Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)
AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 39 közelében piros, szürke mázatlan XVI. századi fazékalj és oldaltöredékei, állatcsontok és egy vas (korom) lapát szolgált leletanyagul. (30—32. kép) A nyugati kályhaalap belső oldalának közelében — sárga agyagos téglatörmelékes rétegben — a kályha legfelső csúcsíves oromdíszének átégett töredékét figyeltük meg. 35 A kályhás kemence felső égésrétegéből égett kövek és kályhaszemek aljtöredékei jutottak a felszínre. Lejjebb feketére égett edénytöredékek és csont, valamint újra kályha alj- és oldaltöredékeket tártunk fel. Sikerült megfigyelnünk a második, a harmadik, a negyedik, illetőleg legbelül az ötödik sor kályhaszemeit is. Megállapíthattuk, hogy egy-egy sorban megközelítőleg 6—7 kályhaszem lehetett. A szemeskályha összedőlésekor a sorok, alsó és felső diarabokkal keveredhettek. A kemence északi falától délre félméterre és 45 cm mélységben egy nagyobb faszenet tártunk fel. Ugyanitt — a sarokban — szemcsés, homokos tapasztás töredékét is megfigyeltük. Sikerült felszínre hoznunk a kemence teljes északi zárófalát, valamint kibontottuk az északnyugati sarokban lévő fűtőnyílást is. (F 8 —F g ; Fio-tFii) A XVI. századi kályháskemence feltárása után meghatároztuk a várkastély nyugati, kiszedett téglafalát. 36 Az 1966— 1974-es feltárómunkák összefoglalásakor hangsúlyozni kívánjuk a legfontosabb feltárási eredményeket. Megállapíthattuk, hogy az 1966-os régészeti feltárás legfontosabb eredményét a vár területén húzott 1—2 sz. kutatóárak segítségével érte el. Az említett kutatóárkokkal sikerült elsődleges képet kapni a vár felső rétegeiről, belső objektumairól és kisebb mértékben a leletanyagáról is. A helyenként 2-2,5 métert is elérő bontási réteg a kastély nagyméretű pusztulását, illetőleg elbontását is jelezte. Az 1. sz. (észak—déli) kutatóárok segítségével a déli lőréses fal belső megerősítést szolgáló cölöpjei, illetőleg a védőmű pusztulási szintje is előkerültek. Sikerült a déli meglévő, illetőleg az északi kiszedett külső várfal alapjainak pontosabb felmérését elvégezni. A 2. sz. kutatóárokkal történő keleti főfal kutatásakor a várfal közelében lévő boltozatos pincelejárat is felszínre került. Az 1970-72-ben végzett kutatómunkánk során — az 1. és 2. ásatási területen a későközépkori járó, illetőleg lakószintet értük el. Az 1. sz. ásatási területen teljesen feltártuk a déli lőréses zárófalat. Ezen a zárófalon belül egy árkádos \idvar , illetőleg az alsó helyiségekhez vezető két Ljlakú pincelejárat falait is feltártuk. A 2. feltárási egységen belül sikerült rögzítenünk a teljes keleti, illetőleg részben az északi várfalat is. A várfalakon belül pedig — az I—III. sz. belső lakóhelyiségek alapfalai kerültek elő több értékes leletanyaggal együtt. Az északnyugati sarokrondella egy nagyobb lőréses részletét, illetőleg az előtte lévő külső sáncrészt is meghatároztuk. Az 1973-ban először a délkeleti várfalsarkot tisztáztuk. Megállapíthattuk, hogy az említett falsarok elbontása a XVII-XVIII. században történhetett. Munkánk során meghatároztuk, hogy az 1. és a 2. sz. pillérhez tartozó téglafalak a várkastély délkeleti gyalogbejáratának déli, illetőleg északi részéhez tartoztak. A sánc felé nyíló kapubejárat előtt meszes, 35. ötvöskónyi, köpüs vastárgy, 1974. 1 :2 habarcsos, döngölt, széles járószint húzódott kifelé. A sáncárkon keresztül felvonóhíddal rendelkező kapu járószintjén az egykori díszes reneszánsz gyalogbejárat faragott kőmaradványoit — égési, pusztulási réteg kíséretében — sikerült feltárni. Az említett kapu az árkádos belső udvar felé nyílott, amely alatt széles dongaboltozatos pince húzódott. Az északkeleti várfalsarok tisztázása során a sánc felé húzódó ferde falleágazást, illetőleg a keleti sarokhoz csatlakozó északi fal egy részletét is rögzíthettük. A várkastély területének 'legfontosabb keresztmetszetét adta az észak—dél irányú kutatóárok feltárása. Az északi agyagsánc mögött feltártuk a kissé ferdén futó kiszedett északi fal alapárkát. Ugyanakkor kibontottuk a nyugat-keleti irányban futó 5,6 m széles egykori pince északi, illetőleg déli falát. A déli boltíves pincefal közelében a pinoelejárat meredeken lejtő téglaalapját is meghatároztuk. A kutatóárok déli felében több téglafalhoz kapcsolódó kocsibejáró keleti küszöbrészét is megtaláltuk. Ásatómunkánk során az északnyugati rondella teljes feltárását végeztük el. A rondella belsejében kibontottuk a megmaradt meredek lejtéssel épített tégla padozatot. A padozat alatt meghatároztuk a gazdag XVI. század eleji leletanyagot tartalmazó feltöltési réteget. Biztosnak mondható, hogy a rondellához csatlakozó nyugati kastélyfalat később elbontották. (XVII-XVIII. század) A nyugati fal mellett emelt agyagsáncban a XVIIXVIII. században épített kemence maradványát rs
