anyagú darabok az egyszerűbb edénytípusok jellemzői. Végsősoron a fentemlített csoportoknál XV-XVII. századi lábasok, fazekak, bögrék töredékei kerültek elő főképpen. A töredékes darabok egyedi jellemzőit a bordás, a vonalkázott, az egymást ferdén keresztező, párhuzamos, X-mintás, fésűs, bevágott rádlitechnikás, köralakú és négyzetes pontmintás, valamint vastag bélyeges díszítések adták. Ugyanakkor belül a barna, zöld, sárgásbarna, illetőleg kívül-belül a zöld színű mázazás mondható a leggyakoribbnak. A nagyszámú kerámia között szórványosan egy-két grafitos anyagú is megtalálható. Az is kiderült, hogy egy-egy korszak jellegzetesebb egyedi kerámia anyaga viszonylag kisebb számban került elő. Ugyancsak a pusztulási rétegben előkerült konyhaedények csoportjának finomabb anyagú, de általánosabb típusát alkotja a sárgás, finom anyagból készült fazék, enyhén vonalkázott díszítésű perem- és oldaltöredéke. 38 A jóval egyszerűbb darabokhoz tartozik egy durva, szürke, szemcsés anyagú, kihajló peremmel rendelkező fenéktöredék. 39 Az ugyancsak szürke színű nagyobb méretű fazék darabja már jobb anyagból és technikával készült. 40 A bemutatott kerámiatöredékek a XVI. századi általánosnak mondható konyhaedények típusait képviselik. Ugyancsak a konyhai élet jellemző darabjaként szerepelhet egy XVII. századi barnáspiros csúcsos fedőtöredék. 41 Ide sorolható a szürke szemcsésanyagból készült, széles, lapos, enyhén hajlított peremmel és rövid köralakú kihajló talprésszel rendelkező tárgy, 43 amely sütőtál töredéke lehetett. Fontos egykeresztalakú fenékbélyeggel ellátott szürkésbarna fazék aljrésze. A korainak látszó darab - anyaga alapján inkább a XV—XVI. századi csoportba sorolható. 43 A részletesebben bemutatott töredékek mellett néhány XV-XVI. századi fekete, barnáspiros, barnásszürke szemcsés anyagú töredék is figyelmet érdemel. (III. 1-10)
