Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)

AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 29 kör alakú védőmű északnyugati és északkeleti részén lőrés nyomait, illetőleg a rondella téglapodlójának középirányba meredeken történő lejtését is rögzítettük. A téglapadló felett XVI—XVII. századi szürke kályhaszemek, illetőleg zöldmázas kályhacsempe töredékek jelentkeztek. Megállapíthattuk, hogy a rondellához csatlakozó északi falat elbontották. Egyedül a — helyenként 3—4 m széles — külső sáncrész maradt érintetlen. Az 1973-as évi régészeti kutatásunkat a délkeleti várfalsarok tisztázásával kezdtük. A déli lőréses fal sáncfelé nyúló szakasza az 1/1-es kutatóárok keleti irányú meghosszabbításában előkerült. A 2. sz. pillérhez csatlakozó keleti fal alapját is feltártuk.

12 Meg/állapíthattuk, hogy a széles küszöb alapja ugyancsak hozzáépült a pillérhez, illetőleg a falhoz. A pillértől és a keleti faltól nyugatra — erős tégla és maltertörmelék alatt — a pince csatlakozó tégla boltindítását is megtaláltuk. Az 1 m hosszú és 58 cm széles, bejárati küszöb feltárásakor kiderült, hogy a bejárat déli részét vékonyabb (60 cm) téglafal, illetőleg az 1. sz. pillér zárja le. A fal déli oldalán az égési, illetőleg pusztulási réteg metszetét a bolygatatlan sárga anyag felett

13 (G-G^ metszet) tártuk fel. A 2. sz. pillértől keleti irányba húzott kutatóárokban (1/3) a pillér ferde téglaalapozását vizsgáltuk. Kiderítettük, hogy az alapozáshoz 23 cm széles — felül malter nyomokat mutató, alul rakott téglából kiképzett — építmény támaszkodott. Az említett alapozás felett törmelék: tégla, malter, és égett réteg jutott a felszínre. Ebben egy XVI. századi zöldmázas virág-levél díszes kályhaoromdísz és egy hasonlókorú bronz gyertyatartó adta a korhatározó bizonyítékokat. (H

2

—H

3 metszet). Az 1. sz. bejárati pillér déli sarkánál nyitott kutatóárokban (1/4) a kapubejárat délkeleti téglafalát határoztuk meg. Gömbölyített, kétoldalon élszedéses sarokkal rendelkező reneszánsz mészkő párkánytöredékek is jutottak innen a felszínre. Kiderítettük, hogy a sánc felé nyíló kapubejárat előtt pedig meszes, habarcsos, széles járószint húzódott kifelé. (HH-|

5

) A sáncon keresztül felvonóhíddal ellátott gyalogkapu járószintjén (1/1. szelvény) az egykori díszes reneszánsz gyalogkapu mészkő maradványai, valamint állatcsontok és egy vas ágyúgolyó került elő. A 2. sz. ásatási felületen az északkeleti várfalsarok kutatását folytattuk. A 2/1 kutatóárokkal a keleti főfal sarokrészét, valamint a tőle kelet felé 155 fokkal húzódó 2 m-es fal leágazást tártuk fel. (Mi) (14. kép) 5,6 m széles közét két égett, pusztulási réteggel szabdalt, erősen törmelékes ráhordás borította. Az L-alakú pincelejárat nyugati pillérjének sokszögű téglaalapozását is kibontottuk a bolygatatlan sárgaagyag felett. (A—A

t

) , Kutatóárkunk déli felében feltártuk a várkastély kiszedett déli falának az alapját. Az említett kastélyfal északi részén több kiszedett téglafalcsonk, valamint 70 cm széles alapozási részből legömbölyített sarokkal kiugró, ún. bejárati rész keleti küszöb indítása látszott. A küszöbsaroktól a kiszedett kocsibejárat megmaradt alapozását követtük délnyugat felé.

14 E

4-E5) E

6-E

7

) Az 1974. évben folytatott ásatómunka során került elő a várkastély északkeleti részén levő egykori dongaboltozatú ún. I—II. sz. pincerendszer. (16. kép) A pincerész keleti felén, a várfalon kívül végzett kutatómunkával a sáncrendszer megépítéséhez, illetőleg a várkastély teljes építési és pusztulási periodizációjához kaptunk alapvető bizonyítékokat. Meghatároztuk a pince északnyugati sarokfalát. A sarokrészen a pince fölött levő földszinti helyiségbe vezető bejáratok küszöbnyomát hoztuk felszínre. Elő került az északi bejárathoz csatlakozó téglajárószínt, valamint a falsarkot erősítő L-alakú támfal is. Ugyanakkor a pincerész belsejében már szélesebb szakaszon tártuk fel a dongaboltozás kétoldali téglaívindítását. A pincerész belsejében mindenütt kisebb és nagyobb leomlott téglaboltozás maradványa, valamint nagyobb mennyiségű törmelék került a felszínre. Az alapig kiszedett északi pincefal közelében főképpen murvás, homokos, törmelékes feltöltést észleltünk. Az észak-déli kutatóárok közepén, valamint tőle keletre nagyobb Összefüggő kormos, hamus téglafalmaradványok kerültek elő. Meghatároztuk az L-alakú pincelejárat boltíves téglalépcsős bejáratát, valamint a II. sz. pince nyugati boltíves bejárattal áttört falát is. (17. kép) Az I. sz. pincehelyiségben végzett szintsüllyesztés után az 1973-as észak-déli kutatóárok teljes feltárása történt meg. Az északi boltív közeléből XV. századi talpaspohár aljtöredéke, valamint több vasszeg került a felszínre. A déli fal közelében előkerült barnás-sárga mázas, pecsételt rozetta és címeres, motívumokkal díszített rangos — XV. század második feléből származó — kerámia töredékek adták az alapvető korhatározást.

15 A kutatóárok középrészén 1,8 m-es mélységben kettős ággal rendelkező köpüs, nyárshoz, illetőleg villához hasonló vastárgy jutott a birtokunkba. (35. kép) Ugyancsak a déli pincefal közelében levő XVI. századi réteg felett sikerült meghatároznunk a várkastély pusztulási 14. ötvöskónyi, 2/1 kutatóárok keleti metszetfala. 1:50 A várkastély területének egyik fontos keresztmetszetét észak-déli irányú 2 m széles kutatóárokkal kaptuk meg. Az északi sáncrész átvágása során közel 6 m szélességben bolygatatlan szürke és sárgásbarna döngölt agyagréteg került elő. (A-Aj) Megtaláltuk a kiszedett északi főfal törmelékkel betemetett helyét. A nagy mennyiségű téglatörmelékes, murvás réteg eltávolítása közben a pincefal leszakadt téglaboltív darabjait, valamint XVII-XVIM. századi kályhaszemet, kerámiát és állatcsontot tártunk fel. (15. kép) A nagy dongaboltozatos pince kiszedett északi pincefala is előkerült. Az északi és déli boltívindítást mutató falak