Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 31 A boltíves átjáró közelében, illetőleg távolabb igen nagyszámú, szürke grafitos tálalakú, XVI. századi kályhaszemek töredékei kerültek elő.

24 A boltíves átjárótól keleti irányban a földszinti, illetőleg az emeleti helyiségek ledőlt ajtókereteit, boltozat díszítő köveit és a belső berendezések díszesebb tárgyait: halványzöld színű hengeres kályhacsempét, sötétzöldmázas táltöredéket, valamint különböző vasalásokat találtunk.

25 A szint feltárása során, az északkeleti falsaroktól déli irányban magas, kifelé szűkülő lőrés nyílását is bemértük. A pince délkeleti sarkában is meghatároztuk a felső földszinti helyiségbe vezető ajtó küszöb és nyílászáró kövét.

26 Ugyanakkor a helyiség déli falában keskeny, boltozatos, lőrésszerű, belső ablak (szellőző nyílása) jutott a felszínre. (18. kép) A pincerész déli falától közel két méterre, a keleti faltól 4,8 m távolságra egy nagyobb pusztulási réteget tártunk fel. Erősen oxidálódott vaslemez darabok, vasszögek, fagerendák elszenesedett maradványai, paticsdarabok, vaskampók között több szürke, grafitos kályhaszem, illetőleg edény töredékeit hoztuk a felszínre. A gazdag leletanyagot adó területen — a puska és ágyúgolyók mellett — különböző ajtópántok és egyéb vasalások jelentkeztek. Ugyanitt szinte ép állapotban előkerült egy 2X1 m

2-es, háromszög formájú vaslemez borítással díszített, zár és egyéb kulcsberendezéssel ellátott reneszánsz tölgyfaajtó.

27 (19-24. kép) Az említett pincehelyiség járószintjén (2/11/1.) megállapítottuk, hogy a későbbi időszakban fetöltött 55 cm vastag agyagszint alján 4 cm vastag égéscsík húzódik. Az említett égés egy 45 cm vastag homokjárószintet zár le. A fentiek alapján kiderült, hogy a helyiséget első leégése után újra rendbe hozhatták, illetőleg agyaggal feltöltötték. (20. kép) A várkastély egyik legfontosabb korhatározó anyagát a XV. század második feléből származó zöldmázas kályha, valamint a sárgomázas kerámiacsoport töredékei alkották. Az ugyanitt előkerült leletegyüttes legkiemelkedőbb darabjaihoz a XV. század második feléből származó pelikános csempék tartoztak.

28 A keleti fal lőrése előtt égett törmelékes réteget,

29 valamint a felső emeleti szint pusztulásakor az északkeleti várfal elé dőlt nagyszámú reneszánsz kőfaragványt tártunk fel. A kutatóárok további szakaszában átvágtuk az agyaggal döngölt cölöpös rendszerű sáncrészt. Az itt előkerült leletanyag és a sánc formája is jól bizonyította, hogy a XVI. század első felében épített sáncrész a XV. századi lőrés eredeti funkcióját átalakította. Ugyanakkor a XVI. század közepetáján pusztulás történt, amelynek során a kőfaragványok egy része a lőrés elé hullott, s ezek tetejére ... emelték a sáncfal előtti alacsonyabb feltöltést. A fentieket igazolják az 1/11. sz., illetőleg a 2/

III. sz. kutatószelvényben végzett munkák. (25. kép) Az 1/11. kutatószelvény várfal felé eső szakaszának 0—60 cm mélység közötti szakaszán, égett rétegben reneszánsz faragott kövek kerültek elő, több - fehér alapon - kékmázas, virágos díszítésű XVI—XVI]. századi kerámiával. Az agyagos sáncban egyedülálló jelenséget, egy (1,37 m mély. ségben) dél-északi tájolású csontvázat tártunk fel.

30 A csontváz a várfalhoz merőlegesen épített téglalap alakú fal északi oldalához, illetőleg a keleti cölöpsor néhány tagjához támaszkodott. Világosan megállapítható, hogy a sánc újraépítésekor egyszerűen a felső rétegbe az égett réteg alá döngölték a tetemet, talán éppen egy ostrom idején. (2627. kép) 17. ötvöskónyi, I. sz. pincehelyiség déli fala, 1974. 1:50